TISZA LAJOSNÉ TELEKI JULIANNA – ARANY JÁNOSNAK

volt feledhetlen kedvesűnknek, midőn őnt lelki atyának nevezte; – ha valami enyhitheti, enyhitti fájdalmamat, hogy egyűtt tartattuk e’ gyász űnnepűnket; – ’s ha valami nevelheti hálámat Őn eránt, azért mit éltébe és holta után tett érette – e’ győngéd inneplés neveli! Engedje az Ég hogy én csak őrőmeibe Őn családjának vehessek anyai részt, hidje el, érzelmem nem hijjánzik.

Darányi

Darányi Ignác

Urat is,

Kováts

Kovács János

bátsit

n

Jegyzet

KovátsKovács János bátsit

–

Kovács János

t,

Tisza Domokos

egyik nevelőjét

i

Beszúrás

s fel kértem, kőzlenék őnnel azok

nak

Beszúrás

név-sorát, kiknek a’ versekből adnak; – ’s véllem is; ’s ugyan arra kérem fel Őnt is – hogy mind hármunkal

[!]

[sic!]

kőzőlje. Nem akarnám hogy valaki két oldalrólis

[!]

[sic!]

ka

Beszúrás

pjan, nem lesz a’ nekűnk soha értektelen mitől szabadúlni ohajtanánk; – nem szabad hát oly bővőn bánnunk vélle, hogy valakit e’ véleményre bírjunk. Őnnek husz példányt rendeltem kűldeni; ha pár év alatt sem tanálna őn olyakat, kiknek adni helyeslené, ’s én még élek, kűldje a’ maradványt kezemhez, inkább a’ lángoknak áldozom, mintsem mint pór

[!]

[sic!]

lepte lom ályon

[!]

[sic!]

utjába akár kinél, a kelletlenűl rendező cselédnek. Ha pedig el bocsát előbb a végzett

[!]

[sic!]

bú lepte pályámról, tegye azt Őn – atyai kegyele

tt

Beszúrás

el. Értetődik, hogy ha kedves családja ohajtja – minden egyes tagja, vegyen egy kűlőn példányt emlékűl – az ő szivébe, őszvesen és egyenként, helyők volt az őnnéinek

[!]

[sic!]

.

A kézíratokat – ha ugyan Őn nem akarja meg tartani – kérem visza, s még azon szives fáradságra Őnt, huzza alá azokat, melyeket a’ ki maradattakb

ól

Beszúrás

érdemeseknek tartott volna őn a’ ki nyomtatásra. Majd magamnak le másolom azókat – az egész őszveget pedig szent ereklye k

é

Beszúrás

pp tartom éltembe, ’s holtam után a’ langoknak áldoztatni rendelem!

Bizalma leg megtisztelőbb

őszinteségéne

Szerkesztői feloldás: őszinteségének

venném tisztelt

bar

Beszúrás

átom! ha tudatná véllem, hogy a’ munkát, melyet tudom őn szív érdekeltségen kívűl semiért sem válolta

[!]

[sic!]

volna, a’ meg becsűlhetetlen idejű koszorus kőltőnek, a’ gyengélkedő férfiúnak, a’ család atyának, ki nem szabad vélle, hogy az

a

Beszúrás

nyagi talentoma

tis

Beszúrás

[!]

[sic!]

matoztatás

Szerkesztői feloldás: kamatoztatás

helyett el ássa, anyagilag menyivel hálálhatnám meg? Képzelje Őn hogy e’ munkát

Vőrős Marty

Vörösmarty Mihály

[!]

[sic!]

ha végezte volna, igaz lélekkel, mit itélne Őn elegedendőnek?

Jővő hó kőzepére ha Istenis

[!]

[sic!]

akarja Geszten leszek a’ telet ott töltendő – minden enyémekkel őnnőket mindnyájon tisztelve maradok Őnnek

tisztelő baratnéja

Őz.

Tisza Lajosné

Tisza Lajosné Teleki Julianna

AJOM17

Megjegyzések: