Megjegyzések:
Utalás a levélre:
Voinovich
1938. 165.: fönnmaradtak
Vajda
engedélyt kér Vajda János
AJ
-tól, hogy a Zách Klárát, „mint
’remek költeményt’ A magyar költészet gyöngyei anthologiájába fölvehesse.
(Levele, 57 márc. 2.)” Ugyanott
lábjegyzetben: „E levelek Arany János
[szerkesztői feloldás]
a másik Vajda
1857. szept. 20-i
levelea másikVajda János
Arany
iratai közt, de a család nem adta be az
Akadémia levéltárába a többivel.” A Zács Klára először A Magyar Nép
Könyvében jelent meg 1855-ben
(szerk. Arany János
Csengery Antal
és Csengery Antal
Kemény Zsigmond
), másodszor a Kk-ben (1856), harmadszor pedig Kemény Zsigmond
Vajda
Nemzeti lant című, kétkötetes antológiájában (Vajda János
Pest
, 1858. I. 171–175.), az utolsó helyen Budapest
AJ
versei (Fiamnak, Letészem a
lantot, Arany János
Őszszel, Rachel siralma
, A dalnok búja, Családi
kör, Hiu sovárgás, Ágnes asszony, A pusztai
fűz, Bor vitéz) között (I. 131–175.). – Szerkesztői feloldás:
Őszszel,
Rachel siralmai
Vajda János
(1825–1897): 1857-től a Nőv, 1861-től a Csatár szerkesztője; az irodalmi
ellenzék vezéralakja. Lásd
AJÖM XV. 916. és
XVI. 1223. Kötetünk Vajda János
Vajda
két elveszett leveléről ad számot.
Vajda János