SZÉL FARKAS – ARANY JÁNOSNAK

Az általam sokszor emlitett XVIII^ik századbeli népdalokat, Szentjóbi Szabó László költeményes munkáival együtt, – hamarább mint reméllettem –, van szerencsém megküldeni.

Jegyzet

Az általam sokszor emlitett XVIII^ik századbeli népdalokat, Szentjóbi Szabó László költeményes munkáival együtt, – hamarább mint reméllettem –, van szerencsém megküldeni

– az első küldeményt nem ismerjük; a második Szentjóbi Szabó László (1767–1795) Költeményes munkáinak valamelyik kiadása:

Pest

Budapest

, 1791., Debrecen, 1820. ² vagy

Pest

Budapest

, 1839. ³

De ennél sokkal fontosabbra térek: tegnap elkezdém a’ régi irások közt a’ kutatást, és nem csekély meglepetésemre

Bessenyeÿ György

Bessenyei György

nek háromkötetes munkáját leltem meg. E’ munka czime: „A’ Természet Világa, vagy A Józan Okosság;” – mint kedves Anyám állítja

Bessenyeÿ György

Bessenyei György

saját keze írása,

Jegyzet

E’ munka czime: „A’ Természet Világa, vagy A Józan Okosság;” – mint kedves Anyám állítja Bessenyeÿ GyörgyBessenyei György saját keze írása

– A kézirat nem autográf, hanem Bessenyei György (1747–1811) művének másolata; a Tiszántúli Református Egyházkerületi és Kollégiumi Nagykönyvtár Kézirattárában található, R 614/1–3. jelzet alatt, ahová 1865. ápr. 28-án került, Szél Farkas ajándékaként. Lásd erről bővebben Bessenyei 1999. 16–32., különösen 29–30.

és

Tóth

Fekete-Tóth

on lakott

[szerkesztői feloldás]

[bizonytalan olvasat]

An ús

Bessenyei Anna

nénénktől került ide;

Jegyzet

TóthFekete-Tóth on lakott [szerkesztői feloldás] í[bizonytalan olvasat] An úsBessenyei Anna nénénktől került ide

–

Bessenyei Anná

Bessenyei Anna

tól (1765?–1859), Bessenyei György unokahúgától, aki a Bihar megyei Fekete-Tóthon halt meg

azt is mondá: hogy van ott még több is.

Nyomtatásban – mint többektől tudom – nem jelent meg (?), és e’ szerint nagyon érdekes. Sietek tisztelt urambátyámnak az egészet ezennel tudtára adni, és csekély tehetségemtől telve jegyzetek kiséretében bemutatni.

Az egész kézirátot

[!]

[sic!]

attól tartva nem küldöm el, hát ha nyomtatásban is megjelent már.

Jegyzet

hát ha nyomtatásban is megjelent már

– A természet világa vagy a józan okosságot először Bokor János adta ki:

Bp.

Budapest

, 1898. (RMKt 7.). A melléklet szövege: A’ Természet Világa, vagy A’ Józan Okosság.Első könyvElső kötés.Olvasó!Ollyá lettem, mint a’ pusztában bújdosó Szarándok, ki Világát elhagyván, csak egyedűl űl, melyből áradt keservében könyveit törölgeti szeméről: Igy űlök magánosságomban, szüntelen arra forogván art

Beszúrás

al, hol a’ nyájas Böltsek egymással társalkodva, az életnek unalmát magok közt enyhítik ’s édesítik!Músámat szóllítom, hadd panaszolja életemnek hanyatlását; úgy mint a’ megélemedett Hattyú, mely már utólsó óráit hozzá közelgetni érezvén, abból vett fájdalmát hajnalonként bánattal énekelgeti. Ifiúságomnak örömmel teljes mezeje, hol egy kezemet fogva Vénus, mással Minerva vezettek, oly aggott magánossággá változott most, hol csak őszi ködök, és szomorú fellegek boronganak! Méjj álmomban e’ tsendességek alatt érezve, ’s tizenhat Esztendeig gondolkozva, most fordúlok ki ismét e’ Világra artzal. Mit szóljak hozzá? Hízelkedni néki neve

Beszúrás

ség, mivel tekintetbe nem veszi; szidni bolondság, mert sem hallja, sem érti, sem érzi, sem tettéről felelni nem tartozik: Viszontagságainak fergeteges Tengerén mindnyájjunkat szabad útnak bocsát: akár ütközzünk kőszálaiba, akár szerentsésen kerűljük el azokat; egyben nem vigasztal, másban nem oktat. Végre nem maratt egyébb a’ szomorú emlékezetnél, és körűltem haldokló kietlen magánosságnál. Óh! boldog Házasság, tőllem örökre eltávozott élet, hol a

