AJOM17

Arany János

-t (lásd

Arany János

Tompá

Tompa Mihály

nak, 899. 1857. ápr. 19.). –

Zrínyi Miklós

(1620–1664);

Torquato Tasso

Tasso, Torquato

(1544–1595);

Ludovico Ariosto

Ariosto, Ludovico

(1474–1533);

Publius Vergilius Maro

Vergilius Maro, Publius

(ie. 70–ie. 19)

E tárgy huzamosb tanúlatra volna méltó, s jókora essay-t irhatna róla, kinek ideje s kedve lenne.

n

Jegyzet

jókora essay-t irhatna róla, kinek ideje s kedve lenne

– Vesd össze

Arany János

: Zrinyi és Tasso. BpSz 1859. VII. köt. 177–212., 1860. VIII. köt. 107–143. és AJÖM X. 330–439. Jegyzet hozzá: 615–623.

Arany János

Ariosto- és Tasso-jegyzeteitől lásd Kovács 1981. , Király–Kovács 1983. Verses epikájában való szerepükről: Nyilasy 2001. 72–100.

Útasítálak, hogy

Toldi

Toldy Ferenc

„leczkéit” s a mit ezekben

Zrínyi Miklós

ről mond, ne hagyd megolvasatlan.

n

Jegyzet

ToldiToldy Ferenc „leczkéit” s a mit ezekben ZrinyiZrínyi Miklós ről mond, ne hagyd megolvasatlan

–

Toldy Ferenc

(1805–1875): 1835 és 1860 között a Magyar Tudós Társaság titkára, 1841-től a Kisfaludy Társaság igazgatója, 1860-tól másodelnöke, 1850-től az esztétika és az egyetemes irodalomtörténet magántanára. Az 1850-es évtized volt irodalomtörténeti szintéziseinek fő időszaka. – Korábbi kapcsolatukra nézve lásd AJÖM XV. 908–909. és XVI. 1213–1214. A XV. kötet négy AJ- és öt Toldy-levelet ad közre (az utóbbiak közül az első dátuma 1847. okt. 1.), a XVI. egy AJ- és két Toldy-levelet tartalmaz. Ez a kötet hat

Arany János

–tól és hat

Toldy

Toldy Ferenc

tól való levelet közöl. –

Toldy

Toldy Ferenc

„leczkéi”: A magyar költészet története. Huszonegyedik–Huszonnegyedik Előadás.

Pest

Budapest

, 1854. 3–55.

Én röviden jegyzem ide azon nyomokat, melyek figyelmem el nem kerűlték.

Minjárt az első ének 1.2. verse az Aeneis kezdetét juttatja eszünkbe: Ille ego, qui quondam stb. „Én a ki az előtt……”

n

Jegyzet

Ille ego, qui quondam stb. „Én a ki az előtt……”

– Sokáig ezt a sort tartották az Aeneis első sorának. A négy (ál)kezdő sor latinul:

Ille ego, qui quondam gracili modulatus avena

carmen et egressus silvis vicina coegi,

ut quamvis avido parerent arva colono

gratum opus agriculis, at nunc horrentia Martis

(arma virumque cano…)

( Donatus–

Suetonius

Suetonius Tranquillus, Caius

: Vergilius élete, 42.; Maurus Servius Honoratus: Magyarázatok Vergilius Aeneiséhez, Bevezetés.)

Csengery János

fordításában:

Én, aki rég` vékony nádon dalom elfurulyáztam,

Majd a vadont hagyván a mezőket kényszeritettem,

Hogy tegyenek kedvére, akármily kapzsi a gazda,

(Kedves is annak e mű), most küzdelmes, riadalmas

(Fegyvereket zengek s daliát…)

Vesd össze Zrinyi és Tasso. AJÖM X. 341. 18. sor

Csakhogy

Vergilius Maro, Publius

pásztori verseire, s Georgiconára,

Zrínyi Miklós

pedig szerelmi költeményeire emlékszik.

A 3–6 vers, segédhivás, Invocatio.

n

Jegyzet

A 3–6 vers, segédhivás, Invocatio

– vesd össze ugyanott 14. sor

Múzsa helyett Szűz Máriát hivja a költő. Ezt Tassóból vette: de

Tasso, Torquato

tól csak a 3-dik versszakot;

n

Jegyzet

de TassóTasso, Torquato tól csak a 3-dik versszakot

– vesd össze ugyanott 342. és Tassóból ( AJÖM VI. 114.):

Tudod, hogy a világ mind arra tódul

Hová Parnasszus önti csábjait,

S a költeménnyel fűszeres valótul

Rögzött se fél, oly édesen javit.

Így a beteg gyermek, ha kóstolóul

Mézzel kenők a csésze ajkait,

A keserű nedvet csalódva issza,

Hogy a csalásban éltét nyerje vissza.

ellenben ez: Te ki szűz anya vagy és szülted uradat, s a mi még hátra van, nincs az olaszban,

Zrínyi Miklós

é e hatalmas hely.

A 7. vers:

….. szóval az eszme, hogy Isten ott űl az égben s alánéz,

Tasso, Torquato

é.

Gerusalemme

Szerkesztői feloldás: Gerusalemme Liberata

, Canto I. v. 7.

n

Jegyzet

GerusalemmeSzerkesztői feloldás: Gerusalemme Liberata , Canto I. v. 7.

– A megszabadított Jeruzsálem, I. ének, 7. vers

de

Tasso, Torquato

é is

Vergilius Maro, Publius

után

n

Jegyzet

…… magas trónjáról az örök Atya,

Mely az ég legtisztább részében van,

S a mennyivel az alvilág a csillagoknál alább,

Annyival van fölebb a csillagi körökön,

Szemeit aláfordítá, és egy szempontból, egy látással

Meglátta, mind azt, mit a világ magában egyesít. stb.

n

Jegyzet

….. magas trónjáról az örök Atya,

– vesd össze Tassóból ( AJÖM VI. 115.)

Midőn az Úristen, királyi széke

Fönségiből, szemét aláveté,

Onnan, hol a menny legtisztább vidéke

Még egyszer oly fenn trónját hirdeté

Mint a pokol a csillagok alatt van, –

S megláta mindent egy szemfordulatban.

:

meglátja a szentföldi hadakat, s Godofrédet vezérökül szánja, s küldi hozzá Gábor

A

Beszúrás

ngyalt.a A mienk itt eltér, s önállóan végzi cselekvényét. –

Ettől fogva, egész a VI. énekig nem vettem észre semmit, a mi

Tasso, Torquato

ra [törölt]
«
[hiány]
[hiány]
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: karakter
»
e

m

Beszúrás

lékeztetne. Lehet egyes kép, figura &c. de a cselekvény önálló. A VI. énekben két követ megy Solimántól Zrinyihez, Halul a hizelgő és [törölt]
« Agrant »

Demirham

Beszúrás

a dühös, vad indulatú hős. Ezek előképei

Tasso, Torquato

nál (II: 58–95) a sima Aléte és a szilaj Argante.

n

Jegyzet

Ezek előképei TassóTasso, Torquato nál (II: 58–95) a sima Aléte és a szilaj Argante

– vesd össze Zrinyi és Tasso. AJÖM X. 408. 6–7. sor

Ott is úgy okoskodik, s hosszú dictiót tart az első, mint Halul

Zrínyi Miklós

nél, csakhogy a mienk egészen – a körűlményekből folyó – tehát új argumentumakat

[!]

[sic!]

használ, noha elejét épen ugy kezdi Zrinyi dicséretén mint amaz a Godofrédén –

n

Jegyzet a bal lapszélen függőleges besz.

minthogy nem is alkalmazhatná az Aléte okait, melyek a jeruzsalemi viszonyokat tárgyazzák. De már az A[törölt]
« gr »

rg

Beszúrás

ante kitörése utánozva van Demirhamban, valamint az is hogy palástját redőkbe szedi s azt mondja: „im, béke és háború van az én ölemben! válaszszatok!” De ez

Tasso, Torquato

nál sem eredeti: ezt Fabius tette és mondta a carthagói tanácsban.

n

Jegyzet

De ez TassoTasso, Torquato nál sem eredeti: ezt Fabius tette és mondta a carthagói tanácsban

