ARANY JÁNOS – TOMPA MIHÁLYNAK

Kedves barátom,

Ideje lesz, kiragadni magam a puhaság párnái közűl és válaszolni leveledre, melyet, a mint látom, még a mult évben irtál s én ennek elején kaptam. Ne vedd baráti érzelmem hidegűlésének, hogy midőn vigaszra volna szükséged, akkor is oly ázsiai kényelemmel halasztom a választ, hiába! ez már nekem szokásom. Nem mondom, hogy önkéntes szokás volna – mert volt idő, mikor mind levelet mind egyebet örömest írtam, de most ki kell lesni a perczet, midőn alkalmas vagyok rá, ez az egész. Sok tétlen délutánom, estém vész el, vagy teljes mit-sem-tevésben, vagy sivár olvasásban, mert egyébre alig volnék képes – a reggeli időt elfoglalja az iskola. Mindig a régi baj

n

Jegyzet

Mindig a régi baj

– lásd Tisza Lajosné Teleki Julianna 1857. jan. 30-i,

AJ

Arany János

-hoz írt levelének 3. jegyzetét (873.)

– most reggelenkint hideg zuhanyt veszek, karácsony óta; talán ez, ha egy darabig folytatom, használni fog.

Nagy részvéttel olvastuk családi aggálytokat

n

Jegyzet

Nagy részvéttel olvastuk családi aggálytokat

–

Tompa

Tompa Mihály

utolsó levelében

Géza

Tompa Géza

fiának (1853–1857) betegségéről panaszkodik ( AJÖM XVI. 1856. dec. 31.865. 787. )

– adja isten, hogy már elmult legyen! Remélem, ha az ótvar kiütött – vagy kiütésre biratott –

Gézá

Tompa Géza

nál, nincs semmi komoly aggódásra ok. Talán tudattad volna velünk, ha valami roszabb következett vala. Ez nyugtat bennünket, bár egy nyilt posta a Hölgyfutárban: „legmelegebb részvétünket” – a nem értés miatt némi aggályt okoza.

n

Jegyzet

egy nyilt posta a Hölgyfutárban: »legmelegebb részvétünket« – a nem értés miatt némi aggályt okoza

– „

Hamvá

Hanva

ra. A legmelegebb részvétünket. Vajha becses igéretét mielőbb beválthatná ön.” Hf 1857. jan. 30. 98. Vesd össze

Tompa

Tompa Mihály

1857. febr. 11-i válaszával (877.)

Légy jobb mint én, irj azonnal, és tudasd velünk hogylétedet.

Igazi bajaid mellett említed az apró bosszúságokat, mint a naptárágensség, a verskérők

n

Jegyzet

a naptár-ágensség, a verskérők

– „jönnek kötélszámra a kalendariomok s más egyebek hogy én adjam el azokat”; „Jönnek a szerkesztők levelei, hogy: vers kell! vers és ismét vers!” (

Tompa

Tompa Mihály

AJ

Arany János

-nak, 1856. dec. 31. 865. 787.) – ágensség: ügynökség (lat.)

&c. Én ezeken rég túl tettem magam. Naptárt senki se merne hozzám küldeni, eladás végett, tudván, hogy se nem árulnám, se vissza nem küldeném, se választ nem kapna tőlem. Annyi, mintha a Dunába vetné. A verskérő leveleket pedig teszem a többihez; mindenkinek nem panaszkodhatom, hogy én nem írok, mert bajom van, tehát még tagadó választ sem kapnak tőlem. Ez természetes. Rosszul esik kiabálnom, hogy ez idő szerint semmi jót nem vagyok képes létre hozni, oly embereknek, kik nem tudják, mi az a jó, s kik azt hiszik, hogy verset írni annyi, mint bármely feladott vagy előbukkanó tárgyra tetszés szerint, rímeket kovácsolni – hogy ez oly önkényes valami, mint egy ujdondászi czikket összeütni. Ily emberek soha se értenek meg, hogy lehet valaki hírneves költő, a nélkül, hogy minden perczben s bármely alkalommal készen álljon egy rakás strophával. Legjobb eldobni a levelet s hallgatni.