[szerkesztői feloldás]

’

meg aggott halandó, gyermekeiben születik újra, mikor már esztendeinek sokasága szivéről minden egyébb világi örömét eltörli! Te! ki ezt írod vénségben, nételenségben, hová lett vígasztalásod? Mindenestől fogva vezet a’ halál sírod szélihez, honnan e’ világra nézvén vissza, senkit sem látsz utánnad, ki véredben nevedben éljen.. Fedezzük el a’ Házasságnak édes sebeit!. Leg nagyobb fájdalom annál, a’ kinél nem találtathatik! Édes vígasztalás a’ vénségbe belé fúlt életnek, magát gyermekeiben látni, és asztalánál mondani: Egyetek ebből,!

[!]

[sic!]

igyatok abból! Alig vehetem fel, mit írjak, kinek, és minek? Valamennyi csupa ember még e’ földönn írással okoskodott, mind küszködésében cselekedte. Vagy sorsát panaszolta; vagy kenyerét kereste, vagy vakított, hogy vezethessen, vagy gonoszság ellen dolgozott, mely minden időre megmarad; vagy végre elfelejtett semmiségéből, kívánta magát több társai felett küszködéssel kimutatni.Irok én is unalmamban, kínomban, nem tudván mi vonsz, csak érzek a’ bennem élő természetben oly ellene állhatatlan ösztönt, mely magát halandó társaival közölni kivánja. Koporsómon túl vitt beszédem úgy tetszik, mintha síromnak komor éjtszakáját hozná haldokló szívemen kiderűlésre, enyhítvén keservét ennek előre való tudása, hogy halálomból elevenekhez szólhatok ki. Ha pedig én is írásommal a’ közboldogság Templomának oszlopa alá egy követ letehetek, abból származott vígasztalásom, a’ halálnak örök álmai közt is hevűlésbe hozza hideg hamvai

Beszúrás

at. –

A’ Tudománynak választása.

Lássuk! mibenn hasznos hát az oly Tudomány

Mely színében czifra, de magában sovány?

Tudod e hogy Plátó melyik nap született?

A’ Bábája ki volt, ’s mitsoda pépet ett?

Mikor keződtek el a’ Népek ’s Nemzetek

Külömböző nyelvek, ruhák ’s nevezetek?

Ha ezekről nem írsz, a’ Szennyes okosok,

Régiség hamvában pislogó Túdosok

Mind tudatlanságra átkozzák nevedet,

És reves grapsákhoz lántzolják Lelkedet.

Ha ezekrűl nem írsz, szólj hát a’ Lélekrűl

Melynek a’ Tudomány mind fenekére űl.

Okoskodjál rólla szép eszetlenséggel,

És hogy oktalan vagy, próbáld elmésséggel.

Érzés, gondolat közt hánnyál határokat

Hogy ne tehessenek egymásnak károkat

Légy túdos tudatlan; Lelket, érzéseket

Köss egybe, ’s pórászonn vezessed léteket.

Mutasd meg hogy egyik másikához hol jut

’S merre szolgál ettűl amahoz

Beszúrás

é az út.

Gondolatot, érzést fűzz fel nagy pórékba,

’S a’ mi oda nem fér, zárd egy mély szuszékba.

Vagy menj tanátskozni egy Itekáriussal

Ki körűl van rakva Kommentáriussal

Melyeket az útas, mások is megnéznek

Szépen megdítsérnek: meg helyre intéznek.

Nyöszörögj vagy dünnyögj ott Fábritziussal,

Szent Krisosztomussal, Náziánzénussal.

Lambeciust, Kollárt tedd sorokra velek.

Forg

Beszúrás

d munkájokban árkusos Levelek.

Ha szép írásikat szélyel el osztanák,

Falusi nemesség számára ki adnák

Tudós Leveleket tejes fazekakonn

Olvashatnád, és a’ kitört ablakokonn.

Kevés ember van itt, ki ezt tanúlhassa –

Térdig érő könyvek! – Ördög sem olvassa.

Menj tovább: Szedd össze mind a’ szép Böltseket

Tanúld meg sorjára kihírelt neveket.

[betoldásjel]

Betoldás innen [ugrás]: missing metamark.

Szerkesztői feloldás: Vedd

elő munkájok[törölt]
« , »

Beszúrás

mutogasd másoknak

Nevezd könyveiket a’ nagy Tudósoknak.

Ne fáraszszad magad a’ sok olvasással

Eleget tanúlhatsz már ma a’ hallással.

Beszúrás

a kérdik, e’ könyvben ’s másban

írva

Beszúrás

mi vólt

Szerkesztői feloldás: mivólt

[törölt]
«
[hiány]
[hiány]
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: karakter
»

Fújd az órrod ’s mondgy rá sületlen a própot

Elég a’ tenger könyv ha mind ott áll sorban;

Nem lehet tanúlni már az ember korban.

Elég hogy te sok szép könyvet megszereztél,

És általa híres tudományú lettél

Jobb egy hosszú czifra újj nevet szerezni

Ezzel tudják szépen az embert Kendezni!

Hányd fel Szelek közé a’ keresetedet,

’S Pótold ki Szép hanggal te is a’ Létedet

Minden érdem megvan, csak más neved legyen.

Már ennek az elme felibe nem megyen.

Hogy lehess még tudós igen könnyű móddal?

Keveset vesződvén Lélekben magaddal.

Add reá eszedet a’ sok név gyűjtésre,

Rakd boglyába őket és vidd a’ törésre.

Egyiknek értelmét tedd ki a’ dologban:

Bizonyítsd többekkel, de halgass magadban.

Örökké

Beszúrás

sak azt írd, a’ mit más megmondott

És nevednek a’ hír, ditsőséget adott.

Tsak ezt bizonyíthasd, hogy sokat olvastál,

Nem árt, életedben, ha semmit se mondtál.

Bessenyeÿ György

Bessenyei György

ezen tankölteménye három kötetből áll, melyet ő könyvnek nevezett; és minden könyv több kötésre van osztva, nevezetesen az egész mű áll nyolcz kötésből; minden kötés kevesebb és több szakaszra van osztva; az első kötés

Beszúrás

ll öt szakaszból, a’ második: h[törölt]
« a »

Beszúrás

[törölt]
« t »

rom

Beszúrás

ból; a’ harmadik: hatból; a’ negyedik: ötből; az ötödik: ötből; – a’ hatodik: ötből; a’ hetedik: kettőből; és végre a’ nyolczadik kötés négy szakaszból áll. A’ szakaszok ísmét több részre osztvák, nevezetesen: Első kötés: Első Szakasz tartalma: Az ember mint csecsemő; gyermekkor; – Ifiu kor. Az örömnek keserve. Ember kor. Második Szakasz – ” – : Az ember mint vad állat, vallás tudomány, mesterség nélkűl. Testi gyengesége az embernek. Harmadik Szakasz. – ” – : Az ember, mint tudomány és mesterség. Bálványozás a’ pogányok közt. Fegyver, harcz, tanult, és mesterséges vérontás. Bujálkodás a’ gyönyörködésben. Meg szakadhatatlanság a’ gyönyörködésben. Tengeri kereskedés, hajókázás. Méltósága az emberi értelemnek! Irás, nyomtatás. Kincskeresés: veszte az erkölcsnek. Veszedelme a’ tanálmánynak. Negyedik szakasz: Az ember mint házi gond és cseléd vezér. Mezei mív ’s annak régisége. A’ mezei mívet könyvböl tanulni nevettség. Jövedelem és költség. A’ szolgálat bosszant. Vezérlő okosság. Erkölcs a’ házi rendtartásban. Ötödik szakasz: Az ember, mint igaz hadi vezér, és világdúló. Az igaz vezér, mennyei védelem. Halhatatlan győzedelme a’ magyar nemzetnek. A’ ki csak hirért hadakozik, ostora az egeknek. – Második kötés. Első Szakasz: Az ember mint múzsa, és szomorú bölcsesség. A’ bölcsesség egész világi boldogságot nem adhat, de segít, különösön. Haszna a’ tudománynak. Második Szakasz: Az ember mint pártra hajlás és párt ütés. Párt ütés. Harmadik Szakasz: Az ember mint öröme magának és keserve. Harag, irigység: veszte az életnek. Harmadik kötés. Első Szakasz: Az ember mint a becsűletnek rabja. Az ember mint világ fia. A’ bölcs ítélet és szemérmetesség rúgó tollai a’ becsűletnek. Az elrablott hir,név

[!]

[sic!]

becstelenség. Második szakasz: Az ember mint szomszédjának bírája. –

Jegyzet A’ második szakasz föl[törölt]
« f »

Beszúrás

an cserélve az elsővel; az első a’ második és a’ második az első

Harmadik Szakasz: Az ember, mint józan okosság által való Isteni ismeret. A’ hol értelem nincs, ott

Beszúrás

end nem lehet. – Ellenvetések a’ naturálístáknak, a’ különős Isteni igazgatásra nézve, Pálnak, Péternek világi állapatjában. Negyedik Szakasz: Az ember mint pogány, Istenének isméretiben. Ötödik szakasz: Az ember, mint előre látás, vagy plánum. – Hatodik szakasz: Az ember, mint barátság. Barátok közt a’ szüntelen való látogatás unalom. Teljesítése e’ szakasznak. (:próza:) Negyedik kötés. Első szakasz: Az ember, mint hittűrő. Fanatizmus. Második szakasz: Az ember, mint törvénybiró. Minden polgár köteles, a’ hogy ’s mivel teheti, közjóra dolgozni. Az igaz bíró kincs. A’ rang, hivatal: tárgya az irigységnek. Pusztúlás. Okosság a’ hivatalban. Harmadik szakasz: Az ember mint magában veszett vad természet. Természet, és mesterség; latba vetve. Negyedik szakasz: Az ember mint uralkodásának külömbb, külömbb féle módja, és örökös szenvedés. Ötödik szakasz: Az ember, mint változhatatlan erkölcs. Megátalkodás a’ gonoszban. Korhely. Méreg, bolond indúlat. Prédálás, vesztegetés. Fukarság, fösvénység. A’ testi szükség, ösztöne az értelemnek és uralkodik, mínt érzés. Ötödik kötés. Első szakasz: Az ember, mint polgári kötelesség, maga iránt való tartozás, és alku. – A’ király és törvény. Haza-fiúság. Királyhoz való

hív

[betoldásjel]

Betoldás innen [ugrás]: missing metamark.

ég

Szerkesztői feloldás: hívség

. A’ nemzet szereteti: [törölt]
« a’ »
maga szeretet. A’ polgári engedelmességnek vallás az eredete. A’ vallás el nem töröltethetik. Második szakasz: Az ember, mint természet szerint való igazság, és szerzett törvény. Harmadik szakasz: Az ember, mint família, és régi nemzettség. A’ megnemesitő érdem: mindég parasztban terem. Az úri méltóság eredetire tér viszsza, honnan származik. Az érdemetlenségnek érdeme. Becsi a’ régi vérnek. A’ parasztot a’ méltóság bé nem fedheti. A’ halandóságban egyenlőség van. A’ halál minden bánatnak véget vet. Negyedik szakasz: Az ember, mint magában meg külömböztetett nemzet, és ország. Tárgya a’ nemzetnek: A’ nagy birodalom, ha szabad; dicsősséges; de örökké véres. Anya nyelv. – Tudomány. Magyar erkölcsí tulajdonság.

Jegyzet Ezen czikkecskét mutatványképpen meg nem állhatom hogy ide ne irjam:

Ősi erköltsidet gyermek szokásokban

Ne temesd el, mert jók még azok magokban.

„Nemesi bátorság, szép álhatatosság,

„Tsendes tűz, vitézség, és Józan okosság:

„Jámborság, emberség, szemérem, szelédség

„Hallgató okosság, és nyájas Nemesség,

„Tsapodárság kivűl fenn tartott barátság

„És durvaság nélkül való szép múlattság:

Mind ollyan erköltsök, mellyeket tisztelhetsz

’S Elméddel táplálvánn véllek ember lehetsz.

Ha nínts szép-erköltsöd, tsak Finfinísta vagy,

Hijába a’ gőgöd, ’s rongyos pompád, oly nagy.

Hadisereg. Kereskedés. Kötés, – fogadás. Perelkedés. Pompa. Meg ismértető jele az alacsonyságnak. Emberség, – jóság. Nevelés. Erős test, és annak alkotása. Hadi mesterség, tudomány. Az érdem magában. Természet ajándéka. Gazdálkodó okosság. A’ tudatlanság, ostora a’ társaságnak. A’ hit külömbségét türni kell. Ötödik szakasz: Az ember mint országló értelem. (:Folytatása az elébbi szakasznak.) A’ föld népe első tárgy. Uralkodás az életem, halálom. A’ földmivelő nép nem igazgathat, sem uralkodásra nem mehet. Birtok, Jövedelem a’ polgárra nézve. A’ hívatal érdemre tartozik. Ösztön nélkül a’ természet puszta. A’ mezei mív, minden törvény alá zárt társaságnak fundamentoma. A’ szegényt, sorsa jutalmazza. A’ méltóságos sorsnak ’s

[!]

[sic!]

vannak osztályba jutott mennykövei.

(:Róma, Mogol, Persa, Khína, mind fel fordúlt,

Ilion, Karthágo, Memfis hamvába fult.

Krézus, kintsei közt Solon után sóhajt – – –

Igy tsinálja a’ sors, a’ nagyoknak a’ bajt. Bess.:) –

Hatodik kötés. Első szakasz: Az ember, mint k[törölt]
« í »

Beszúrás

rályi tanács. Keserve a’ hivatal méltóságának. Ki tett tárgya a’ hibás miníszterségnek. Ösztön a’ hivatalban, és tévedés. Tárgya, ’s módja az igaznak. A’ királyságnak fájdalma. Tévelygés a’ tanult, és elrejtezett elmék közt. Második szakasz: Az ember, mint ijjesztő szegény. A’ testnek keserve, keserves szüksége becsűletet, erkölcsöt, érdemet megemészt. Az elszegényedés attúl jön a’ kit üt. Az ember magában gazdagodik, és magában szegényedik. Harmadik szakasz: Az ember, mint a’ gondviselésnek tárgya. Negyedik szakasz: Az ember, mint asszony. Ötödik szakasz: Az ember, mint házassági hívség, és nételenség. Öröm, vigasztalás, méltóság – a’ házasságban. – Nételenség, a’ puszta és sivatag életben. Ellenvetés a’ házasságban. Inség a’ magános életben. Hetedik kötés. Első szakasz: Az ember, mint Okosságának unalma, és örökös tudatlanság. Az emberi nemzet magát sem érti. Az okoskodás egy fájdalmat sem ölt el. Az ember, kezét öszve dugva: e’ világot nézve és semmit sem értve. Lélek ísméret. Csak a’ józan okosság egy átaljába való igaz lelki ismeret. Az akarat kéntelenség, szükségre nézve. A’ nagy tudomány nagy fájdalom. A’ jámborság, együgyűség, tudományt halad. Az egyűgyűség szivbül vigad. Az okoskodásábúl, vagy eszébűl kiszorult élet némán gyönyörködik. Második szakasz: Az ember, mint józan okosság, és lehető boldogság. (:Folytatása az elébbi szakasznak:). Uralkodó indúlat. A’ gonosz lélek egész világ kincsével sem lehet boldoggá. Nyoltzadik kötés.

Jegyzet A’ mutatvány versekben és e’ nyolczadik kötésben az eredeti kézirat ortographiáját tartottam meg. SzF.

Első Szakasz: Az Ember, mint Törvénnyel szerzett Boldogság. A’ Törvény által való Boldogság, tsak Törvényes Szabadság. Polgári, vagy Nemzeti Szabadság. Köz=bátorság. Második Szakasz: Az Ember, tsendes Egek alatt. A’ meg ért Értelemnek haszna, ideje. Az Emberi Hibáknak eltűrése. Tsendes tűrés. Harmadik Szakasz. Az Ember, mint meg szikkadt Vénség, és halálának árnyéka. Végső pusztúlása az Életnek. Mozgó Halál, utolsó Vénség. Szomorú Vigasztalás a’ Halálban. Negyedik szakasz: Az Ember, mint Lélek, és Halhatatlanság. Elindúl a’ Lélek önnön halhatatlansága után és a’ Látásnak határából kitűnik. – Ez a’ három kötetes kézirat tartalma. Az első kőnyv legelején mindjárt azon czim után, mely itt is legelől áll[törölt]
« ; »

Beszúrás

van egy beszédecske az olvasóhoz; és „Világosítás vagy intéző beszéd Géniusomhoz; ez két részre van osztva; elsőben foglaltatik: a’ „Tudományok vál[törölt]
« á »

Beszúrás

sztása”, másodikban: „Erőltetés az erköltsben Tudományban.” Az előbeszédet, és a’ „Tudományok választását” egész terjedelmében ide irtam. – Végül megjegyzem: az egész három kötet éppen 60 tömött írásu negyedrét ivet tesz. –

–

Édes néni kezeit csókolva vagyok

Tisztelt urambátyámnak

igaz tisztelője

Szél Farkas

AJOM17

Megjegyzések: