ARANY JÁNOS – CSENGERY ANTALNAK

Kedves Barátom!

Rövid, de annál fontosabb leveledre nem válaszolhattam tüstént. Néhány nap óta sulyosabban fogott elő régi bajom, s ily állapotban reményt táplálni a jövőre, s igéreteket tenni nem fért össze kedélyemmel. Most egy kissé derűlni kezdek, nem is halogatom a választ tovább.

Az akademia fel fog szólítni, irjak egy költeményt

Széchenyi

Széchenyi István

halálára s az Igazgató Tanács 100 aranynyal dijazza. Szép, igen szép. De, édes barátom, ha engem egy

ch

Beszúrás

Szé enyi

Széchenyi István

halála föl nem képes gerjeszteni arra, hogy szót adjak a nagy nemzeti fájdalomnak: akkor semmi felszólítás, semi aranyos jutalom nem fogja azt eszközölni. Gondolod, nem sírtam-e titkon, belül-vérző szivvel, vérkönyüket, [törölt]
« hogy »
a mult évi Kazinczy-jubilaeumok alatt, hogy midőn fű-fa viszhangoz[törölt]
« z »

t

Beszúrás

a nagy nevét, csupán nekem kelle némán maradnom? Ez nem restség, tunyaság, egykedvűség volt: a legemésztőbb fájdalmat éltem át. S most e fájdalom kétszeres gyötrelemmel látszik megújulni: a nemzet rám függeszti szemét, s én, valószinűleg, ismét hallgatni leszek kénytelen. Megkisértem, vedd őszinte igéretemet, de nem tudom, ha megbirom-e. Annyival kétesb a süker, hogy e nagy nemzeti gyász nagyobb, mintsem szóval ki volna mondható, s igy méltólag meg sem énekelhető; aztán az én múzsácskám – egészséges korában is – visszariadt volna ily magas tárgytól. A „majora canamus” sohasem ment énnekem, inkább a „humiles myricae” körül forgottam.

n

Jegyzet

A „majora canamus” sohasem ment énnekem, inkább a „humiles myricae” körül forgottam

–

Sicelides Musae, paullo majora canamus.

Non omnis arbusta juvant, humilesque myricae.

Vergilius

Vergilius, Publius Maro

: Eklogák, IV. 1–2. Lakatos István fordításában:

Múzsák, sicelidák! magasabbra kicsit ma dalunkkal!

Van kit a hanga-berek nem igéz, sem a törpe bozótos

Sőt a frázis-csinálás

[szerkesztői feloldás]

sorvégen

hoz

[szerkesztői feloldás]

sor elején

[szerkesztői feloldás]

kötőjel nélkül; emend.

sem értek, hogy népszerű sallangokkal födözhetném az igazi belbecs hiányát ily nagyhangú alkalmi költeményben. –

Mindent összevéve, kevés a kilátás, hogy én jóravalót adhassak, vagy – a mi ezzel egyértelmű – bármit is adhassak. Hogy tehát mégis az ünnepély költemény nélkül ne maradjon – képzelheted minő helyzetben lennék, ha megbizatván, nem volnék képes teljesitni – hogy, mondom, az ünnepélyre költemény biztosíttassék, s én is meg legyek kimélve egy országos compromissiótól,

n

Jegyzet

compromissiótól

– kompromittálástól (lat.)

úgy látnám jónak, hogy az

Ig.

Szerkesztői feloldás: Igazgató

tanács által kinevezett bizottmány ne specifice

n

Jegyzet

specifice

– megkülönböztetve (lat.)

szólítna fel engem, hanem, ha már pályát nyitni, és az Akad. körén kivűl lépni nem akar, szólitná fel a többi verselő tagjait is, s a beérkezendő müvek közül fogadná el azt, a melyik legjobban sükerűlt. Én részemről kijelentem, hogy semmi neheztelésnek nem adnék helyet azon esetre, ha netán az enyém

mellőztetnék

[betoldásjel]

Betoldás innen [ugrás]: missing metamark.

Szerkesztői feloldás: mellőztetnék.

Tompa

Tompa Mihály

ugyan, tavalyi esete miatt alig fogna a felhivásnak engedni; azonban okkal móddal, szép szóval őt is rábírhatnánk, hisz ez mégsem pályazat,

[!]

[sic!]

a közönségnek nem szükség volna erről tudni; aztán

T…nak

Szerkesztői feloldás:

Tompá

Tompa Mihály

nak

azt lehetne kezdeményűl adni, hogy süker esetében, költeménye „beköszöntő” helyen vét

e

Beszúrás

tik. Máskint aligha foglal ő valaha széket. No s aztán végre

Szász K.

Szerkesztői feloldás:

Szász Károly

kivonna bennünket a sárból.

Ezeket bizodalmosan irom neked, nem hogy felolvasd valaki előtt. –

Most a másodikra. Volna-e kedvem stb. Oh boldog isten! Kedvem, hisz az volna, de erőm, képességem? Tudod, mennyire únom itteni helyzetemet, tudod, hogy örömest cserélnem

[!]

[sic!]

állapotomat valami mással, hogy e változtatástól gyógyúlást remélek, hogy körötökben, azt hiszem, felüdűlnék, lassan lassan. De tudod azt is, hogy vaktába semmi lépést nem szabad tennem. Egy oly állomás, minőt említél, csak erőm volna hozzá, plausibilis

n

Jegyzet

plausibilis

– elfogadható (lat.)

ok volna

Pest

Budapest

re költöznöm, s miután az inkább tiszteleti, mint dijazott leend is, talán a pengetett lap ügyével köthetném össze, s ilyet a társaság aegise

n

Jegyzet

aegise

– oltalma (gör.)

alatt is indithatnék meg

.

Beszúrás

Minden esetre tudósíts ez ügy további fejlődéséről, s majd meglássuk, hogyan fog alakulni, ahoz képest határozok én is. Azonban óvakodjál részemen idő előtt izgatásba, capacitatióba elegyedni,

n

Jegyzet

capacitatióba elegyedni

– rábeszéléseket kezdeményezni (lat.)

mert az nem volna ildomos, nagyon röstelném, ha a lapok nyelvére kerűlnék. – Hanem hiszen nálad ily intés merőben fölösleges.

Én és családom legszivesebben üdvözlünk benneteket.

Julcsa

Arany Juliska

meleg hálával csókolja az „édes néni” kezeit és a kedves apróságot. Ez a lány igen komoly lett. Nem

Pest

Budapest

en, áldott szives körötök balzsam volt lelkére – de már

Pest

Budapest

re vitte a kedélyén rágó férget és – nem hagyta ott.

n

Jegyzet

de már PestBudapest re vitte a kedélyén rágó férget és – nem hagyta ott

– lásd

AJ

Arany János

1859. nov. 2-i,

Tompá

Tompa Mihály

nak írt levelét (1118.)

Azt gondoltuk, elmúló könnyű seb, – de fájdalommal látjuk most, hogy mélyre ette magát. – Valóban aggasztó ez, és nem tudjuk, mit tanácsoljunk neki, a tudvalévő viszonyában. Erről mindig hallgat, mi sem szólunk. Néha szórakozik, s úgy látszik felderűl kedélye, de legott, ha alkalmat lel, visszaesik egy kedélytelen hangúlatba, minőt rajta az előtt sohasem tapasztaltunk. Ez is egy baj, és nem a legkisebb.

Fogadd ölelésemet!

Nagy-Kőrös

Nagykőrös

[törölt]
« . »
april. 23. 1860.

igaz barátod

AranyJános

Szerkesztői feloldás:

Arany János

Hát a Szemle,

n

Jegyzet