Mindazáltal közelebb megszállt a lelkiösmeret, s az új év közeledtével minden szerkesztőnek, ki az előtt lapját küldte (volt pedig vagy hét) megirtam

n

Jegyzet

az új év közeledtével minden szerkesztőnek, ki az előtt lapját küldte (volt pedig vagy hét) megirtam

– Hajnik Károly (MS): 1856. dec. 12. . 781–782.;

Emődy Dániel

(MNl): 1856. dec. 21. . 782–783.;

Pompéry János

(PN): 1856. dec. 21. . 784–785.;

Jókai Mór

(Db): 1856. dec. 29. . 786. A többi szerkesztőhöz írt levél elveszett. Ezek címzettjei feltehetőleg:

Császár Ferenc

(Dcs) és

Tóth Kálmán

(Hf).

kereken, hogy tőlem verset ne várjanak, s bizonyos veszteség fejébe ne küldjék lapjaikat. Hiába. Azt nyertem vele, hogy hét helyett nyolczat kaptam. Volentibus non fit injuria.

n

Jegyzet

Volentibus non fit injuria

– Akik valamit maguk is akarnak, azokkal nem történik jogtalanság. – Ulpianus (170–228) egyik jogi tétele: „Nulla est injuria, quae in volentem fiat”, vagyis „nem törvénytelenség, amit valaki maga akar”

Igazad van, barátom, sok itt a nyegleség. Én is boszankodom, de van benne mégis valami vigasztaló: az, hogy ha az irodalom intensive nem gyarapodik, extensive terjeszti közönségét. Az, ki most a rosszal is beéri, idővel jobbat kiván. Ez természetes. Magából a bajból fog kinőni a gyógyszer. Van, van ebben a mozgalomban – ki tagadhatná – valami mesterkélt, csinált: de ez is jobb, mintha mély hallgatás uralkodnék. A massák

n

Jegyzet

massák

– tömegek (lat.)

haladása mindig iszapos, mint az árvízé. Az irodalom elité-je,

[!]

[sic!]

tejföle sohasem vezette a tömeget. Pedig kell, hogy valaki vezesse. Én is eleget bosszankodom egyes ostobaságokon: de az egyetemes hatás megvígasztal. Még ha igaz volna is, hogy rothadás jele e sok gomba: a rothadás vegybomlás, mely előbb gombát ugyan, de később nemesb életműveket is tenyészt.

Verseidre térvén: a tűzbe felét

n

Jegyzet

tűzbe felét

–

DAYKA: Tűzbe felét!

HIMFY: Vetem.

DAYKA: Ujra felét! HIMFY: Ím.

DAYKA: Harmadikát még!

HIMFY: Lángol az is.

DAYKA: Jer most; vár az olympusi kar.

Kazinczy Ferenc

: Himfy. Vesd össze

Tompa

Tompa Mihály

AJ

Arany János

-nak, 1856. dec. 31. AJÖM XVI. 865. 788.

elvnek addig van helye, míg nyomatva, vagy legalább könyvben nem olvassák. Igen! addig tegye, ki elég éles-szeműnek érzi magát, kiválasztani a halhatlant, az egynapi becsű, vagy épen becsnélkűli közűl. De melyik iró dicsekhetik ily éleslátással? Nem csalja-e meg a korban uralkodó divat? a személyes hajlam? a sokaság tapsa, vagy közönye? stb. Ha

Petőfi

Petőfi Sándor

versei megtizedelését

Kazinczy

Kazinczy Ferenc

, az öreg, eszközöltette volna

Dajká

Dayka Gábor

val:

n

Jegyzet

Ha PetőfiPetőfi Sándor versei megtizedelését KazinczyKazinczy Ferenc , az öreg, eszközöltette volna DajkáDayka Gábor val

–

Petőfi Sándor

(1823–1849);

Kazinczy Ferenc

(1759–1831);

Dayka Gábor

(1769–1796)

nem repült volna-e tűzbe a nagyobb rész: a csárda romjai, a pusztai dolgok &c. És a megmaradt rész lett volna-e a legjava? Vagy Himfyre nézve megköszönnők-e a meg 4-edelést? Azonban tegye minden költő: égessen el minél többet, míg fiókjában van, de a ki már könyvben adta, mit ér vele? Mit használ nekem, ha a Megveszett alkotmányt

n

Jegyzet

Megveszett alkotmányt

– Az elveszett alkotmányt ( AJÖM II. 5–96.), amely 1849-ben jelent meg először (ugyanott 225.)

megtagadom, kitagadom, miután vastag könyvben meg van örökítve. Az ily eljárás legfölebb annyit mutat, hogy az iró ez s ez művét, érettebb korában silánynak tartotta, de se jóvá nem teheti, se a jövendőség elől be nem fátyolozhatja. Ezzel csak azt akarom mondani, 1-ör, hogy a túlszigoru önbirálat veszélylyel, a tévedés veszélyével jár; másodszor, hogy irodalom-történeti tényeket már úgy sem lehetvén meg nem történtté tenni: lényeges elhagyások, módosítások által az ember csak rontja (már jól ismert) termetét, a nélkül hogy ezzel valami jót eszközlene.

No, édes barátom, azt hiszem e tárgyról már elég világosan elmondtam nézetemet. A rendezésre nézve is felakadtál. „Megállj

Mihály

Dobozy Mihály

!” (mond a szép hölgy és

Kisfaludy Sándor

).

n

Jegyzet

„Megállj MihályDobozy Mihály !” (mond a szép hölgy és Kisfaludy SándorKisfaludy Sándor )

– „Állj meg,

Mihály

Dobozy Mihály

! (mond a bús hölgy)” (Dobozy Mihály és hitvese);

Kisfaludy Sándor

(1772–1844)

Így

I. kötet. Dalok.

II. kötet. Dalok, románczok, balladák.

III. kötet. Regék.

IV. kötet. Népregék.

V. kötet. Beszélyek.

Ez a rend jobb, mint a tied. A dal mintegy észrevétlenül olvad át a románczába és balladába: ezek tehát együvé illenek – képezik a két első kötetet. A (virág és hasonló) regék a lyrai hangulatból mintegy átmennek az elbeszélő idomhoz, ezek tehát a balladák és nagyobb népregék közé, a III. kötetbe esnek. A népregék már inkább epicai mint lyrai jelleműek, végre a Beszélyekben már egészen eposzi hang uralkodik. Nemde? Nem azért tanítok én æstheticát, hogy jobban ne tudjak rendezni, mint te.

Lévai

Lévay József

nak, igaz, régen nem írtam:

n

Jegyzet

LévaiLévay József nak, igaz, régen nem írtam

–

Lévay József

(1825–1918): 1852-től a miskolci ref. gimnáziumban tanított magyar irodalmat és latint; 1860-tól Borsod vm. aljegyzője, 1861-től alispánja. Korábbi kapcsolatukra nézve lásd AJÖM XV. 855–856. és XVI. 1179–1180. A XV. kötet két Lévay-levelet közöl (az első 1850. máj. 27-én kelt); a XVI. hét AJ- és nyolc Lévay-levelet tartalmaz. Ez a kötet négy

AJ

Arany János

-tól és kilenc

Lévay

Lévay József

tól való levelet ad közre (egy AJ-levél elveszett). –

AJ

Arany János

Lévay

Lévay József

hoz írt utolsó levele: 1855. dec. 28. ( AJÖM XVI. 777. 660–662. ) –

Lévay

Lévay József

„keseredve mondta ki: hogy se te se én nem vagyunk egészen, tökéletesen igaz barátai. Reggel megbánta; kibékítettem” (

Tompa

Tompa Mihály

AJ

Arany János

-nak, 1856. dec. 31. AJÖM XVI. 787. 789. ). „Egy kicsit, mondom, – tán igazad is van, furcsa dolog is mai világban az az életre-halálra szóló kebel-barátság, sokkal inkább fásultak, blasirozottak és a fene tudja mik s minők vagyunk, mint hogy ennek mai világban teljes értelme volna. […] szeressük ugy egymást amint s minők vagyunk; azért bizony kár lenne neheztelni” (

Tompa

Tompa Mihály

Lévay

Lévay József

nak, 1856. dec. 31. TMLev I. 357. 268.).

de hisz én nem irok senkinek, csak neked. Azért a lehető legjobb indúlattal vagyok iránta – sajnálom, hogy lépkórsága

n

Jegyzet

lépkórsága

– hipochondriája

oly kétkedővé teszi. Ha találkozol vele, mondjad, hogy ne bolondozzon, tudja, hogy engem a sűrü levelezésben nem a jó indulat hiánya gátol, hanem egyéb, a mit te tudsz.

Szemeré

Szemere Miklós

ről

n

Jegyzet

SzemeréSzemere Miklós ről

–

Szemere Miklós

ról (1802–1881):

AJ

Arany János

és

Tompa

Tompa Mihály

1855-ben látogatta meg Lasztócon. Korábbi kapcsolatukat lásd AJÖM XV. 897. és XVI. 1200–1202. A XVI. kötet három AJ- és két Szemere-levelet ad közre (az utóbbiak közül az első dátuma 1855. júl. 26.). Kötetünkben egy AJ- és hat Szemere-levél található (két elveszett Szemere-levélről tudunk).

hogy hallanék én valamit, ha te sem hallasz? Csupa malecontentus

n

Jegyzet

malecontentus

– elégedetlen (lat.)

barátok vagyunk mi mindnyájan – édes

Miská

Tompa Mihály

m – a barátság mellett kinek-kinek megvan a maga tücske, mely háborgatja. Mikor szegény

Miklós

Szemere Miklós

nálam volt:

n

Jegyzet

Mikor szegény MiklósSzemere Miklós nálam volt

–

Szemere Miklós

1856 tavaszán látogatta meg

AJ

Arany János

-t Nagykőrösön, két napig maradt és április 25-én indult haza: „pár napig

Szemere Miklós

volt nálam, tegnap indult vissza Zemplénbe” (

AJ

Arany János

Ercsey

ifj. Ercsey Sándor

nek, 1856. ápr. 26. 792. 690.); „Tőlem ma két hete ment el, csak két napot töltve nálam” (

AJ

Arany János

Tompá

Tompa Mihály

nak, 1856. máj. 9. 797. 697.).

hiszen örültünk mi, örültünk egymásnak, a hogy tudtunk; de ő mindegyre az orrát tapogatta, mely a pusztai szabad légtől ismét tüzes kezdett lenni: én is mingyárt-mingyárt viszszaestem rosz hangúlatomba, kivált minthogy akkor hevesebben fogott a régi baja

n

Jegyzet

régi baj

– lásd

Tisza Lajosné Teleki Juliánna

Tisza Lajosné Teleki Julianna

1857. jan. 30-i,

AJ

Arany János

-hoz írt levelének 3. jegyzetét (873.)

– s majd e majd ama tagomban nyilallást, rángást éreztem. (NB. ezek már elmultak, este is elalszom könnyen). Így az ember szereti egymást, még sem lehet oly vidám, mint különben volna. Félek, hogy

Miklós

Szemere Miklós

ka rosz emléket vitt el

Kőrös

Nagykőrös

ről, s nem ohajtja a további érintkezést.

Hát az a Török Sándor

n

Jegyzet

Hát az a Török Sándor

–

Tompa

Tompa Mihály

kérdése: „Hát valami Török Sándor a Sajtóban a férges almák irójához irván, kinek ir? mi az?” (865. 789.)

Jókai

Jókai Mór

„az általa szerkesztett Nagy Tükör 1–3. és 6–7. füzetében (1856. dec.–1857. jan., illetve 1857. aug.) […] In ½X (= Infélix) betűrejtvényes álnév alatt közölte a Férges almák c. ciklust, »Egy szerencsétlen furuglyás verseiből alcímmel.« […]

[szerkesztői feloldás]

A

Magyar Sajtó 1856. dec. 24-i számában Török Sándor szintén verssel válaszolt a

Petőfi

Petőfi Sándor

ének hitt ciklus első darabjaira”. Lásd Kerényi 1997. 132–133. – Török János (1809–1874)

a „nagy”

János

Török János

fia: a férges almák íróját (ki nem egyéb, mint

Jókai

Jókai Mór

n

Jegyzet

JókaiJókai Mór

–

Jókai Mór

(1825–1904): 1857 májusától az év végig a MS főmunkatársa; sokirányú tevékenységéből kiemelendő a VU-ban és az 1858-ban indult, az ő szerkesztésében és kiadásában megjelent Az Üstökösben végzett munkássága. Korábbi kapcsolatukat lásd AJÖM XV. 843–844. és XVI. 1169. A XV. kötet egy AJ-levelet közöl és hat elveszettről tud (közülük egy töredék);

Jókai

Jókai Mór

tól két levelet ad közre (az elsőt

Petőfi

Petőfi Sándor

vel írta 1847. jún. 18-án). A XVI. két AJ- és négy Jókai-levelet tartalmaz (egy elveszett AJ-levelet tart számon). Ebben a kötetben három hozzá írt,

AJ

Arany János

-tól való levelet közlünk.

)

Petőfi

Petőfi Sándor

nek gondolta, azért szállta meg a lelkesedés. Az egész dologban semmi sincs. Egyébiránt a férges almákban sajátságos az, hogy

J.

Szerkesztői feloldás:

Jókai

Jókai Mór

azon verseket, melyeket komolyan irogat, kiadja, mint bohóskodást. Mert úgy van.

De elég is lesz ennyi, válaszul a te leveledre, most kezdődik az én levelem. Először a krónika. Kezdem karácsonyon.

A szent ünnep rám nézve elég unalmasan telt. Nádha miatt mindig bennültem. Látogatóm 2 napig

Tomory

Tomori Anasztáz

ő nagysága.

n

Jegyzet

TomoryTomori Anasztáz ő nagysága

–

Tomori (Theodorovics) Anasztáz

Tomori Anasztáz

(1824–1894): 1853–1854-ben

AJ

Arany János

nagykőrösi kollegája; 1858-tól a magyar Shakespeare-kiadás mecénása és megszervezője. Korábbi kapcsolatukra nézve lásd AJÖM XV. 909. és XVI. 1214–1215. A XVI. kötet két AJ- és három Tomori-levelet közöl. Kötetünk négy AJ- és nyolc Tomori-levelet ad közre (két elveszett AJ-levélről is tudunk).

János napján az esső szakad. Más-nap este az iskolai fiatalság zenebandája meglep: az ő kedvökért van egy kis vacsora: s az ujságban azt olvashadd, hogy nagy Jánosnapja volt nálam.

n

Jegyzet

az ujságban azt olvashadd, hogy nagy Jánosnapja volt nálam

– János-nap: dec. 27. „A lefolyt ünnepek egyikén koszoruzott költőnk

Arany János

tartá meg névnapját. Ennél érdekesebb ünnepet vagy »krisztkindlit«

[szerkesztői feloldás]

karácsonyi ajándékot, né.

nem óhajtott volna a tanúló ifjuság. Kedves családja mindent elkövetett, hogy az est érdekét emelje, s különösen szellemdus leánya

Julia

Arany Juliska

a legszeretetreméltóbban teljesíté a

[!]

[sic!]

honneuröket

[szerkesztői feloldás]

vendéglátási kötelezettségeket, fr.

. Szivünkből óhajtjuk mindnyájan, hogy a nagy költő sok ily kedélyes névünnepnek örvendhessen!” ( AlmásiT. Almási Balogh Tihamér : Nagykőrösi séták. Hf 1857. jan. 12. 33–34.)

Azaz, ettek ünnepi maradékot, – a gyermekek nevettek, múlattak, tánczoltak: én pedig, mint afféle öreg ur – csak anynyiban éreztem meg, hogy nem fekhettem le, midőn elálmosodtam. Azóta élünk egyhanguan, kivéve azt a nehány napot, mig

Gyulai

Gyulai Pál

itt volt.

n

Jegyzet

mig GyulaiGyulai Pál itt volt

– Erre nézve lásd

Gyulai

Gyulai Pál

1856. dec. 15-i levelét: „Hozzád szeretnék menni pár hétre.” ( AJÖM XVI. 858. 782. ); „

Gyulai Pali

Gyulai Pál

pár nap mulva nálam lesz” (

AJ

Arany János

Kovács János

nak, 1856. dec. 21. Ugyanott 860. 784.).

Gyulai

Gyulai Pál

Pest

Budapest

re visszatérve első levelét 1857. jan. 18-án írta

AJ

Arany János

-nak (872.).

Mint már említém, karácsony óta hidegvizet használok – külsőleg is. T.i. csináltattam egy alacsony, de széles kádat, melybe állva reggelenként jeges vízbe mártott spongyiát nyomok fejemre – s átalában jól megmosódom jeges vizzel tetőtül talpig. Ha más haszna nem volna, mint az, hogy azon idő óta nádhafélém soha se volt, már is megérdemelné a fáradságot. De érzem, hogy frisit, edz, – mert akármit mondasz, itt nem aranyér a baj, hanem ideggyöngeség. Azonban a fejzugás, kisebb nagyobb mértékben, még mindig tart. Olyan ez, mint a nedves fának folytonos sirása a tűzön – s mind két fülem egyaránt tele van vele. Néha nem is hallok oly tisztán, mint máskor. –

Utolsó dolgozatom egy víg modorú ballada.

n

Jegyzet

Utolsó dolgozatom egy víg modorú ballada

– A Pázmán lovag. „Kézirata a kapcsos könyvben, a cím után: (Egy trufa); a végén: Dec. 1856. Először:

Sárosi Gyula

: Az én albumom,

Pest

Budapest

, 1857. a 92. lapon”.

Voinovich

Voinovich Géza

jegyzete az AJÖM I. kötetében, ahol megtalálható a hivatkozott levélidézet is (500.).

Sárosi

Sárosi Gyula

nak küldtem,

n

Jegyzet

SárosiSárosi Gyula nak küldtem

–

Sárosi Gyula

(1816–1861): korábbi kapcsolatukra nézve lásd AJÖM XV. 890. és AJÖM XVI. 1195.

tekintve állapotját, nem azt, hogyan beszél rólam. Ő neki t.i. mindig kell lenni, a kit le akarjon vágni: emlékszem, egy időben azzal járt az országban, hogy fogja levágni

Petőfi

Petőfi Sándor

t.

n

Jegyzet

Ő neki t.i. mindig kell lenni, a kit le akarjon vágni: emlékszem, egy időben azzal járt az országban, hogy fogja levágni PetőfiPetőfi Sándor t

–

Sárosi

Sárosi Gyula

és

Petőfi

Petőfi Sándor

kapcsolata 1845 tavaszán romlott meg, amikor a

Pest

Budapest

en

Barabás

Barabás Miklós

által magát műmellékletül lerajzoltatni akaró

Sárosi

Sárosi Gyula

ra

Petőfi

Petőfi Sándor

ironikus megjegyzést tett az Uti jegyzetekben ( PSÖM V. 17. Jegyzet hozzá: 202.)

Hogy levágta volna, arról semmit se tudok, de most, miután

P.

Szerkesztői feloldás:

Petőfi

Petőfi Sándor

nincs, hihetően úgy képzelődik a jámbor, hogy őt illeti az elsőség – s lármáz mindenfelé. Valóban, az ember szívesen áldoz szerencsétlennek, de ha ez fitymálja adományát, az mégis furcsán esik.

Császár

Császár Ferenc

ral jártam volt ilyenformán, mikor a szikszói könyvet szerkesztette; a Keveházát úgy fogadta tőlem, mintha „Angyalbandi” lett volna (t.i. a vers, nem

Cs.

Szerkesztői feloldás:

Császár

Császár Ferenc

),

n

Jegyzet

CsászárCsászár Ferenc ral jártam volt ilyenformán, mikor a szikszói könyvet szerkesztette

–

Császár Ferenc

(1807–1858): a PN egyik megindítója (1850), a Dcs alapító szerkesztője (1853–1863). – A célzás

Császár Ferenc

1852. dec. 10-i, elveszett levelére vonatkozik ( AJÖM XVI. 426. 129. és Voinovich 1931. 257.); a könyv címe: Szikszói Enyhlapok (1853). – „Angyalbandi”: utalás

Tóth Endre

Angyal Bandi. Költői Beszély 6 énekben c. elbeszélő költeményére (

Pest

Budapest

, 1856 ). Vesd össze VMÖM I. 628., PSÖM III. 227. és

AJ

Arany János

: A lacikonyha

De »Angyal Bandi« meg »Zöld Marci «, »Sobri«,

Sehogyse látszanak ritkulni, fogyni,

Sokan pislognak széjjel a ponyvárul)

most

Sárosy

Sárosi Gyula

nekem azt izeni, hogy megkapta a verset, köszöni;

Losonczi

Losonczy László

nak pedig: hogy megkapta az övét is,

n

Jegyzet

LosoncziLosonczy László nak pedig: hogy megkapta az övét is

– Losonczy Lászlónak nem jelent meg verse a

Sárosy

Sárosi Gyula

szerkesztette Az én albumom c. gyűjteményben

köszöni, igen szép, igen el volt ragadtatva. Szinte örül az ember, hogy elfogadja tőle a verset! – Azóta pihenek, – jobb nekem így.

Kedves Komám asszony!

n

Jegyzet

Kedves Komám asszony!

–

Tompa Mihály

felesége, szül.

Soldos Emilia

Tompa Mihályné Soldos Emilia

(1831–1880); lásd AJÖM XV. 912. és XVI. 1220.

Feleségem örömest irna, de most épen sok dolga van, én pedig oly rosz ember vagyok, hogy nem akarok várni egy-két napig, ő utána. Inkább irok magam ő helyette, ilyen formán:

Édes lelkem!

Nagy részvéttel olvastuk, hogy bajotok volt, igen megijedtünk, de reméljük, hogy már most jól vattok, a kis

Géza

Tompa Géza

is azóta könnyebben lesz mi hala

[!]

[sic!]

Istennek jól vagyunk, csak nekem a lábam fáj, bárha nem oly szenvedhetetlen, mint tavaly, de nagyon megérzi, ha sokat talpalok szegény

Jani

Arany János

m mostanában jobb kedvű nem is panaszkodik annyit a fejére, mert hideg vizbe mosdik minden nap, a gyermekek egészségesek,

Julcsa

Arany Juliska

sokat dolgozik házi dolgot, elkezdett volt francziául tanulni, kis

Gyulai

Gyulai Pál

is adott neki nehány leczkét, ugyhogy olvasni már meglehetősen tud, de abba maradt, az apja restelli tanítni, szegény gyermek szeretett volna

Pest

Budapest

re felmenni, hogy lásson, halljon élvezzen egy kicsit,

Csengeriné

Csengery Antalné König Róza

sokszor hítta már igen szívesen, de még eddig nem volt alkalom, mert se én nem megyek se

Jani

Arany János

Pest

Budapest

re, az őszön az öreg

Szentpéteri

Szentpétery Zsigmond

nek

n

Jegyzet

az öreg SzentpéteriSzentpétery Zsigmond nek

–

Szentpéteri Zsigmond

Szentpétery Zsigmond

nak (1798–1858), a Nemzeti Színház színészének

a neje, ki ifju gyermektelen s igen jó asszony, fel akarta vinni magával néhány hétre, de

Jani

Arany János

m nem engedte, nem szereti ha sokat forog a szinészek közt

Laczi

Arany László

is egészséges szörnyű nagyot nőt talán meg se ismernéd lelkem a mijen nagy fiju ő most fuvolázni tanul és ügyesen halad benne, mert

Vadnai Rudi

Vadnay Rudolf

n

Jegyzet

Vadnai RudiVadnay Rudolf

–

Vadnay Rudolf

(1819–1889): földbirtokos. 1848-ban belügyminisztériumi fogalmazó, majd titkár volt

Szemere Bertalan

mellett. Lásd AJÖM XV. 915. és XVI. 1223.

adott volt neki két furulyát, azon gyakorlotta magát; gondolom édes lelkem, hogy családi bajodtól te sem érsz rá hogy bálba mulatságba járj itt

kőrős

Nagykőrös

ön minden héten

vagy

Szerkesztői feloldás: van

[szerkesztői feloldás]

„A kéziratban hibásan: vagy.” (Négyesy László lábjegyzete)„A kéziratban hibásan: vagy.” (

egy kettő hínak is bennünket de

Jani

Arany János

nak nincs kedve ott unatkozni nekem meg fáj a lábam és megvallom nem is szeretek ezek közé a kőrösiek közzé menni, mert semmi mulatság sincs köztük az idegentől kivált úgy húzódnak, mintha az mételyes volna aztán meg

Julcsi

Arany Juliska

t még nem vihetem ideje sem arra való termete is kicsi, nála nélkül pedig hogy menjek lelkem, azt mondanák, hogy ni a lyányát eldugja, magát akarja mutogatni de nem is irok többet mert a papirosom is mingyárt elfogy aztán meg épen most ruhát huzogatok a nagy szobában

Jani

Arany János

pedig tudtom és akaratom nélkül az én nevemben levelet ír neked a kis szobában, azért édes lelkem csókolak ezerszer téged is és forrón szeretett kis

Gézá

Tompa Géza

dat is maradván azon jó indulattal, soha meg nem szűnő szeretettel, mely szivemben irántad s a tieid iránt soha meg nem szűnik.

U.i. A jó

Recskiné

Recsky Benedekné Dobsa Róza

t és

Hamvainé

Hanvay Károlyné Madarassy Júlia

t

n

Jegyzet

A jó RecskinéRecsky Benedekné Dobsa Róza t és HamvainéHanvay Károlyné Madarassy Júlia t

– Özv.

Recsky Benedekné

Recsky Benedekné Dobsa Róza

szül.

Dobsa Róza

Recsky Benedekné Dobsa Róza

: földbirtokos Naprágyon.

Tompa

Tompa Mihály

tisztelője, feleségének barátnője,

AJ

Arany János

Az özvegy lakása c. versének ihletője;

Hanvay Károlyné

Hanvay Károlyné Madarassy Júlia

szül.

Madarassy Júlia

Hanvay Károlyné Madarassy Júlia

: a

Hanvai

Hanvay Károly

egyházi főgondnok felesége

szivemből köszöntöm és csókolom.

igaz barátnéd

Arany Jánosné

Arany Jánosné Ercsey Julianna

mk.

Im ilyen formán irna ő, ha ráérne, de minthogy ezt nem cselekszi, fogadja, kedves komám asszony, tőlem s általam legmelegebb üdvözlését s bocsásson meg e kis tréfáért, melyet, kivánom, oly hangulatban olvassanak, hogy jóízűt nevethessenek rajta.

Te pedig, édes

Miská

Tompa Mihály

m, válaszolj minél elébb – s addig is, azután is tartson meg az isten ép egészségben, bú, baj, kár, vesződség, boszúság nélkül – s a mi fődolog, hozzon mielőbb ölelő karjaim közé.

halálos ellenséged

Arany János

.

AJOM17

Megjegyzések: