TÓTH ENDRE – ARANY JÁNOSNAK
Vatta,
január 11.
1862.
Kedves barátom! annyi időm se jutott az uj évben, hogy egy pár szóval „boldog uj évet”
kivánni, beköszöntöttem volna szives hajlékodba – mind e napig. A helyett, hogy
én
köszöntgethettem volna másokat, engemet ölelgettek
agyba-főbe magas uj évi látogatóim, az – adóbehajtó lovas
katonaság.Beszúrás
n
Uj év napján jöttek s csak
harmadnapja hogy megszabadultam tőlük; hagyván maguk után valóságos
vandal nyomokat ólam- és kis házamba. Mig ki nem fizettem őket, itt dőzsöltek. – Ezt a
falut a török hasonló adómegtagadás esetében szétlövette. De még sem volt ily nyomoru
tétetlenségre kárhoztatva mint most, mert akkor legalább meg volt az a keserü
vigasztalásunk hogy: „ha te ütöd az én zsidómat….”Jegyzet
adóbehajtó lovas katonaság– Bécs az alkotmányos megegyezés hiányában 1861-ben visszatért a centralizációs, abszolutisztikus kormányzáshoz. A provizórium (1861–1865) időszakában a magyar lakosság is visszatért a Bach-korszakbeli (1851–1859) passzív ellenállás magatartásához, amely a közhivatalok nem vállalásán kívül az adófizetés szabotálásában mutatkozott meg a leggyakrabban. A szándékos nemfizetés mellett sokszor a rossz termésű évek csekély bevételei is nehezítették a kirovott adó teljesítését. A Habsburg-kormányzat ez ellen igen keményen, gyakran a katonaság bevetésével, az adóhátralékosokhoz történő beszállásolásával próbált fellépni. Ezek a katonai akciók 1861 tavaszától sűrűsödtek és egyre kegyetlenebbé váltak, olyannyira, hogy az ezekről rendszeresen beszámoló PN 1861 júliusától külön rovatot nyitott e tudósításoknak. Ennek fenyegető árnyát már
Tóth Endre
is jelezte Tóth Endre
AJ
-nak 1861-ben. (
AJÖM XVII. 1371.
623.
) – Ugyanezt kellett elviselnie ekkor,
1862 elejénArany János
Madách
nak is, vesd össze 1411.
Madách Imre
n
Most nyugodtan
kell néznünk, puszta kézzel, hogy’ zsebelnek ki sorra mindnyájunkat! –
Jegyzet
„ha te ütöd az én zsidómat….”– Az Erdélyi-féle népköltészeti gyűjteményben (1851) „ha te vered az én zsidómat, én is verem a te zsidódat” alakban fordult el (8544. szám alatt).
Ily helyzetben, hiszem, nem szükség hogy commentálást írjak azon érzelmekhez, melyek közt
neked, igen tisztelt barátom, boldog uj évet kivánva, íme
[!]
sorokat írom.
[sic!]
Egyuttal, ide melléklek az emlegetett
Zrínyi
ből
n
egy töredéket; ha helyén lesz,
miután most nincs más kéziratom, a „Figyelő”be vedd fel; de legfőbb, amiért
ezt veled közlöm, az, hogy igen igen le volnék kötelezve, ha
üresebb időt nyerve, öszintén megirnád nékem: miszerint,
adhatnám-Jegyzet
Zrínyiből– Tóth Endre költői beszélye, amelyből
AJ
mutatványt adott
(
SzF II. I. 15. sz. 1862. febr. 13. 232–233.)
Az utolsó Zrínyi címmel.Arany János
e
Zrínyit ugy, hogy az előzményeket a várfogságig – mint az idezárt részben –
röviden elbeszélném; s a várfogságot némileg a chilloni
formábanBeszúrás
n
beszéltetném el? nem lenne-é az bizonyos tekintetben,
mintegy kettévált darab?
Jegyzet
a chilloni formában–
Byron
verses
elbeszélésének, A chilloni fogolynak mintájára szerkesztette
elbeszélését.Byron, George Gordon
Dalkölteményeim már sajtó alatt vannak.
n
Nagy bajomra van,
hogy T. Kálmán
el van zárva:Szerkesztői feloldás:
Tóth Kálmán
Tóth Kálmán
n
nincs ki utanokJegyzet
–T. Kálmánel van zárvaSzerkesztői feloldás:Tóth KálmánTóth Kálmán
Tóth Kálmán
t sajtóvétség miatt
ítélték el (a PN
1861. dec. 6-i száma számolt be
róla).Tóth Kálmán
[!]
nézzen. Őt elzárta a katonai hatóság a
házától; engemet meg valósaggal[sic!]
[!]
kizárt a házamból nehány napra. Őt azért, mert
kifizette őket; engemet azért, mert nem fizettem őket. –
[sic!]
Mivel már annyi sok mindenfélét összefirkálok s lopom szerkesztői idődet, egyuttal
megirom röviden, a mi
Gyulai
„Adalék
népmeseinkhez”Gyulai Pál
n
[!]
címü
c[sic!]
[törölt]
« z »i
kkecskéjében a kiegészitett mese
átolvasásakor eszembe jutott. Ki mondja meg: mi vettük-e át hibásan a mesét, vagy a nép
alkotta csakugyan úgy s lehet-e Beszúrás
azt
végre úgy adnunk, hogy az
kirívó következetlenségével együtt álljon elttünk? Ezt látom én az
„Beszúrás
I
gazság és Hamisság” címü népmesében is, holott, midőn a Hamisság
már szemétől és kezétől – karjától is megfosztá az Igazságot, és a három holló
kihallgatása után mégis meglátja a harmatot mielőtt azt szeméhez
vitte volna, mégis megérinti a harmatot mielőtt keze kinőtt volna…? Igénytelen
észrevétel, de én annyira hiszek benned, hogy e haszontalan kérdés se fog téged
boszantani!Beszúrás
n
Jegyzet
e haszontalan kérdés se fog téged boszantani– Még a SzF II. I. 2. számában (1861. nov. 14. 25.) jelent meg
Gyulai Pál
verses allegóriája, az Igazság és hamisság, amelyre
Gyulai Pál
AJ
tett egy apró
észrevételt a Merényi László által gyűjtött
népmesékről szóló ismertetés 3. közleményében, miszerint hiányzik Arany János
Gyulai
művéből a költői
igazságtétel (
SzF II. I. 4. sz. 1861. nov. 28. 53.). Erre
Gyulai Pál
Gyulai
az említett
Adalék népmeséinkhez című írásával válaszolt, melyben az Igazság
és Hamisság című népmese eredeti, Kriza Jánostól kapott prózai formáját adja közre – amelyet korábban nem
ismert –, és ebben a népköltészeti változatban már nem marad el az igazságtétel. E
változatra tesz Gyulai Pál
Tóth Endre
megjegyzést és vél felfedezni benne „kirívó
következetlenséget”. A vitatott rész Tóth Endre
Gyulai
nál a következő: „A szegény Igazság is neki áll, a harmattal
megmossa kezeit, szemeit, hát frissebb mint ha ujra született volna.” Tehát nincs
szó benne „meglát”-ásról (a harmatcseppeket érezni is lehet), illetve mosni – bár
kétségtelenül nehézkesen – kéz nélkül is elképzelhető.Gyulai Pál
Add át ismeretlen családodnak üdvözletemet s fogadd tiszteletem jeléül leghőbb
szeretetemet s tartsd meg továbbra is becses barátságodban
Tóth Endre
Szerkesztői feloldás:
Tóth Endré
tTóth Endre