SZEMERE MIKLÓS – ARANY JÁNOSNAK

Kedves

Jancsi

Arany János

m! Komolyan mondom, már a’ gutaütéshez járok közel. Megfoghatlan elöttem, hova az ördögbe lesznek leveleim.

n

Jegyzet

Megfoghatlan elöttem, hova az ördögbe lesznek leveleim

– vesd össze

Szemere Miklós

AJ

Arany János

-nak, 1379. 1861. dec. 14. körül

– Most is legközelebb, hazulról indulásom elött két nappal irok

Kazinczÿ

Kazinczy Ferenc

nak, hogy ekkor s akkor bizonyosan szobájába toppanok, s levelem? öt nappal késöbben erkezik íde, mint magam. Már nem tudok mást gondolni, mint hogy szem alatt vagyok, leveleimet – a velejtei p. expeditor

n

Jegyzet

expeditor

– feladó (lat.)

Kassá

Kassa

ra küldi, s csak innen kiszabadúlva mennek útjokra. Ez mind jó vólna ha jobban nem lehet, de miután mit sem találnak bennök, mért nem juttatják kézhez. Három

[szerkesztői feloldás]

á hátravetett ékezet

kűldeményem, csak egy jutott hozzád, – ez még is írtóztató.

Ime itt küldöm újra verseimet, derék lessz ha ezt sem kapod.

n

Jegyzet

Ime itt küldöm újra verseimet, derék lessz ha ezt sem kapod

– Ezek között szerepelt az Arany Jánoshoz. című költemény, „Feketehegy Nov. 2.” datálással ( SzF II. I. 10. sz. 1862. jan. 9. 153–154.), a következő kezdettel:

Nem irok én több kritikát neked, Arany János!

Mert ez egy is vala nagyon, de nagyon hiányos,

Tömve volt, mint öklöm, olyan hét sajtóhibával

Mik az irót egybefüzik a botor libával.

Mint Kazinczy Gábor, ő az »aranyszáju« mondja:

Van reám az impertinens sorsnak szörnyü gondja […]

A verset a következő lábjegyzet kíséri: „Nehogy az olvasó azt vélje, hogy a felsorolandó nyomdahibák mind a Figyelőben laknak, kijelentjük, hogy t. barátunk czikkében utólag sem birtuk e hét kövér sajtóhibát felfedezni. Egyszersmind sajnáljuk, hogy e meleg levélre csak szerkesztői sovány jegyzettel válaszolhatunk, azzal is ily későn, miután a levél »per ambages«

[szerkesztői feloldás]

kerülő utakon, lat.

jutott ide. Ez egyszer az »impertinens

[szerkesztői feloldás]

arcátlan, lat.

sors!« S z e r k . ”

Ez esetre többé lehetlen lessz rá vennem magam hogy többé valamit küldjek.

Brassai

Brassai Sámuel

csak hadd folytassa még

ellemem

Szerkesztői feloldás: ellenem

mondandóit;

n

Jegyzet

BrassaiBrassai Sámuel csak hadd folytassa még ellememSzerkesztői feloldás: ellenem mondandóit

– E levél mellékleteként küldhette

Szemere Miklós

Felhivás című rövid írását ( SzF II. I. 9. sz. 1862. jan. 2. 143.)

Brassai Sámuel

Nincs már ismerettyü! című cikkére ( SzF II. I. 6. sz. 1861. dec. 12. 85–87., 7. sz. dec. 19. 103–105.) adott válaszként.

Szemere

Szemere Miklós

utolsó mondata így hangzik: „Én tehát, habár »nem hiszi« íme fölszólitom

Brassai

Brassai Sámuel

urat a további folytatásra; akkorra halasztva észrevételeimet eddigi állitásaira is, midőn czikke bevégezve leend.” Ennek nyomán

Brassai

Brassai Sámuel

újabb vitacikket közölt: Nyilt válasz Szemere Miklós urnak. (SzF II. I. 19. sz. 1862. márc. 13. 289–292., 20. sz. márc. 20. 305–308.).

nem vagyok elfogúlt, ha jót mond elfogadom, ha nevetseges szőrszalhasogatással folytatja ellenben a’ tobbit is, nekem is lessz majd rájok szavam. Tehát ezennel fölszóllitom, – már csak azért is, mert nagyon hetykén

sz

Beszúrás

valja

Szerkesztői feloldás:

sz

Beszúrás

avalja

, miszerint nem vélné hogy én vagy bárki felszóllitja a folytatásra.

E pillanatban érkezett közénk

Lévaÿ

Lévay József

. Én, egy napot