ROZVÁNY GYÖRGY – ARANY JÁNOSNAK

Szalonta

Nagyszalonta

Dec. 2^– 1861.

Tisztelt barátom,

Jani

Arany János

Ercsey Sándor

ifj. Ercsey Sándor

sógorod felhivott engem a Kenéz Péter által [törölt]
«
[hiány]
[hiány]
Kiterjedés: 1
Ok: olvashatatlan
Egység: karakter
»
mult 1860^ik évben lediktált, elöttem elénekelt, s ezután általam le is hangjegyezett „Rákóczi Notájának” átadására, hogy azt felhivásod folytán Neked elküldhesse. Örömmel teszem ezt; sőt hogy az elküldésbe nekem is legyen egy kis részem, egy kis commentárt nyujtok e dalnak kezemhez lett jutásáról.

Pest

Budapest

en közelebb öngyilkosság által

elhunyt

Beszúrás

Nagy Lajos a mult 1860^ik évben nálam irnok lévén, figyelmeztetett a Vasárnapi ujság 1860^ik évi 9ik számában a „Rákóczy indúló” eredetéről Ruehietl Miklós által irott czikre:

Jegyzet

Nagy Lajos a mult 1860^ik évben nálam irnok lévén, figyelmeztetett a Vasárnapi ujság 1860^ik évi 9ik számában a „Rákóczy indúló” eredetéről Ruehietl Miklós által irott czikre [!][sic!]

– Ruehietl Miklós (1804–1889): Más vélemény a Rákóczy-induló eredetéről. VU 1860. febr. 26. 107. A cikk, amelyre ez az írás reagál: A Rákóczy-induló eredete (Gr. Fáy István szerint.) VU 1860. jan. 1. 9–10. – Vesd össze

Arany János

Ercsey

ifj. Ercsey Sándor

nek 1861. nov. 29-én írt levelével (1375.)

mire azt mondám nekie, hogy a

Ruehietl

Ruehietl Miklós

által a szerkesztőségnek megküldött – de nem közölhetett – induló versszakai aligha azok nem leendenek, melyeket Kenéz Péter városgazda korában még 1848 előtt Neked tollad alá elmondott. Nagy Lajos, a megboldogult, mint minden nemzeti ügyért kegyelettel érező, nem nyúgodott addig, mig Kenéz Péter uramat hozzám el nem hozta. Leültünk tehát hároman csász. kir: közjegyzői irodámban, és Kenéz Péter uram elkezdé a Rákóczy nótáját nekem tollam alá mondani, s azután hangjegyzés végett hegedüm hurja alá énekelni. – Nagy Lajos humoros természeténél fogva jó iz

[szerkesztői feloldás]

[bizonytalan olvasat]

űen mosolygott a dallam szépsége, s később afelett, hogy minö dologgal foglalkozunk a közjegyzöi irodában. – Igy készen lévén a leirás és hangjegyzéssel; azon curiositásból,

Jegyzet

curiositásból

– kíváncsiságból (lat.)

ha valjon a

Ruehietl

Ruehietl Miklós

által felküldött Rákóczy induló azonos é a Kenéz Péter uram által lediktáltal,

[!]

[sic!]

– azokat a Vasárnapi ujság szerkeszt

[szerkesztői feloldás]

[bizonytalan olvasat]

őjéhez a túllapon látható czikk kiséretében

Jegyzet

a túllapon látható czikk kiséretében

– „Másolat.

N. szalonta

Nagyszalonta

mart. 8 1860 (: Még egy vélemény a Rakóczy

[!]

[sic!]

induló eredetéről:)A Vasárnapi ujság folyó évi (:1860:) 9^ik számában Ruehietl Miklós a Rakóczy

[!]

[sic!]

indúlót egy, történelmi alapon szerkesztett, érzékeny, szerkesztői észrevétel szerint nem közölhető költeményből vonva következést nem czigány zenész, hanem népköltötől mondja szerkesztettnek. Ambár nem ismerem a

R. M.

Szerkesztői feloldás: Ruehietl Miklós

által ezelőtt 30 évvel régi irásból lemásolt érzékeny, s állitása bebizonyitására okmányul felhasznált költeményt: de ha az ugyanaz, vagy legalább azonos azzal, melyet hangjegyezve is idemellékelve a t. szerkesztőségnek megküldök; akkor

R. Miklós

Szerkesztői feloldás: Ruehietl Miklós

állitása bebizonyitására kétségtelen kutfőt használt. Az itten levő, szövege és dallamára nézve érzékeny, szinte történelmi alapon szerkesztett, épen úgy nem közölhető költeményt Nagy szalontai lakos és volt egyház gondnok id. Kenéz Péter uram elöadása után irtam, [törölt]
« le, »
és hangjegyeztem le. E szöveget és dallamot a nyelve, öltönye és ösi szokásaihoz oly hiven ragaszkodó köznép hagyománykép adta át gyermekeinek s tartotta fen 150 éven keresztül. Ezt, mint egyszerű népköltötte themát a czigány zenész, mert e dallam értelme szivéhez növe nem vala, már rég elfelejtette, émlékezetében

[!]

[sic!]

legfelebb az ezen egyszerü themából idö folyama alatt különbözö képzettségü zenészek által szerkesztett különbözö változatokat (:variatio:) mint » Rákóczy kesergője « » Rakóczy

[!]

[sic!]

indulója « ujabb idöben » Rakóczy

[!]

[sic!]

francia négyesse

[szerkesztői feloldás]

, tartotta meg: sőt már e három közül is az elöbb nevezett »kesergöt« csaknem feledékenységbe hagyta menni: pedig a hajdani jelesebb czigányzenészeknek ez vala legkedvesebb productionalis darabja, s épen ezért tehetségük fitogtatására, kitoldozgatva

azt

Beszúrás

ujabb ’s ujabb czikornyás czifrasággal, (: ornamentatio:) annyira fel nem ismerhetővé tették[törölt]
« , »
az eredeti szép, de egyszerü themát; mint ezt jelenben a »biro uram« féle kipitykézett dalnál tapasztalhatjuk. – Ha [törölt]
« A »

Beszúrás

z általam néphagyomány után hangjegyzett dallamnak egyszerü szépségét, a szöveghez alkalma

Beszúrás

ott fájdalmas síró hangzatát és ös typussát figyelembe veszem: határozottan merem mondani, hogy ez a legelsö »Rákóczy nota« s themája a késöbb különbféle név és változatok alatt keletkezett e czimű dal, és nótáknak, s hogy ennek, mint a legtöbb népdalnak

Beszúrás

erzőjét felfedezni sohasem sikerülend. – Az itten beküldött dallamnak valamelyik szaker

Beszúrás

[!]

[sic!]

zenészünk, ki zeneköltészetünk történelmén valaha elmélkedett, vagy legalább régibb dallamok összegyüjtésével foglalkozik, hasznát vehetendi. Sziveskedjék szerkesztö úr ezzel rendelkezni. s.at.

Rozvány György

. –”

a postára feltettem: de ez valószinüleg, a szerkeszt

[szerkesztői feloldás]

[bizonytalan olvasat]

őhöz felnem

[!]

[sic!]

érkezett, mert sem nem közölte,

Beszúrás

em „szerkesztői mondani valója” közt arról emlitést sem tett. – Most tehát ujra közlöm veled ugy a

ver

Beszúrás

seket, mint a dallamát, mint

pedig

Beszúrás

túllapon e versekrőli nézetemet. – Fogadd tőlem szivesen, s használtasd fel a dallamot [törölt]
« leg »
valamelyik zenészünk által a nemzeti dal történelme megirásánál anyagul.

Baráti kézszoritásom mellett add át üdvözletem családod minden tagjának. Vagyok

tisztelö barátod

RozványGyörgy

Szerkesztői feloldás:

Rozvány György

Rákóczy kesergője.

Hallgassátok meg magyarim, amit beszélek.

Tanácsoljatok vitézim, hogy mittévő legyek.

Jön a német, dúl-fúl pusztit,

Rabol kerget, mindent éget:

Jaj már mit tegyek!

Tanacsoljuk

[!]

[sic!]

Felségednek, meg se is vesse,

Aranyait, ezüsteit rúdakba veresse:

Rakassa fel, vitesse el,

Hordassa el és menjen el,

Merre szeme lát.

Megcselekszem, elkövetem; mondja valaki,

Söt szeretem, meg sem vetem, oktasson akárki.

Ki az oka, minden látja:

de megtudja, hogy megbánja

Spion [törölt]
« k »

Beszúrás

arolyi

[!]

[sic!]

Országomból a hazámból, már ki kell menni.

Mordságimról, hibáimról megengedj Tökölÿ.

Megölellek, megcsókollak,

A mig élek, mindég szánlak

Kedves Bercsényim!

Sok pénzembe, kölcségembe került váraim;

Ahoz pompásosan készült

sok

Beszúrás

szép palotáim.

Itt hagylak már pataki vár,

nem látlak már munkácsi vár.

Isten meg áldjon.

Megengedjen a magyarság, már azt kiáltom.

Edes

[!]

[sic!]

hazám, mire jutok, csak azt

Beszúrás

sajnálom!

Nemet

[!]

[sic!]

lesz már a vezéred,

Jaj de néked az nem véred:

Jaj ki ne szánna!!

(: Kenéz Péter uram a következő versszakokat is után-diktálta a túllapi kesergőnek: de véleményem szerint ez ahhoz nem tartozhatik, s jóval később a nép által költöttnek vehető: mit igazol a versmérték egyenlőtlen volta, az eszmemenet megszakadása, vagy leg alább ide-oda csapongása :)

Hej Rákóczy, magyarok vezeri

[!]

[sic!]

Bercsényi,

Országunk fejedelme vezére Tököly!

Hová lettek, hová mentek

Orszagunknak

[!]

[sic!]

híres jeles

magyar vezéri!

Oh égre kiáltó vétek, hogyha képzelem: