ARANY JÁNOS – TOMPA MIHÁLYNAK

Kedves jó barátom!

Vén asszony nem vagyok, nem is adok az álomra semmit; de mostanában oly gyakorta s legközelebb két éjjel egymás után oly élénken álmodtam rólatok, hogy szinte babonás sejtelem kezd háborgatni. Meglehet, hogy mind ez csupán beteges agyam éji káprázata, „aegri somnia”,

n

Jegyzet

„aegri somnia”

– Horatius: Ars poetica (Episztolák, II. 3. 7.).

Muraközy Gyula

fordításában: „lázbeteg álma”

semmi egyéb: de meglehet az is, hogy e megmarkolható, fontolható rőfölhető világon kivűl más is létezik körülöttünk, melynek kárpitja olykor-olykor lebben föl csak, sokkal rövidebb időre és titokszerűbben, hogysem a tudomány a sejtett valót kétely nélkűli igazsággá tudná kristályositni, hogy maga[törölt]
« s »

z

Beszúrás

injábab

n

Jegyzet

magazinjába

– raktárába, tárházába (fr., né.)

rakhassa, mint valami kősót. Azért nem állhatom meg, hogy míg ez álmok benyomása alatt vagyok, meg ne kérdjem tőled: hogy vagytok édes jó barátom? Az éjjel hozzám jöttetek, előbb a kedves komámasszony, fényes hintóban, két hatalmas lóval, melyekben a „fátyolt”

n

Jegyzet

a „fátyolt”

–

Tompa

Tompa Mihály

lovát

és társát sehogy sem birtam felösmerni, s komámasszony sem az én „kicsi” komámasszony volt, hanem egy junói

n

Jegyzet

junói

– Juno: Hérának, a házasság istennőjének, az asszonyok védőjének latin neve

termetű hölgy, magas, telt alak, kedvesen és sokat csevegő; vonásait mindazáltal felismerhettem. Számára lakomát rendeztünk; te azután érkeztél meg csikorgó rosz szekeren s gebe lovakon; arczod s egész termeted: „heu! quantum alter ab illo

Tompa

Tompa Mihály

erat”

n

Jegyzet

„heu! quantum alter ab illo TompaTompa Mihály erat”

– „jaj! mennyire más volt, mint az a

Tompa

Tompa Mihály

” (lat.);

Hei mihi, qualis erat, quantum mutatus ab illo Hectore

(

Vergilius

Vergilius, Publius Maro

: Aeneis, II. 274–175.). Lakatos István fordításában:

Ó, mily szörnyű volt, mily egészen más, mint az a Hector

Vesd össze „Kivéve a

Laczkó

Arany László

fiam kalapját, mely »heu quantum alter ab illo« – amit elvitt. (

AJ

Arany János

Ercsey

ifj. Ercsey Sándor

nek, 1856. okt. 3. AJÖM XVI. 848. 764. Jegyzet hozzá: 1106. )

– kivel harmadfél[törölt]
« - »
éve az agtelki barlangban bujkáltam: sovány, sárga szomorú alak. Efféle bolondság okos embert nem zavar ugyan meg, de teszem, hogy itt laknátok a szomszédban, hol ez a nagy „kinlódium”

n

Jegyzet

„kinlódium”

– a kollégium

terpeszkedik, bizony csak benyitottam volna én mingyárt reggel hozzátok, megkérdezni: „édesim, hogy aludtatok; oly furcsát álmodék, nincs valami baj?” mit nem tehetvén, a kérdezést jelen soraimra bízom. –

Mi, hála érte annak, ki a jót és gonoszt méri, tűrhető állapotban vagyunk, a menyiben sorsunk folyvást a régi. Telnek az egyhangu napok, kevés örömmel a jelenben, nem vérmes reménynyel a jövőre nézt; de mégis elég nyugodtan, nem zavarva semmi nagyobb baj által. A gyermekek nőnek:

Laczi

Arany László

akkora mint én,

Julcsa

Arany Juliska

kicsiny maradt, igaz, de már ő sem akar „kis leány” lenni; az anyjok néha fájlalja lábát, én zúgó fejemmel sokszor jobb szeretnék sétálni menni, mint leczkére: de végre is ez az élet! Ha nem is olyan, mint a

Szász K.

Szerkesztői feloldás:

Szász Károly

boldogsága, ki most virágzik másodszor,

n

Jegyzet

Ha nem is olyan, mint a Szász K.Szerkesztői feloldás: Szász KárolySzász Károly boldogsága, ki most virágzik másodszor

– lásd

Szász Károly

AJ

Arany János

-nak, 977. 1858. febr. 15.

– ennyi is jó „öreg” embereknek.

Károly

Szász Károly

t sokan féltették e házasságtól, mert arája, mint minden szépség, nagyon ki volt téve a rágalom nyelvének: én nem tudom, mi van a dologban; azt sejtem, hogy

Károly

Szász Károly

most nagyon boldognak érzi magát: adja isten, úgy legyen mind holtig!

Laczi

Arany László

fiam sürget, vinné már a levelet postára, tehát szokásom ellenére most egyszer bezárom a második lapon. Isten téged és az én jó komácskámat – szeressen minden jóval örökkön örökké

hived

AranyJ

Szerkesztői feloldás:

Arany J

Arany János

AJOM17

Megjegyzések: