TOMPA MIHÁLY – ARANY JÁNOSNAK
Édes
János
kám! Alkalmasint
igen jól van dolgod, vagy igen roszul, hogy nekem ez esztendőben még egy betűt sem
irtál. Ugy gondolom: december végén
tudositottalak nyavalyás
voltuArany János
n
król, kis fiam sok mindenfélén ment ismét keresztűl. Másfél
honapig nem látott, a fénytől anynyira iszonyodott: hogy ejsötétreBeszúrás
[!]
kellett az
ablakokat függönyözni. Keze lába összedagadt, kiütések jöttek ki rajta, elővette az
iszonyú nátha és köhögés, pedig a küllégnek árnyéka sem érte. Fejét bizonyos zsírral
kietettük,[sic!]
n
egész tarkója, nyaka, fületöve sebbé vált. Szegény feleségemnek igen sok baja volt vele.
De még ez semmi barátom! Most jön a keménye, mert midön mindezek már mulni kezdettek:
rögtön májgyúladásba esett, igen nagy beteg lett, 9 nap semmit de
semmit nem evett, s még most is ollyan mint az árnyék, annyi ereje sincs hogy egy lépést
tegyen; szegény gyermek most negyedszer tanul és kezd járni. Illyen körűlmények közt
gondolhatod az én állapotomat, gondolhatod szegény feleségemét; tudod-e (alkalmasint
tudod) mit tesz illyenkor templomba (neked leczkére) menni és a kötelességet végezni,
holott az embernek az esze sincs helyén. Aztán gondolj még hozzá egy
fatalitást:Jegyzet
kietettük– lemarattuk, kirágattuk
n
a szalontai föbiró épen ezen idöközben keresett meg,Jegyzet
fatalitást– balszerencsét (lat.)
n
hogy arczképed leleplezésének ünnepélyére irjak egy elszavalandó
verset. Jegyzet
a szalontai föbiró épen ezen idöközben keresett meg– Mezey Ferenc, akinek levele nem szerepel a TMLev-ben. A
Barabás Miklós
festette arckép leleplezésére, mint azt Barabás Miklós
Ercsey Sándor
1857. jún. 26-i levele
(915.) hírül adja, 1857. jún. 1-jén került
sor.ifj. Ercsey Sándor
János
kám! igen roszúl
esett s még most is roszul esik hogy Arany János
[törölt]
« e »a
zt nem
tehettem. Irni akkor, a lehetetlenség határába tartozott rám nézve. Ha a szalontaiak
megnemBeszúrás
[!]
értenének: azon reményben ohajtok vigasztalást keresni, hogy te bizonynyal
megértesz. Alkalomra, vagy megrendelésre igaz hogy ritkán vagyok képes valamit írni; de
ezen alkalomra a[sic!]
[törölt]
« kl »lk
almasint
tudtam, söt szerettem volna is. Illyen állapotban gondolhatod, hogy jól esett volna
töled egy pár sor, mikor kaptam száz meg száz levelet: hogy ennek is, annak is verset
kűldjek. Már minden tekintetben jobbacskán vagyunk, kivévén az erszény állapotját, 7
váltó forint egy köböl gabona, egy pár csizma 20; kiszámítottam hogy egy mázsa
szalonnaértBeszúrás
[!]
10 köböl gabona kell; illyen állásában a világnak lehetetlen megélni!
bárcsak legalább nálatok volna illy olcsóság, hogy a kedves komámasszony ugy venné az
eleséget, a mint én [sic!]
e
ladom. Legjobb is lesz, ha ti egyenesen tőlem
vesztek!
Beszúrás
[!]
Szemre Miklós[sic!]
Szemere Miklós
n
hát az
értekezést mikor kapom már meg?Jegyzet
–ról nem tudsz valamit? én azóta semmit[!]Szemre Miklós[sic!]Szemere Miklós
Szemere
1856 április végén Nagykőrösön tett látogatása ótaSzemere Miklós
n
bizony Jegyzet
hát az értekezést mikor kapom már meg?– vesd össze
Tompa
előző, 1856. dec. 31-i levelével: „Hát azt
a Magyar versidomról irt dolgot mikor kapom már meg”?
(
AJÖM XVI. 865.
789.
) A magyar nemzeti
vers-idomról írt tanulmány először a nagykőrösi gimnázium 1856. évi értesítőjében, azután az
ÚMM-ban jelent meg (
Tudósítvány a nagy-kőrösi helv. hitv.
evang. Főgymnasiumról 1855/6 tanévben. Kecskemét, 1856.
1–29.;
ÚMM
1856. VI. évf. 441–483.;
AJÖM X. 218–258. Jegyzet hozzá:
602–607.).Tompa Mihály
János
ur, nem igen derék ember maga!
Arany János
Nem is irok én jelenleg többet, csak azt még hogy ölelünk csókolunk mindnyájotokat. Az
isten óvjon s áldjon meg benneteket!
Miska
Tompa Mihály
Leveledet délutan
[!]
kaptam;[sic!]
n
hála istennek, czélodat
érted! ha nem nevettünk is utó részén de már mosolyoghattunk. Fiam
már veszélyen kivül van. A
Hölgyfutár
verset kért
tőlem,n
azt irtam neki: nem lehet még most, mert fiam halálos beteg; erre felelt a
melegrészvetű
Jegyzet
A Hölgyfutár verset kért tőlem– ez a levélváltás nem szerepel a TMLev-ben
[!]
nyilt posta. Bizony a legközelebbi hetekben
gyakran felteszem kérdésül [sic!]
Petöfi
Petőfi Sándor
[!]
legszebb strophajából azt a sort:
[sic!]
n
De legyen elég
ebből ennyi.
Jegyzet
„nem legjobb-e sohsem élni!!”–
Petőfi
Édes öröm, ittalak már… c. versének utolsó soraPetőfi Sándor
Az irodalmi nyegleségekre nézve nem vagyok veled egy értelemben; ez igen is ment volna
1838–40 táján; ment volna az
ébredezö
[!]
nemzeti szellem s epen[sic!]
[!]
születő irodalom idejében. De tán már ezeken
tul volnánk! Én legalább szeretném m[sic!]
á
r férfinak
tekiBeszúrás
n
teni az irodalmat. Emlékezzél rá: hogy nehány év mulva a
olvasók- és
praBeszúrás
e
numeransoknakBeszúrás
n
csak 1/10 része marad; e dagály
rögtön le fog lohadni. Némi divat ez most, de már is
mutatkoznak bizonyos elöjelekJegyzet
praenumeransoknak– előfizetőknek (lat.)
[!]
a visszafelé vonulásra. Adja Isten,
[sic!]
n
e Beszúrás
l
egyen igazam; én legalább ha
közönség volnék ezen iszonyú kontárkodásnBeszúrás
ak
és nyegleségnek hátat fordítnék; de ugy is lesz. Az irodalomban magában nincs erkölcsi
erő, itt lehet tenni mindent büntetlenül, mint a legközelebbi
jelenetekből is láthatod. Nincs benne azon életerő, melly egy derék organicus testben
van, hogy a benne támadt kóranyagot maga erejétől a bőrre hajtsa, kivesse, s tőle
megszabaduljon. Minő emberek nőnek fel, gyorsan mint a kender, hivatás, tehetség és
jellem nélkül. MinöBeszúrás
[!]
munkák jönnek létre?!
[sic!]
Verseimre nézve baráti tanácsodnak hasznát veszem, még sem birok teljesen eligazodni.
Régibb verseim legnagyobb része iránt legyőzhetlen ellenszenvvel viseltetem, sem forma,
sem felfogás ki nem elégit, s készebb vagyok az egész olcsó dicsőseggel
[!]
befüteni
(ugy is iszonyú hideg van) mint modositás nélkül adni ki. A
rendezésre nézve követem tanacsodat a menyire lehet; te igy akarod.
[sic!]
Ez mind jó lenne igy, de akkor a II nagyon testes lenne, s az
Vd igen szikár. Én látom hogy igen nehéz lesz nekem ezt a
dolgot helyesen nyelbe
[!]
ütni. Meg[sic!]
p
róbálom még igy: 1.
Dalok. II
Dalok és
románczok
III Regék. IV.
Neprégek
.Beszúrás
[!]
V. Beszélyek, balladák
(vagy megforditva: Balladák, beszélyek) ez utólsóba még romanczák is
maradnak, ha a köteteket egyenlőknek akarom. Az ördög tudja hogy’ lesz. Ha
egy kötet lenne az egész, könyü volna vele bánni. E tekintetben
még baráti tanácsodat elvárom. Vedd figyelembe: hogy a
Beszélyek
kevesen vannak, nem tesznek egy
füzetkét tán, annyit sem; a
Dalok
fele mintegy, és
hozzá’: románcz balladák együtt igen sok. Meg-kell szakasztani,
oszlatni okvetlen, de hogyan? erről mondom rögtön várom baráti és tanári (!!!)
tanácsodat. egy
[sic!]
[!]
kötet tisztán lehet dal;
egy lehet Népregek
;[sic!]
[!]
egy
Regék
; a kettőt
ökvetlen[sic!]
[!]
vegyítni kell; a IIikban
a mint fenebb irtam Dalok és …? a Vikben Beszélyek és …? tehát
vegyitni; nem tanitasz chemiát is?
[sic!]
Lévai
t
homoeopathiceLévay József
n
curálnám; azt mondván: hogy igaza van; roszak
vagyunk egy lábig. Elmondtam neki hogy egyszer Mi összevesztünk,
szamárságon, kecske-szőrön majd
összevesztünk!Jegyzet
homoeopathice– hasonszenvűleg (gör.)
n
Ö jó fiú
kétségtelenül. Szemeré
re
nezveSzemere Miklós
[!]
nincs igazad,[sic!]
n
én azóta épen de épen semmit sem tudok róla; nálad legalább
volt egyszer, tán irtatok is egymasnak. [!]
Azon furfangos czélból irtam
egyébaránt,[sic!]
[!]
hogy ha általad ezen én kérdésem
fülé[sic!]
b
e menne: elszégyenlené magát és irna nekem. Ártatlan dolog
az egész, nem szükség hogy nagy képet csinálj hozzá, és nekem
tücsköt
bogarat emlegess. Hogy az orra fáj, azt tudom; hogy tőled
elégületlenül ment el nem hiszem; hogy továbbis akar veled erintkezni állitom, ö téged
igazán, lelkéböl szeret és becsűl. Igen fájna neki, ha ezt megtudná, pedig úgy vétss
ellenem valamit hogy rögtön megirom neki; valamint Beszúrás
Szeremlei
nek is a macskát;
s hajna! kap teveled Szeremlei Károly
Szeremley
,
azonmódon hajba!Szeremlei Károly
n
Jegyzet
valamint– Szeremlei Károly:Szeremleinek is a macskát; s hajna! kap teveledSzeremlei KárolySzeremley, azonmódon hajba!Szeremlei Károly
Tompa
káplánja; a
célzás Tompa Mihály
AJ
A tudós macskája c. versére vonatkozikArany János
Advocem
[!]
[sic!]
n
Jegyzet
Advocem– erről jut eszembe (lat.)[!][sic!]
Gyulai
. Édes Gyulai Pál
János
kám, kérlek valamire! Az ember
szeressen és gyülöljön férfiasan; nem szeretem azon utféli és csapszéki
latyinkákat,Arany János
n
melyekkel kivált a pesti félistenek egymást emlegetik és traktálják, ha nem jól vannak
egymással;Jegyzet
latyinkákat– fecsegéseket
[!]
Hogy [sic!]
Gy.
az én
lelkemet nem ösmeri annak fényes bizonyságát adta; ohajtásom:
hogy pofámat se ösmerje. Kikerülni akarom azon kellemetlenséget,
mely mindkettönkre nézve előállhatna, ha valahol az életben egymásba botlanánk. Én
nyujtott kezét el nem fogadhatnám. Hogy ezt a dolgot tisztára hozod köztünk: baráti
szivességedSzerkesztői feloldás:
Gyulai
Gyulai Pál
t
ől várom. Felhatalmazlak arra is: hogy e kérésemre
(feltevén hogy teljesited) soha többé ne emlékezzél, s ne válaszolj.
Beszúrás
Utóljára is igazad lesz
János
ka! hogy bajod ideggyöngeség; már magam is rátérek; feleségem épen
igy van. Örökös fejzugása van szegénynek. Hanem ha használ a hideg viz: csak rajta! adja
isten hogy használjon! hogy mikor mi hozzátok megyünk: tiz évvel légy fiatalabb! Ugy,
mikor is menjünk hát, hogy rátok nézve a legalkalmasabb időben
meArany János
n
jünk? ezt minden esetre világosan ird meg.
Beszúrás
Szegény
S.
bizony sajnálom! ha 20 évvel ifjabb volna tán
el lehetne neki nézni; de mikor egy vénbolond ember, illyen gyermekes; az már
csömörletes! Barátom! hidd el veszett nép és nemzetség vagyunk mi!
Szerkesztői feloldás:
Sárosi
Sárosi Gyula
Cs.
azt mondta, MikorSzerkesztői feloldás:
Császár
Császár Ferenc
[!]
a szikszói
könyvet szerkesztette,[sic!]
n
hogy: kaptam már két jó verset,
Jegyzet
Mikor– Szikszói Enyhlapok.[!]a szikszói könyvet szerkesztette[sic!]
Császár Ferencz
szerkeztése mellett, kiadta Kunsch József. Császár Ferenc
Pest
, 1853.
Budapest
AJ
:
Keveháza (129–139.),
Arany János
Roboz István
(1828–1916): Mit adhat a költő?
(217–223.)
Roboz István
Arany
- és Arany János
Roboz
tól! éljenek!!
Roboz István
Mit ér az a furulya? Mit ér az a nagyranövés? ha az ember nem tudja a
csombókot
[törölt]
« ? »!
Beszúrás
n
Jegyzet
ha az ember nem tudja a csombókot– vesd össze
Tompa
1856. szept. 26-i, Tompa Mihály
AJ
-nak írt levelével: „ha
szerencsém lenne valaha: megtanitnám a fiát egy szép mesterségre; t.i.: hogyan kell
a keszkenön a csombókot kioldani; mert mig ezt nem tudja semmit sem ér
a dolog, s addig nem lesz nagy kapitalista.”
(
AJÖM XVI. 846.
763.
)Arany János
Isten áldjon meg még egyszer, desött
[!]
milliomszor, a kedves
komamasszonyal s szépen növelkedö csemeteiddel együtt! Az illetö nöi megemlékezéseket
átadjuk.
[sic!]
igazbarátodMiska
Szerkesztői feloldás: igaz barátod
Miska
Tompa Mihály
UI. kis fiamnak gőzhajót pingálván, mondja: ugy-e illyen megyőnk
Arany Laczi
hoz meg
Arany László
Arany Julcsá
hoz?!
Arany Juliska