SZÁSZ KÁROLY – ARANY JÁNOSNAK

Kedves Barátom,

Hogy soká ne várj reá, egyiket az igérteket,

[!]

[sic!]

a

TóthEndre

Szerkesztői feloldás:

Tóth Endre

birálatát

n

Jegyzet

Tóth EndreTóth Endre birálatát

– Harangvirágok. SzF II. II. 9–10. sz. 1862. júl. 3. 134–135., júl. 10. 149–151.

küldöm. Tudom lesz megint harag

n

Jegyzet

Tudom lesz megint harag

– Az 1861-ben kezdődött ún. kritika-vita is

Szász

Szász Károly

és

Gyulai

Gyulai Pál

polémiájából nőtt ki.

Szász

Szász Károly

Borura derü. Költemények. Irta Zalár című cikkében ( SzF I. 9. sz. 1861. jan. 2. 133–135.)

Gyulai

Gyulai Pál

t is bírálta, aki Néhány szó a kritikáról című írásával válaszolt (Ugyanott I. 17. 18. sz. 1861. febr. 27. 257–261., márc. 6. 273–276.). A pengeváltások egymást követték:

Szász

Szász Károly

: Még néhány szó a kritikáról (Ugyanott I. 21. 22. sz. 1861. márc. 27. 321–324., ápr. 3. 337–340.),

Gyulai

Gyulai Pál

: Megint a kritikáról (

Szász Károly

nak) (Ugyanott I. 29. sz. 1861. máj. 23. 449–453.), majd ismét

Szász

Szász Károly

:

Gyulai Pál

nak (Ugyanott I. 30. sz. 1861. máj. 30. 478.

AJ

Arany János

hosszú lábjegyzetével) és végül

Gyulai

Gyulai Pál

: Megint a kritikáról (

Szász Károly

nak) II. (Ugyanott I. 34. 35. sz. 1861. jún. 27. 529–532., júl. 4. 545–548.) Vesd össze AJÖM XVII. 1247.

Gyulai Pál

levele

AJ

Arany János

-nak 1861. jan. 15. 3. jegyzetét (942.) Vitájukat elször a

Szász Károly

t bíráló

Salamon Ferenc

értékelte (Wohl Janka költeményeiről írva: Ugyanott I. 39–40. sz. 1861. aug. 1. 613–616., aug. 8. 629–632.), amire

Szász

Szász Károly

felelt (A kritikáról – még egy kis toldalék, Ugyanott I. 40. sz. 1861. aug. 8. 638.), majd

Salamon

Salamon Ferenc

főcikkben fejtette ki elveit: Az ember és iró (Ugyanott I. 42–43. sz. 1861. aug. 22. 657–659. aug. 29. 673–675.). Vesd össze még: 1414.

minden részről, de már nem tehetek róla.

Gyulay

Gyulai Pál

nak nem kellene engem minden kikeresett alkalomnál ütni-pofozni.

Szeberényí

Szeberényi Lajos

–

Petőfi

Petőfi Sándor

-tárgyban életemben semmit sem szóltam,

n

Jegyzet

SzeberényíSzeberényi Lajos –PetőfiPetőfi Sándor -tárgyban életemben semmit sem szóltam

– Az újabb asszót

Gyulai

Gyulai Pál

kezdte Szeberényi Lajos

Petőfi

Petőfi Sándor

ről írt művének bírálatában: „ez nem erkölcsi bátorság. Ezt ugyan nem volna szabad mondanom az udvarias

Szász Károly

szerint, ki megtiltja az iró erkölcsi intentióit kutatni, a sorok közt nem enged olvasnunk, s a társadalmi illemet az irodalmi illemmel egynek tartja, azonban én még nem aláztam oda tollamat, hogy ily szabályokat aláirjak”; ill. „nem én vagyok az, ki a kritika jogait csonkitni ohajtom. Ott van

[!]

[sic!]

Józsika Miklós

Jósika Miklós

és

Szász Károly

s utánok egy egész had, kik az illem örve alatt rablánczokat akarnának verni a kritikára.” ( Néhány év Petőfi életéből, SzF II. II. 3. sz. 1862. máj. 22. 37–38.) Erre válaszolt

Szász

Szász Károly

a Tóth Endre-bírálat bevezetéseként: „

Tóth Endre

ujabb költeményeit ismertetvén, jó alkalmam volna ismét, mint Zalárnál,

Gyulai Pál

lal polemizálnom. De a kit egyszer a kigyó megcsipett, a gyíktól is fél, azt mondja a példabeszéd. Nem is tanácslom senkinek, legkevésbbé pedig magamnak, hogy

Gyulai

Gyulai Pál

val polemizáljon. Mert ezen derék itészünk, ki mint tudva van, a kritika jogait a legszélesebb határokig terjesztette ki, a legnagyobb szabadságot, mit elmélete megenged, gyakorlatilag is veszi magának, a nélkül azonban, hogy azt viszont másoknak, s különösen a vele ellenvéleményüeknek, megengedni hajlandó volna. S nem elégszik meg azzal, hogy logikája nehéz - és dialektikája könnyü-lövegeivel ellenfelét leverte és szétszórta – hanem erkölcsi fensége magas öntudatában még megalázó gúnyhahotával is kiséri a futókat. Lásd

Szeberényi

Szeberényi Lajos

elleni hadjáratában, midőn minden apropos nélkül nekem olyasmit vág fejemhez, hogy az én elméletemet aláirni annyi volna részéről, mint ’tollát oda alázni’ – hogy … stb.’ Azonban az én ’udvariasságom’ sem terjed annyira, hogy ily flagrans és nyilvános kicsinylésre egyszerüen meg ne mondjam

Gyulai

Gyulai Pál

nak, miszerint őt semmi sem jogositja azon feltételre s még kevésbé azon nyilvános czélzásra, mintha én, akár elméletileg, akár gyakorlatban, magamat – vagy tollamat megalázni szoktam volna. Részemről sokkal jobban tisztelem őt s magamat, s mi mindkettőnknél több: az irodalmat, semhogy őt, az egészen alap- és, ismétlem, minden apropos nélküli gyanusitások terére követném. Békesség velünk.” ( SzF II. II. 9. sz. 1862. júl. 3. 134.). Mindezeket

AJ

Arany János

a következő szerkesztői megjegyzéssel kísérte: „Amen!

[szerkesztői feloldás]

…

A mi a jelen esetet illeti, ha

Gyulai

Gyulai Pál

,

Petőfi

Petőfi Sándor

ről irván, nem felejtheti

Szász Károly

t, nem volna tőlünk méltányos meg nem engedni, hogy

Szász Károly

,

Tóth Endré

Tóth Endre

ről irtában,

Gyulai

Gyulai Pál

n kezdje. Csak arra kérjük a mostani felszólalót, ne vegye személyes bántalomnak, ha ellenfele az elvét nem akarja hagyni.” (Ugyanott és AJÖM XII. 299. 612.) A már-már személyeskedő hangvételű riposztok ellenére a két „szembenálló” fél magánéleti kapcsolata baráti jellegű volt és maradt. Erre utal

Szász

Szász Károly

július 19-i levelének zárlata: „

[szerkesztői feloldás]

t

ieidet, ugy

Gyulai

Gyulai Pál

t ís ölelve (s fömunkatársi minöségben) üdvözölve”.

minek engem abba keverni – s oly modorban? –

Igaz biz az! A

Sz. legendájához

Szerkesztői feloldás: Századok legendájához

előbeszéd kell.

n

Jegyzet

Sz. legendájáhozSzerkesztői feloldás: Századok legendájához előbeszéd kell

–

Victor Hugo

Hugo, Victor

A századok legendája (La légende des siècles) című versfüzérének első darabja, vesd össze 1393. és 1427. Az előbeszéd elkészült, vesd össze még az 1436., 1460., 1462., 1490. és 1492. sz. levelekkel.

Lesz. S meglesz a sorozat is jelőlve; de mint tudod még egy pár darab jő hozzá! Mind ez, pár hét alatt múlhatlanúl. – A mellett köszönöm szives igéretedet a nyerendő előleg iránt.

Esmond

n

Jegyzet