– Florus: Róma háborúi, II. 6. „Huius tantae cladis auctor Hannibal poscitur. Tergiversantibus poenis dux legationis »quae« inquit »mora est?« Fabius »in hoc ego sinu bellum pacemque porto; utrum eligitis?« subclamantibus bellum »bellum igitur« inquit »accipite«. Et excusso in media curia togae gremio non sine horrore, quasi plane sinu bellum ferret, effudit.” Havas László fordításában: „E szörnyű vérfürdőt

[szerkesztői feloldás]

tudniillik Saguntum pusztulásáttudniillik

Hannibal idézte elő, s Róma azt követelte, hogy szolgáltassák ki őt neki. A punok azonban egyszerűen hátat fordítottak a követeinknek, mire küldöttségünk vezetője, Fabius így szólt: – Ugyan, miféle időpocsékolás ez? Íme, togám redőjében vagy a békét, vagy a háborút hozom nektek! Melyiket választjátok? – A háborút! – zúgták rá. – Akkor hát, nesztek a háború! – felelte, és borzadályt keltve, kitárta ruhája öblét a tanácsterem közepén, s mintha valóban abban hozta volna, szabadon engedte a harc szellemét.”

A Zrinyi méltóságos, nyugott felelete hasonlóan Godofréd méltóságteljes válaszára emlékeztet: de a szavak különbözők.

A csodálatos, a machina, még az, miben

Zrínyi Miklós

szemlátomást követte

Tasso, Torquato

t.

n

Jegyzet

A csodálatos, a machina, még az, miben ZrinyiZrínyi Miklós szemlátomást követte TassóTasso, Torquato t

– vesd össze Zrinyi és Tasso. AJÖM X. 339–340., 410–411.

Godofréd ügye mellett az égi, ellene az alvilági hatalmak, ez utobbiak pogány mythologiával vegyítve, a középkor szokása szerint. –

Dante

Dante Alighieri

n

Jegyzet

DanteDante Alighieri

– Dante Alighieri (1265–1321)

mythologiája is illyen; őnála Minos az alvilági biró, Charon a hajós etc.

A Gerusalemme XII. én. 50. versszaktól fogva, Clorinda kizáratása a városból hasonlit Deli Vid kizáratásához, (

XI. én

Beszúrás

)

[szerkesztői feloldás]

a bal lapszélen besz.

a mennyiben mindenik elragadtatva a harc hevétől künn marad; de aztán egészen más-más dolog fejlik ki belőle, Clorinda az őt szerető Tancréddal ví meg, s kezétől elesik, meghal: Deli Vidnek a nőjével lesz kalandja.

n

Jegyzet

Clorinda az őt szerető Tancréddal ví meg, s kezétől elesik, meghal: Deli Vidnek a nőjével lesz kalandja

– vesd össze ugyanott 409. 17–18. sor

Gerus.

Szerkesztői feloldás: Gerusalemme

XVIII. 49. a posta-galamb, mely egy ölyűtől megtámadva Godofréd keblébe keres menedéket, nyakán levél az egyiptomi szultántól, hogy jő, útban van

Jerus.

Szerkesztői feloldás:

Jerusalem

Jeruzsálem

védelmére. Utánozva

Zrínyi Miklós

nél,

n

Jegyzet

Utánozva ZrinyiZrínyi Miklós nél

– vesd össze ugyanott 23. sor

(XIII. É. [törölt]
« ) »
86 v.) hol Szolimán ez által tudja meg a várbeliek szorúlt állapotját. –

Zrinyiász XII. 109–110 Delimán dühöngése bújában az örjöngő Orlandóra emlékeztet,

n

Jegyzet

Delimán dühöngése bújában az örjöngő Orlandóra emlékeztet

– vesd össze ugyanott 15– 16. sor

az is meztelen tépi a fákat. (:

Orl. Fur.

Szerkesztői feloldás: Orlando Furioso

XXIII. 134. 135.)

A VII. Énekben (39 v.) midőn Zrinyi a kimúlt Farkasicsot siratja, kőltönk

[!]

[sic!]

előtt hihetőleg Godofréd beszéde lebegett

Dudo fölött

Beszúrás

[szerkesztői feloldás]

a bal lapszélen besz.

(

Gerus.

Szerkesztői feloldás: Gerusalemme

III 68–70), de a mienk annál teljesebb, egészen más, és költőibb. Hasonlit hozzá az a hely

Ariosto, Ludovico

nál

n

Jegyzet

Hasonlit hozzá az a hely AriostoAriosto, Ludovico nál

– vesd össze ugyanott 408. 10–11. sor

(

Orl. Fur.

Orlando Furioso

65 XLIII. 170–174) hol Orlandó bajtársát Brandimartet siratja, de csak, a mennyiben hős perorál

n

Jegyzet

perorál

– szónoklatot tart (lat.)

hős felett. –

A VII. Ének. 101. Mikor a vivó Deli Vid és Demirham, éj beállta miatt, félbeszakítják s elhalasztják a harczot.

Gerus.

Szerkesztői feloldás: Gerusalemme

VI. 52. 53. épen oly alkut tesznek Tancréd és Argante.

n

Jegyzet

épen oly alkut tesznek Tancréd és Argante

– vesd össze Zrinyi és Tasso. AJÖM X. 408. 12–13. sor

Egyébiránt ez közös eposzi fogás,

Ariosto, Ludovico

nál is többször.

A VIII. Ének 21 – Haditanács. Csak kissé hasonlit a

z

Beszúrás

(

Gerus.

Szerkesztői feloldás: Gerusalemme

X-k É. 35–56.) Aladin által tartott haditanácshoz, hol Orkán (mint itt Szokolovics) a gyávaság sophistája,

n

Jegyzet

sophistája

– álbölcselője (gör.)

s a titkon hallgató Solimán kitör ellene, mint itt Deliman.

n

Jegyzet

a titkon hallgató Solimán kitör ellene, mint itt Deliman

– vesd össze Zrinyi és Tasso. AJÖM X. 408. 18–19. sor

De a tárgy különböző. –

A IX. Ének. Radivoj és Juranics.

Vergilius Maro, Publius

nél Nisus és Euryalus. Ugyanez

Ariosto, Ludovico

nál (:

Orl. Fur.

Szerkesztői feloldás: Orlando Furioso

165– stb.) Cloridan és Medor, de az utóbbi életben marad.

n

Jegyzet

Cloridan és Medor, de az utóbbi életben marad

– vesd össze ugyanott 20–22. sor, 420. 11. sor

Azonfelűl e kettő közt nem barátság, hanem oly forma viszony van, mint

Zrínyi Miklós

nél (83–109) Kamber és Hamviván közt. Amaz szolga, ez gondjaira bizott ifjú. – A miénk

Vergilius Maro, Publius

t nyomon követi (IX. 176–449): még a „Fortunati ambo! si quid mea carmina possunt….”

n

Jegyzet

„Fortunati ambo! si quid mea carmina possunt….”

–

Vergilius

Vergilius Maro, Publius

: Aeneis, 9. 446. Lakatos István fordításában: „Boldog pár, te! ha versemnek van némi hatalma…”. A sor az Euryalus és Nisus közös vállalkozását és halálát leíró rész végén található.

is meg van.

[!]

[sic!]

De mig

Vergilius Maro, Publius

nél a két elesett hős fejét az ellen dárdákra szúrja, s úgy ismeri meg a falakról Aeneás

fia

Beszúrás

[szerkesztői feloldás]

a bal lapszélen besz.

és népe, a mienk költöibb dolgot csinál, megjelenteti Radivoj „meztelen lelkét” („spirto ignudo”

n

Jegyzet

„spirto ignudo”

–

Tasso, Torquato

: Gerusalemme Liberata, IX. 99. 792 (a canto utolsó sora).

Risorgerò nemico ognor piú ignudo

cenere anco sepolto e spirto ignudo

Tusnády László fordításában:

Feltámadok, mint ellenség, kegyetlen,

ha földelt por leszek is, puszta szellem.

(A menekülő szultán szavai.)

Tasso, Torquato

) Deli Vidnek

álmában

Beszúrás

, úgy adatja hirűl elestöket.

n

Jegyzet

úgy adatja hirűl elestöket

– vesd össze Zrinyi és Tasso. AJÖM X. 418. 38–39. sor

(IX. 85. stb).

Egyébiránt ez álomjelenet Aen . Aeneis II. midőn Aeneásnak Hector megjelen.

Beszúrás

n

Jegyzet

ez álomjelenet Aen.Szerkesztői feloldás: Aeneis II. midőn Aeneásnak Hector megjelenBeszúrás

– vesd össze ugyanott 413. 7. sor

–

X. Ének. Kitérésen kezdődik több ének

Zrínyi Miklós

nél. Ez nem annyira

Tasso, Torquato

ban, mint

Ariostó

Ariosto, Ludovico

nál szokás, ki rendszerint elmélkedik 4–5 versszakot minden ének elején, s alanyi dolgokról beszél. – Az ének vége is

Ariosto, Ludovico

nál: „majd elmondom a következő énekben”-féle; mint a mienk III. 117: „Mi volt másodnapra, Azt bízom negyedik rész históriámra.”

Demirham és Deliman vakmerő bátorsága ostrom alkalmával (X ének), Rodomontét juttatja eszünkbe[törölt]
« n »
, ki ( Orlando Furioso XII.) egy maga bemegy s benszorúl az ostromlott [törölt]
« p »

P

Beszúrás

áris

Párizs

ban, ott szörnyű dolgokat mivel, s nem akar visszavonulni. – Rináldo is hasonlít,

Jeruzsalem

Jeruzsálem

ostrománál. (

Gerus. Lib.

Szerkesztői feloldás: Gerusalemme Liberata

XVIII. 75 seqq.) – Aeneis IX. Turnus hasonlólag reked benn.

n

Jegyzet

Turnus hasonlólag reked benn

– vesd össze ugyanott 419. 34–35. sor

Deliman benrekedése, visszavonúlása nyomon követi

Vergilius Maro, Publius

t.

Beszúrás

–

XI. Ének. Deliman megöli Rustant, azért a császár haragját magára vonja, nem akarja megadni magát, de végre barátai tanácsára, elvonúl, számkivetésbe megy. – Utánozva Rinald, ki megöli Gernandot, s Godofrednek, ki azért [törölt]
« ellen »
meg akarja fogatni, ellenszegűlni készül, de barátjai kérelmére enged, s számkivetésbe megy,

n

Jegyzet

de barátjai kérelmére enged, s számkivetésbe megy

– vesd össze ugyanott 409. 7–8. sor

–

Tasso, Torquato

előtt pedig Achilles lebegett midőn Rinaldot alkotta. (Ilias. I. seqq.

Beszúrás

[szerkesztői feloldás]

a bal lapszélen besz.

)

Deli Vid és Demirham viadala (37–83) a török árulása miatt félbenszakad. Gyakori fogás eposzban.

Homér

Homer

nál

n

Jegyzet

Homér

Homer

nál –

Homérosz

Homer

(? i.e. 8. sz. )

is van már. Igy töri meg az Iliasban (IV.) a frigyet a nyilazó Pandarus etcet. Turnus és Aeneás viadala is igy,

Aen.

Szerkesztői feloldás: Aeneis

XII. 266. seqq.

XII. Ének. Delimánért zendűlés. Így

Tasso, Torquato

nál Rináldért, kit elveszettnek hisz a nép. (

Gerus.

Szerkesztői feloldás: Gerusalemme

VIII. 57–85).

XIII. Ének. A hirvivő galambról (86) fönebb emlékeztem.

XIV. Ének – az ördögök s alvilági lelkek harcza a keresztyének ellen emlékeztet

Tasso, Torquato

IX. énekére, valamint,

XV. ének. – az angyalok leszállása is. – [törölt]
« De ezek nem »
[törölt]
«
[hiány]
[hiány]
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: karakter
»
És pedig:

A XIV-dikben (13–19) Alderan, Izmén után van képezve (

Tasso, Torquato

. II.) vagy legalább az adta a gondolatot. A pokolbeli lelkek kiszállása szinte csak átalánosságban mondható utánzásnak. A XV. ének (18 vers)

(

Tasso, Torquato

IX–56) már közelebbi nyomon halad.

n

Jegyzet

„űl vala az isten” „Sedea colà” (TassoTasso, Torquato IX–56) már közelebbi nyomon halad

– vesd össze ugyanott 33–34. sor

Az olasz is leirja előbb isten dicsőségét, de más szavakkal, aztán híja Mihály angyalt (a miénk Gábort) s küldi az ördöghad ellen, Godofréd segítségére. –

De mind a mellett hogy

Zrínyi Miklós

n