Utalás a levélre:
nek,
933.
1857. szept. 9.: „Baráti
szivességed akarom igénybe venni egy ifju ember érdekében, ki ez itteni volt
kántornak fia, most tett érettségi vizsgát, szép sükerrel,
ben, s orvosi pályára kiván lépni. Szegény
apja, ki régi ismerősöm, felkért, hogy pesti öszeköttetésimnél fogva, eszközleném
ki, hogy a fiu
vagy
intézetébe,
mint a növendékekre felügyelő, bejuthasson, mert máskép nem subsistálhat
en. Én
vel nem állok oly viszonyban, hogy tőle
valamit igényelhessek, mindazáltal hozzá is irok egy ajánló levelet. De tudván azt,
hogy
vel te jól
vagy, téged kérlek, légy szives, ajánlatom folytán, a fiú mellett egy pár szót
ejteni, hogy bejuthasson, ha van üresség. Nem tanitó, csak felügyelő akar még most
lenni; meglehet később tanításra is alkalmas lesz, mert a fiúról sok dicséretest
hallok; a mellett külseje is ajánló. Neve
Tóth József. Vagy ha egyik prot. intézetbe sem találna helyet, akkor talán
tehetne érte
valamit, s ajánlhatná gyermekek mellé. Kérlek, édes barátom, légy szives szót ejteni
mellette. A fiú e hó közepén szándékszik
re, s fel fog keresni, ha
nél nem akad helye.”