SZALONTAVÁROS TANÁCSA – SZÉCHENYI ISTVÁNNAK
Leirhatlan a keserv, az inség és nyomor, mellynek tördelt hangjait és elalélt nyögéseit
tolmácsolják jelen soraink.
SZALONTA
, egyike
Biharmegye legnépesb mezővárosainak, irtózatos tüzveszély áldozatává lett. Folyó april 17-ke volt a végzetes nap,
mellynek déli óráiban egy rettenetes orkán, kevés idő alatt, füstfelleggel vastagon
borított lángtengerré változtatta a várost s megmenthetlenűl elemésztette, alig hagyván
meg annak egy ötödrészét. Templomunk, tornyunk leégett, harangjaink olvadtan lehulltak,
leégett egyik lelkészi, két tanítói lak, városházunk minden irományokkal, több megyei
épület, ezek közt a katonaélelmi raktár. Az elhamvadt magánházak számát könnyen tehetjük
e g y e z e r r e , ide nem számítva más, gazdasági épületeket, malmokat stb., mellyek
sokkal nagyobb számmal lettek a pusztító elem martalékivá. Legtöbbnek a házak, kamarák
és magtárak közűl a bensőjét sem lehetett megvédeni; s e miatt az éhenhalásra jutott,
hajléktól, sőt testi ruházattól is megfosztatott szerencsétlenek száma iszonyúan
nagy.
Nagyszalonta
Illy boldogtalan körűlmények közt nincs mit tenni, mint azokhoz, kiket a gondviselés
javaiknak hasonló pusztulásától mostan megőrzött, rögtöni segélyért kiáltani fel; hogy
ne kényteleníttessenek éhen veszni azok, kik csak imént alig ragadhaták ki nyomorú
életöket a dühöngő vész nyilt torkából.
E czélból bátrak vagyunk azon alázatos kérelemmel járulni Kegyelmességedhez hogy
nyujtandó adomány, vagy egybegyüjtendő segély által e megmérhetlen inséget némileg
enyhítni méltóztassa.
AranyJánossk
Szerkesztői feloldás:
Arany János
skArany János