Kedves barátom! Lehetetlen tovább kiállanom a lelkiösmeret furdalását, melly mindig
előfog, mikor meggondolom: hogy leveledre még se válaszoltam. Azért hát hozzá fogok,
ollyan időben s körűlmények között mellyekből nyilván kitünik erös lelki hányattatásom.
Idő: áldozócsötörtök reggele. K
ö
rűlmény: vakságom. Mert igen különös
nyavalyába estem: szemem minden perczben elfátyolosodik, a tárgy mellyre nézek, legyen
az betü vagy templom elkezd vibrálni s én nem látok semmit. Ez a baj már néhány nap óta
van rajtam; nem fájdalmas, de alkalmatlan és boszantó. Azt mondják:
gyomorroszasáság,Beszúrás
[!]
aranyér, szemköszvény sat, de orvosságát nem mondja meg
senki, igaz: hogy nem is kérdeztem még senkitől. Feleségem szegény szintugy nyavalyog. A
veséje van öszszedagadva hetek óta; emlegeti: hogy a kedves komamasszony[sic!]
[!]
levelét
meg kellene már válaszolni, nagyon a lelkén fekszik, de még eddig elmaradt; ő se lát,
szemei fájnak, minek oka: a konyhatűz, mert darabidő óta maga főz. Főzőnénk nincs, volt
egy rosz, de azért nem bocsátottuk volna el, mert mind egyforma, hanem lábfájós volt
vagy is sebes lábú –
Oedipa
[sic!]
n
–, s nem állhattuk ki.
Itt van Jegyzet
Oedipa– Oidi-pusz a. m. dagadt-lábú nőnemű alakja (gör.)
Irén
húgom,Lévay Irén
n
de feleségemnek – más is akad illyen
–, az a szerencsétlen természete van: hogy semmit se akar másra bízni. Mondom: hogy mást
is ösmerek én illyen asszonyságot!…
Harangoznak. Templomba kell mennem, de
[törölt]
« már »
Átolvastam ismét mart
31.kén
írott
leveledet.
n
Igen örűlokJegyzet
Átolvastam ismét mart 31.kén írott leveledet– helyesen: márc. 30.
[!]
hogy a turó izlik;
ha élünk, máskor is szivesen megkóstoltatjuk veletek. Azon is örűlök: hogy a
pesti élet nem izlik; nem neked való. Te sokkal
[sic!]
jellemes
s
talentumosabb ember vagy, mint, hogy Szerkesztői feloldás: jellemesebb
Pest
en boldog és szerencsés
lehetnél, bárminő állapotban. Nem akarlak szemedben nagyon
megdicsérni, azért mondok csak ennyit. Különösen pedig lapszerkesztőnek: isten óvjon
tőle. Én valami tanári pályára gondoltam, mint már régebben szóban forgott; az az, nem
is gondoltam én semmire, hanem ez a hang üté meg figyelmem füleit:
Budapest
Pest
re megyek! S az ösztön mondatá
velem Ne menj! Azt mondja a török: Allah bizonyos mennyiségű
kenyeret tett le az ember számára bizonyos helyenBudapest
,
azt a kenyeret meg
kell enni. Te még nem etted meg Beszúrás
Körös
ön, a
letett kenyeret; türj és maradj!
Nagykőrös
Alig vagyok képes bevégezni levelemet. Csötörtökön reggel kezdtem s most, midön végét
irom: szombateste
[!]
van. [sic!]
Liptai
érkezett
(nem túró, ember,)Liptay
[törölt]
« , » [!]
de törik, szakad,
bevégzem.
[sic!]
Csakugyan belejöttél a versirásba nolle velle;
n
részint sajnallak részint szeretem a dolgot.
Bizonyos, hogy náladnál jobban senki meg nem csinálja, amit az Akad.
kiván.Jegyzet
nolle velle– akarva, akaratlan (lat.)
n
Látod, én is firkálok néha-néha, nem lelkiszükségböl,
nem dicsvágyból, hanem részint adósságom törlesztésére,Jegyzet
náladnál jobban senki meg nem csinálja, amit az Akad. kiván– A PN 1860. ápr. 25-én adott hírt arról, hogy „az Akademia egyhangulag elhatározá, hogy a
Széchenyi
t magasztaló költemény megirásával
Széchenyi István
Arany János
rendes
tag bizassék meg.”Arany János
n
részint
jó embereim sürgetésére. Kicsiben épen ugy vagyok mint te; a
superintendentian
kirendelt, a pataki iskola 300 százados örömünnepére
Jegyzet
superintendentia– egyházkerület (lat.)
e
mlékverset irni. Furcsa egy kicsit; midön a
Beszúrás
sup.
rendelkezik
poSzerkesztői feloldás: superintendentia
é
taságommal is, mellyre pedig nem tőle nyertem az
exmissiót.Beszúrás
n
Még
az is, hogy Patakra menvén, magam személyesen szavaljam el,
különös kivánsag!Jegyzet
exmissiót– kiküldetést (lat.)
[!]
hanem nehezen lesz belőle valami. [sic!]
Lórántfi Susanná
ról akarok
irni,Lorántffy Zsuzsanna
n
légy szives Jegyzet
– Lorántffy Zsuzsanna (1600 k.–1660):Lórántfi Susannáról akarok irniLorántffy Zsuzsanna
I. Rákóczy György
felesége, a sárospataki ref. kollégium támogatója. –
Rákóczy György, I.
Tompa
Lorántfi Zsuzsanna emlékezete c. versét a kollégium fennállásának 300.
évfordulójára írta, s a sárospataki ünnepélyen olvasta fel 1860. júl. 8-án
Tompa Mihály
Szilágyi Sándor
nak megmondani
nevemben, s illetöleg megkerdeni:Szilágyi Sándor
[!]
hogy a Vahotféle
Magyarország
3dik
füzetnek[sic!]
n
128dik lapján álló pecsét, egyenesen a
LoranJegyzet
a Vahotféle Magyarország 3dik füzetnek– Magyarország és Erdély képekben. Kiad. Kubinyi Ferenc és
Vahot Imre
. I–IV. Vahot Imre
Pest
, 1853–1854.
Budapest
t
fi-pecsétBeszúrás
[!]
s czimer-e? hogy magyarázza meg nekem a
benne lévö figúrákat, mellyeket, – kivált most vakon – alig látok s nem értek.
[sic!]
Itt ezer mindenféle hir kereng, én rendesen Tamás vagyok s még eddig – fájdalom! – nekem
volt igazam. Hát
Báthory
elBáthory Gábor
f
ogadja-e a méltóságBeszúrás
[törölt]
« ó »o
t,
mellyre kinevezve van?Beszúrás
n
Gondolom ez már jutalom, a protestansok elötti kegyveJegyzet
Hát– lásdBáthoryelBáthory Gáborfogadja-e a méltóságBeszúrás
Szász Károly
Szász Károly
AJ
-nak,
977.
1858. febr. 15.
Arany János
sz
tésért. –
Beszúrás
Edes
[!]
barátom! bocsáss meg, barátságodra támaszkodván, felmentem magamat a
tortura alól, mellyet az irás okoz. Még roszabbúl vagyok mint
csötörtökön voltam; összefolyt elöttem a világ s a höség kivert, mióta e nehány sort
irom. Pedig azt hittem, könnyebben tele lesz a lap, mert
[sic!]
niden
leírott sor kettönek
látszik.
Szerkesztői feloldás: minden
Feleségem majd ir a kedves komámaszonynak, s tudósit benneteket, jobban vagy roszabbúl
létem felöl. Szegény ö két nap már – vendégeink
[!]
lévén – ismét sokat talpalt, s
i[sic!]
s
mét roszabbúl van.
Beszúrás
ka
MisBeszúrás
Tompa Mihály