ARANY JÁNOS – ROZVÁNY GYÖRGYNEK
Pest
, márczius 3.
1861.
Budapest
Kedves barátom! Szíves megkeresésed folytán sietek válaszolni. Tegnap volt nálam
Tisza Kálmán
és
értesített az ottani választási combinátiókról, de én neki is kinyilatkoztattam, hogy
bármennyire köszönettel fogadom is szeretett földijeim megemlékezését, mint irántam soha
el nem fogyó rokonszenvöknek újabb tanújelét, azon felelőséget nem merném magamra
vállalni, hogy a mostani igen bonyolúlt és nehéz országos viszonyokban őket képviseljem.
Az én pályám, bár nyilvános, de a politikaitól annyira különböző volt mint ez ideig,
hogy nagy öncsalás kellene arra nézve, hogy magamat a követi pálya betöltésére képesnek
gondoljam, s bár a hazának joga van minden honfitól megkivánni a szolgálatot, azt
hiszem, csak kárára lennék érdekeinek, ha olyan állásban akarnám szolgálni, mely
tehetségeimmel kedvező arányban nincs. 1848-ban, igaz hogy félig erőltetve, hagytam nevemet szerepelni a jelöltek
lajstromán:Tisza Kálmán
n
de azóta
öregbedett tapasztalásom, és megtanultam, „kiki a maga szerepében”. Én az enyémben
igyekeztem megtenni azt, a mi tehetségemtől telt. Ha oly idők járnának, hogy
lelkiösmeret furdalása nélkül elfoglalhatna egy magamféle ember 300–400 közt olyan
helyet, mely inkább tisztességes otiumnakJegyzet
1848-ban, igaz hogy félig erőltetve, hagytam nevemet szerepelni a jelöltek lajstromán– az akkori nagyszalontai választási vereségre nézve lásd
AJ
Arany János
Petőfi Sándor
nak írt
1848. jún. 27-i levelét
(
AJÖM XV. 149.
210–214.
)Petőfi Sándor
n
és némileg más pályán érdemlett „sine
curának”Jegyzet
otiumnak– pihenésnek (lat.)
n
lenne tekinthető: akkor én sem volnék ily
scrupulósus:Jegyzet
„sine curának”– olyan munkának, amelyért fizetést húz valaki, de nem kell elvégeznie, vagy ha kellene is, nem végzi el (lat.)
n
de
most ember kell a gátra. Tanácsolom inkább: értsetek egyet! Személyes idegenkedésnek ne
áldozzátok föl az elvet, és azon legyetek, hogy szétszakadozás által oly diadalt ne
mozdítsatok elé, a milyet magatok sem szeretnétek.
Jegyzet
scrupulósus– aggályos (lat.)
Mégegyszer köszönöm bizalmatokat és olybá veszem, mintha a nekem szánt megtiszteltetésben
részesűltem volna: de külső, benső minden körülmény arra int, hogy távol tartsam magamat
az úgy sem nekem való pályától.