Itt küldöm a kérdéses népmesét a dajka vagy állatmesék fajából.
n
Mint elsö kisérlet e téren
talán figyelmet érdemel. A kidolgozás egészen az enyém, s a composítioból is egy rész.
Lényeges dolgot is változtattam, de a megadott alap szellemében. A rimes forma helyett
jobbnak láttam e rimetlen, de elég hangzatost használni, mely szerintem jobban illik
Jegyzet
Itt küldöm a kérdéses népmesét a dajka vagy állatmesék fajából– A tyuk és a farkasverem (SzF I. 40. sz. 1861. aug. 8. 632–633.).
AJ
lábjegyzete: „Gyermek
költészetünk (nem gyermekes, hanem gyermekek számára való költészetünk)
parlag mezején örömmel üdvözöljük e naiv mesét. A ki csekélylené ez irodalmi lapba,
ne feledje, hogy egy Arany János
Puskin
nem tartotta méltóságán
alulinak népmeséket dolgozni ki.” (Ugyanott 632.;
AJÖM
XII. 288.)Pushkin, Aleksandr Sergeevich
az
Beszúrás
[törölt]
« népmesék ».
Érjen annyit, a
menynyit érhet, tégy vele azt, a mit tehetsz.
Beszúrás
Gyulai
Gyulai Pál
Még egyet! Édes barátom nagyon rosz neven
[!]
vettem töled, hogy a sine
cura[sic!]
n
szerkesztést magadra vetted vagy ha nem véded a többi sine cura
szerkesztéseket. Legalább ilyesmi az értelme czikked azon
részéneJegyzet
sine cura– a szinekúra (lat.) állás olyan munka, amelyért fizetést húz valaki, de nem kell elvégeznie, vagy ha kellene is, nem végzi el
k
.Beszúrás
n
Isten
látja lelkemet, hogy nem czéloztam rád, a kikre czéloztam pedig nem érdemlik meg, hogy
védelmezd.
Jegyzet
azt mondja, hogy ha az ő
Legalább ilyesmi az értelme czikked azon részéne–kBeszúrás
AJ
Visszatekintés c. tanulmányának első részét ezzel a mondattal kezdi:
„Tisztelt barátom Arany János
Gyulai Pál
ma egy hete bevégzett figyelői czikkében
Gyulai Pál
[szerkesztői feloldás]
Megint a kritikáról.
SzF I. 35. sz. 1861. júl. 4.
547.
Szász
K.
elleni vitájában e lapok szerkesztője utólag
sem nyilvánitná ön véleményét, e mulasztás által irói, vagy irodalmi
»jellemtelenség« vádját vonná magára”, s később: „Nem mondom ezzel, hogy a
szerkesztőnek sohasem szükség vagy nem szabad közbe vagy utánszólni – gyakorlatom
czáfolna meg – de hogy ezt minden eltérő vélemény alkalmával tennie kelljen: tamás
vagyok benne. Utoljára nem is győzné, habár szerkesztői helyzete nem volna is »sine
cura;« (!?!) s mit nyerne vele? Azt, hogy munkatársai, közönsége előtt a
»legkiállhatatlanabb szerkesztő« nevére tenne szert.”
(
SzF I. 36. sz. 1861. júl. 11. 561.,
562.;
AJÖM XIV. 217., 219.)
Szerkesztői feloldás:
Szász Károly
Szász Károly
Gyulai
következő
fejtegetése ad erre alapot: „A szerkesztőhöz egy kitünő értekezés vagy birálat
érkezik be, melyet nagy részt helyesel, kivéve egy pár lényeges pontot; kiadja
minden változtatás nélkül, de az illető pontokhoz egyszersmind jegyzeteket tesz. Egy
a lap elveivel ellenkező iró, mert talán nincs másutt tere, szintén küld be valamit,
még pedig a maga szempontjából igen jól irt munkát; a szerkesztő ezt is kiadja, még
pedig azért, hogy megczáfolhassa. […] Ezer módja van annak, hogy az ellenkező
vélemények közlése mellett meg lehet őrizni a lap irányának egységét egész a
részletekig, a módszerben is bizonyos elveket, bizonyos rendszert követve.
Természetesen, hogy egy igy szerkesztett lap nem lehet sine cura s a szerkesztés
valamivel több lesz, mint a bejövő kéziratokból téltul válogatva csak odadni ezt azt
a szedőnek.” (
Megint a kritikáról.
SzF I. 35. sz. 1861. júl. 4. 547.) – Vesd össze Gyulai Pál
Gyulai
Gyulai Pál
AJ
-nak,
1294.
1861. márc. 28.
Arany János