Aranysárkány fejléc kép
 
ARANY JÁNOS – MADÁCH IMRÉNEK
Pest
Budapest
, jan. 24. 1862.
 
  Tisztelt kedves Barátom!  
  Visszaéltem türelmeddel, oly soká hallgatván tragédiád sorsa felől. De egy részt nem láttam szükségesnek a nyomtatás folyamát kevéssé lényeges ígazítások miatt akadályozni, más részt nagyon el voltam foglalva, aprólékos dolgaimmal, arra nézve, hogy parancsoló szükség nélkül levelezzek.  
  Most a könyv megjelent, belőle 20 példányt utasítottam hozzád, s gondolom azóta meg is kaptad őket. Nem tudom, mit itélsz változtatásimról a szövegben
n
Jegyzet
Nem tudom, mit itélsz változtatásimról a szövegben
Madách
Madách Imre
elfogadta azokat (vesd össze AJÖM XVII. 1361., 1362. ), s bár
AJ
Arany János
-hoz írt levelében a logikátlanság vádját elhárítandó, néhány koncepcionális jelentség kérdésben saját megoldása mellett érvelt,
AJ
Arany János
javításait kivétel nélkül helybenhagyta, mondván, hogy „a publicumnak nem magyarázhatok ’s igy csak bátran ki vele” (ugyanott 1361. 612.).
– egyébaránt szabadságodban áll egy hihetően nem sokára szükséges 2-k kiadásban mindent visszaállítani eredeti alakjába.
n
Jegyzet
visszaállítani eredeti alakjába
– Ez nem történt meg; a nyomdahibák javítása után és
Szász Károly
Szász Károly
bírálatát, javaslatait figyelembe véve (
Szász Károly
Szász Károly
az 1862. okt. 6-i levelében az első kiadás több mint száz soráról tett megjegyzést, amelyek közül
Madách
Madách Imre
több mint 60 sor esetében meg is fogadta a tanácsokat: MIÖMII. 1122–1126., MIÖLII. 150–156. és Kerényi 2005., Kerényi 2006.). A második kiadás 1863-ban jelent meg.
 
  Daczára, hogy legnagyobb gonddal én magam háromszor javítottam minden ívet, még is óhatlan vala, hogy egy pár sajtóhiba be ne csússzon. Nem a helyesírást értem, hol öntudatosan úgy jártam el, hogy a szerint használjak hosszú vagy rövid hangzót (i, í, u, ú stb) egyes vagy kettős consonánst (mely, melly)
[törölt]
« ily »
a mint a jambus igényli vala, hanem egy-két valóságos hiba maradt benne, s egy betű kiesett, másik összecsúszott már a javitás után, mikor nem lehetett aztán segítni rajta. – Egy papir szalagon kijelöltem, hogy megigazíthassa az olvasó. – Azonban így is merek hizelegni magamat,
 [!]
[sic!]
hogy nem tettem műved dísztelenné, bár a Társaság helyzete nem engedett valami fényes kiállítást. – A mű kapós lesz, úgy látszik, s a kritika, ha nem föltétlen magasztalással, de mégis szépen fog róla nyilatkozni.
Gyulai
Gyulai Pál
a Budapesti Szemlében ir róla
n
Jegyzet
Gyulai
Gyulai Pál
a Budapesti Szemlében ir róla
–Bár komolyan tervezte
Gyulai
Gyulai Pál
, végül mégsem készült el bírálata.
Csengery
Csengery Antal
hez írta: „
[szerkesztői feloldás]
a
zért késem, mert jót akarok írni, azaz olyat, mire minden erőmet összeszedve képes vagyok. Elolvastam
Dante
Dante, Alighieri
t,
Milton
Milton, John
t,
Goethé
Goethe, Johann Wolfgang von
t, meglehetős nagy figyelemmel, tanultam és gondolkoztam.
[szerkesztői feloldás]
A
Madách
Madách Imre
műve egészen visszaadta kritikusi kedvemet, oly mű, miről doctori nyelven azt szokták mondani: fölséges stb.” Ennek ellenére a
Csengery
Csengery Antal
vel történt levélváltásból az is kiderül, hogy a szakmai közvéleménytől mindketten eltérő nézetet vallottak.
Gyulai
Gyulai Pál
– „felségsértő”-nek nevezve bírálatát – úgy látja, hogy „
[szerkesztői feloldás]
a
z ember tragédiája nem állja ki a versenyt a Divina comediával, sem az Elveszett paradicsommal, sem Fausttal, melyekkel össze kellett hasonlítanom, nemcsak azért, mert mások hasonlítgatják, hanem azért, mert a genre s a conceptió rokonsága kívánja; nem remekmű, sőt bármely nagy költő sem alkothatott volna belőle azt, mert conceptiója csak eszmében látszik nagyszerűnek, de valóban költőileg kivihetetlen, vagy legalábbis nagyon kétes, aztán
Madách
Madách Imre
ban épen az hiányzik, mi nélkül az ilynemű költemény, legyen bármilyen mélyen átgondolt, nem lehet halhatatlan: a phantasia rendkívüli ereje, az eladás elragadó varázsa, a nyelv souverain hatalma. Ez lesz a világirodalmi szempont, s a mű valódi kritikája. Hazai szempontból méltányolni fogom a szokatlan és merész törekvést, s mindent, ami a mű egészében, részeiben valóban szép, méltányolni fogom a kitűnő tehetségű költőt, ki óriási küzdelemre kelt, s ha nem győzött is, de a küzdelemben oly erőt fejtett ki, hogy részvétünket és tapsainkat érdemli.” Válaszában
Csengery
Csengery Antal
is hasonló véleményen van: „én nem tartok annyit e műről, mint
Arany
Arany János
s mások. Nagy baj mikor a költő nagyba vágja a fejszéjét, s nem tudja kihúzni. Reám e mű rendkivül pessimisticus hatással volt.
Arany
Arany János
azt vitatja, nem az volt a költő czélja. Annál rosszabb. Azt mondja
Arany
Arany János
, csak az ördög láttatja kétségbe ejtő szinben a világot! De hát az eszkimó kunyhó! Ily vég után nagyon nyomorú végűl a vigasz. Általában az egészben az öreg Úr igen nyomorú szerepet viszen. Engem bosszantott. A földi czudarságokkal szemben nem látom a mennyei harmoniát valódi költői lélekkel nemcsak kivíve, de gondolva sem. S nem látom kiemelve, hogy csak az ördög láttatja a ferde oldalt. Nem érzem a világtörténelmi szellemet a korszakok fölött. S e korszakok jellemzése se teljes. S a kivitel majd mindenütt mögötte marad az eszmének. Mindezek mellett én is sok becsülendőt találok e műben, sok szépet, többet a gondolatban, mint az egész és a részletek conceptiójában, mint kivitelében.” ( GyPLev 418. 466.; 419. 467.) A kritika el nem készültét, illetve a publikálás elmaradását nemcsak
Gyulai
Gyulai Pál
bokros teendői okozhatták, hanem az is, hogy nyártól,
Pest
Budapest
re költözve, a SzF segédszerkesztője,
AJ
Arany János
jobbkeze lett, amiért – levelezéséből kitetszik – hálás volt. Így ezt a viszonyt nem akarta eleve veszélyeztetni vagy feszültté tenni azzal, hogy
AJ
Arany János
egyik pártfogoltját megtámadja.
Madách
Madách Imre
művének fogadtatása kapcsán vesd össze
AJ
Arany János
-tól az Egy üdvözlő szó című felszólalást, amely
Madách
Madách Imre
bevezetésekor hangzott el a Kisfaludy Társaságban ( AJÖM XII. 369–371.), illetve az AJÖM XII. vonatkozó jegyzetet (774–777.).
tanulmányt; a Figyelőben – én nem akartam az első szót – először
Szász Károly
Szász Károly
lyal olvastatom.
n
Jegyzet
a Figyelőben – én nem akartam az első szót
– először
Szász Károly
Szász Károly
lyal olvastatom –
Szász Károly
Szász Károly
ismertető bírálata 1862. febr. 13-tól, hét részben, ápr. 3-ig tartott ( SzF II. I. 15–22. sz.), amelynek során is elsősorban eszmei mélysége alapján tartotta sokra, de a tartalmi mellett formai szempontból is megfelelő alkotásnak ítélte a Tragédiát ( SzF II. I. 15. sz. febr. 13. 228–231., 16. sz. febr. 20. 244–246., 17. sz. febr. 27. 260–262., 18. sz. márc. 6. 275– 277., 19. sz. márc. 13. 293–295., 20. sz. márc. 20. 308–310., 21. sz. márc. 27. 324–326., 22. sz. ápr. 3. 339–342.).
– Addig is „üdvözöllek a Kisfaludy-társaság kebelében!”
n
Jegyzet
üdvözöllek a Kisfaludy-társaság kebelében
– Az 1862. jan. 30-án tartott gyűlésen
Madách
Madách Imre
ot is a társaság tagjai sorába választották.
 
  Hátra volna arról szólnom, a mit már küldenem is kellene, a
tiszt.
Szerkesztői feloldás: tisztelet
dijról. Ez, mint előre készítélek rá, nem lesz nagy, de körülményinket s a társaság helyzetét tekintve, tisztességes. Az ivenkénti nehány forint helyett, kerek számmal 50 arany lesz nálam rendelkezésedre. Mégugyan beváltva níncs – mert van ugyan a tavalyi befizetésekből nehány száz forint, de mivel betettem kamatozni a
tak.
Szerkesztői feloldás: takarék
pénztárba, s most az új befizetések már folynak, ezekből akarom illetményedet megküldeni, a mi pár hét alatt megtörténhetik. Vagy nem szándékozol mostanában
Pest
Budapest
re, hogy akkorra készen tartsam?  
  Becses válaszodat elvárva, és téged forrón üdvözölve, vagyok  
  tisztelőd és barátod  
 
AranyJános
Szerkesztői feloldás:
Arany János
Arany János
 
 

Megjegyzések:

Madách Imre
Madách Imre
(1823–1864) 1862-ben a Kisfaludy Társaság, 1863-ban az Akadémia levelező tagja lett. Több műve is megjelent
AJ
Arany János
folyóirataiban és a VUban; Az ember tragédiáját (1861-es datálással) 1862-ben adták ki.