Aranysárkány fejléc kép
 
ARANY JÁNOS – MADÁCH IMRÉNEK
Pest
Budapest
, márcz. 6. 1862.
 
  Édes jó barátom!  
  Rögtön akartam válaszolni igen ohajtva várt és igen örvendetes tartalmú leveledre, s ime már is napok múltak a halogatásban. Arra vártam, hogy egészen gond nélkűl, egészen a tied lehessek; addig vártam, hogy most széthangoltabb állapotban mint valaha, kell pótlanom eddigi mulasztásomat. Igy megint tővel-hegygyel összehányt levelet kapsz tőlem – ez már az én sorsom.  
  Hogy tragédiád kiállitásával meg vagy elégedve, annak felette örülnék, ha más részt nem érzeném, hogy jobban is lehetett volna, érdemlette is volna. De a társaságnak szerződése levén
Emich
Emich Gusztáv
-kel, se papirja se kiállitása nem lehetett különb, mint a mit a 60 ives vállalat nyomtatványaira megállapitottunk, hogy pedig fényesebbre szerződjünk külön, azt a pénztár nem engedte. A betűkben hibáztatom, hogy a személy-nevek oly apró capitellel
n
Jegyzet
capitellel
– capitel (kapitális) nagybetű (lat.)
nyomattak az apróbetűs sorokban, valamivel nagyobb, de hasonfajta betűk kellettek volna. De akkor jöttem rá, midőn már az első iv teljes számú példányai ki voltak nyomva, így csak nagy kárral segíthettem volna rajta. Az általad felhozott „sajtóhibára” pedig töredelmesen megvallom, hogy az nem sajtóhiba, hanem egyike azon soi-disant
n
Jegyzet
soi-disant
– úgynevezett (fr.)
„javításoknak” melyekre kissé bőkezűen is felhatalmaztál, de a melylyekkel iparkodtam csinján bánni. Sorod így volt:  
  „A végezet elítélt állata”  
  A végezet szó nekem nem tetszett, minthogy némi eröltetés látszott a szóban a metrumért, mivel rendesen végzet-nek mondjuk. De nem tetszett még azért se, mert daczára e kis erőszaknak, mérete mégsem tiszta, lévén a két utótag rövid (U U). Én hát a syntaxisban
n
Jegyzet
syntaxisban
– mondattanban (gör.)
tettem egy fordítást: „a végzet arra ítélt állata”. Az „arra” e szerint nem a melylyel függ össze, mert akkor ily szerkezet kéne: „arra, hogy huzzon”. Az „arra” vonatkozik egészben Ádám elöbbi beszédére, hogy t. í. a milliók az egyért vannak; oly syntacticai fordulat, mely kivált classicus
költöknél
[bizonytalan olvasat]
Szerkesztői feloldás: költőknél
nem mindennapi ugyan, de nem ís példátlan, s a beszéd figúráihoz számittatik. Hasonló megjegyzést tehettél volna már az első négy soron véghez vitt operatiómra: ott is van látszó zavar:  
  „A gép forog, az alkotó pihen.  
  Évmilliókig eljár tengelyén. (: az alkotó? kérdhetné valaki, hisz az a legközelebbi subjectum.
n
Jegyzet
subjectum
– alany (lat.)
De a költői nyelv gyakran tesz ily ugrásokat; Olvasd
Horácz
Horatius, Quintus Flaccus
ot, vagy
Virgíl
Vergilius Maro, Publius
t.
[szerkesztői feloldás]
)
[szerkesztői feloldás]
hiányzik a befejező zárójel
 
  Mindamellett nem kardoskodom javításomért, azt teszed vel
e
Beszúrás
jövő kiadásban, a mit ak
[törölt]
« á »
a
Beszúrás
rsz
[szerkesztői feloldás]
[bizonytalan olvasat]
. Ad vocem,
n
Jegyzet
Ad vocem
– apropó, erről jut eszembe (lat.)
jövő kiadás: mi szándékod van ez iránt?  
  Nemes elhatározásodnak a
t.
Szerkesztői feloldás: tisztelet
dij iránt nem mondhatok ellen: talán helyzetedben én is a félét tennék, csupan
 [!]
[sic!]
azt sajnálom, hogy nem olvastad még a lapokban, míszerint alapitványid és adományod az illető helyeken be vannak fizetve. Oka ennek az, mert a Kisfaludy-társaság-féle alapítványra
[szerkesztői feloldás]
a sor végén az elválasztójel hiányzik
nézve előbb irnom kellett. Az nem, mint te gondolád, 60, hanem 100 ft. Régebben 50 pengö volt igaz, de most, a társaság ujjászervezésekor
[szerkesztői feloldás]
e és r egymásra írva
100 – újra emeltetett. E szerint nem tehettem le kettős alapítványodat, mielőtt veled közleném a felvilágositást. Most tehát új válaszodat kérem.  
  A
t.
Szerkesztői feloldás: tisztelet
dij mennyíségét illetőleg – ha már minden áron papiros kell – mindjárt tisztába jöhetünk. Agio
n
Jegyzet
Agio
– a pénz névértékének és forgalmi értékének különbségéből eredő összeg (fr. v. ol.)
a mai P. L
l
Beszúrás
oyd szerint vagy is a
cursus
[bizonytalan olvasat]
Szerkesztői feloldás: curens
,
n
Jegyzet
curens
– a forgalomban lévő papír és érc fizetóeszköz közti forgalmi különbség (ez az 1850–1860-as évek fordulóján igen magas volt) (lat.)
6 f. 55. ez X per 50 # tesz: 327 f. 50 kr. És igy ezentúl ennyi összegről beszélhetünk. – Kiegészítned hát nem kellett volna semmit, ha az Akadémiának
[törölt]
« 60 + 6 »
200 s a Kisf. társaságnak 60 + 60 forintot szántál. De mivel ez utóbbi máskint van: légy szíves tudatni akaratodat; azt hiszem: ide jő majd egy alapitvány,
n
Jegyzet
azt hiszem: ide jő majd egy alapitvány
– a Kisfaludy Társaság 1862. márc. 27-i ülésén ezt be is jelentették ( MTAK Kt Ms 5767.)
s az Akad. tőkéjéhez 200 ft – a 27 f. 50 kr pedig rendelkezésedre nálam leend. Ezt én mind elintézem. Nyugtatóra semmi szükség. –  
  A társaság űléseí minden hó utólsó csütörtök napján d. u. 3-órakor tartatnak. S így a legközelebbi: márczius utolsó csütörtökén. Ha ekkorra feljőnél, igen kedves lenne tőled, s én szivesen vállalnám magamra bemutatásodat.
n
Jegyzet
Ha ekkorra feljőnél, igen kedves lenne tőled, s én szivesen vállalnám magamra bemutatásodat
– vesd össze 1411.
Csakhogy előre tudasd velem szándékodat, mert rögtönözni én nem tudok. Az átolvasás – azt hiszem – fölösleges a te művedre nézve; ezt nem
mentségül
[bizonytalan olvasat]
Szerkesztői feloldás: mentségűl
mondom, mert szivesen teszem. Legjobb lenne, ha előre felküldenéd, és magad utána jőnél. Ha most nem lehet, hát aprilisban.  
  A miket az én – te miattadi – időveszteségimről stb. szólsz, azt hallgatással mellőzöm. Bizonyosan nem irtad volna, ha leveleim
illetö
[bizonytalan olvasat]
Szerkesztői feloldás: illető
helyei némi indirect panaszkép nem hangzottak volna előtted. Én szivesen tettem – te szivesen vetted: ne szóljunk többet felőle.  
  Isten áldjon minden jókkal!  
  igaz barátod  
 
AranyJános
Szerkesztői feloldás:
Arany János
Arany János
 
 

Megjegyzések:

Válasz
Madách
Madách Imre
1862. febr. 20-i levelére (1411.)