Hosszú, baráti – nekem mindenkor oly kedves – leveledre ime én csak rövid, szerkesztői
(gondolom, nem is kedves) levélben válaszolhatok.
Amennyire megörvendettem – sovány kosztú lapom számára – terjedelmes anticritikádnak,
annyira elszomorított kikötésed, hogy azt mostani alakjában,
változatlanúl adjam, – el, mert ha szigorún ragaszkodnál e feltételhez, abba a sajnos
kényszerűségbe ejtenél, hogy – ne közöljem. Barátom, nem lehet így! Nem lenne belőle jó
se rád, se énrám
[törölt]
« se »és
lapomra nézve.
Téged
Beszúrás
Br.
még gorombábban támadna meg, és én nem
tehetném czikkével, hogy ki ne adjam, vagy megheréljem, miután a tiedet közöltem a mint
irva volt. Engem kárhoztatna, hogy nem vagyok iránta annyi
respectussal, mint dolgozótárs iránt kell; lapom pedig nincs oly
állapotban, hogy elrugja munkásait, mint a rák a lábát, mert egy szép reggel arra
ébredne, hogy egy csepSzerkesztői feloldás:
Brassai
Brassai Sámuel
[!]
lába sincs. De az
ügynek sem használsz azon személyes
invectivákkal.[sic!]
n
Te a magad ügyét jól véded, minek
ahozJegyzet
invectivákkal– éles támadással, kirohanással (lat.)
[!]
még oly adalék, mely, tapasztalás szerint, nem neveli,
hanem csökkenti az igazság hitelét! Emberűl megirtad czikkedet – végy fel annyi
méltóságot, hadd ki a mi nem odavaló. [sic!]
Brassai
igaz, nem igen tud nem
lenni goromba, még ha nem akarja is. Előbbi czikkében is törölnöm, módosítnom kelle
egyet és mást, de az egészen átlengő szellemet nem lehete kitörölni. Ha most a tiedet
változtatás nélkül adnám, ez arra kötelezne, hogy az ő netaláni feleletét is adjam úgy.
Ebből a lenne hogy 1., mind Brassai Sámuel
Sz. Miklós
t,
mind Szerkesztői feloldás:
Szemere Miklós
Szemere Miklós
Brassai
t elveszteném
lapomra nézve, 2. hogy a Figyelö oly lap hirébe jőne, hol kényök kedvök
szerint dobálhatják az emberek egymást gorombasággal. Tudom én, hogy a sértett léleknek
fájdalmas, ha igazát kimutatván, még egy jót is nem húzhat ellenére. De a nyugodt
győzelem – érvekkel – mégis szebb. Eddig is az volt szerkesztői eljárásom, hogy a
polemia mérgét szelídítsem, a mire lapom helyzeténél fogva kényszerítve is valék. Mi
lesz e lapból, ha én engedem 4–5 munkatársamat: Brassai Sámuel
Gyulai
t Gyulai Pál
Szász
nak, Szász Károly
Szász
t Szász Károly
Gyulai
nak, Gyulai Pál
Brassai
t Brassai Sámuel
Arany
nak, Arany János
Szemeré
t Szemere Miklós
Brassai
nak stb. kénye kedve szerint piszkolni? Kötelességem a
közvetítő szerepét vinni, más volna, ha külön
lapBrassai Sámuel
[törölt]
« ó »o
kban folynának e viták, de így – ha nem mindig
lehet is kivinni praxisban – elvem az: becsűljük meg egymást. Beszúrás
Brassai
sok paradoxont állít,
elösmerem, sok tücski bogara van, s modora vérig sértheti azt, kinek meggyűl a baja
vele. Magam is tapasztaltam. De engem e fonák helyzetem arra kényszerít, hogy föl se
vegyem, legalább mutassam, mintha föl se venném. De becsűlésre méltó tulajdoni is
vannak. S úgy egészen pellengérre állitnom egyik dolgozótársamat – gondolj erre pajtás
higadtBrassai Sámuel
[!]
vérrel – az még sem megy.
[sic!]
Annál kevésbbé, mert mint fölebb mondám, czikkednek íly fegyverre
szüksége nincs. Megengedem én, hogy tetszett más
Erdélyi
nek – ki talán egy kissé neheztel is rá –
tetszhetik másnak ís, sőt nekem is tetszik, úgy,
olvasva – mint ügyes satira. De ha még a
reixrátErdélyi János
n
is hódol az
opportunitás
Jegyzet
reixrát– azaz Reichsrat: az osztrák birodalmi tanács, átvitt értelemben az osztrák állam
n
elvének, ne vedd kérlek tőlem el
e jogot. Egészen más volna, ha egy pamphletben támadsz ellenedre;
Jegyzet
opportunitás– megalkuvás, célszerség, hasznosság (lat.)
egész
Beszúrás
[szerkesztői feloldás]
a bal margón besz.pedig
oly lapban, hol az ő neve a tiéd mellett áll, – mert
nincs más. Hogy Beszúrás
ugyan
azon lap dolgozótársai
elvet vitatnak: az nem ellenmondás: de hogy egyik a másikat
„lehetetlenné” akarja tenni, ily szerkesztés absurdum. Egészen más a politikai lapok
sorsa – ha ott folyna ily polemia – mert a lapnak megvannak rendes munkásai kik elvégzik
a szakmányt és megtelik a lap – ha a kívűl állók agyonvernék is
egymást. Aztán meg ott két – a lapon kivűli iró – küzd: itt a lap
belsejében van háboru.
Beszúrás
Kérelmem tehát oda terjed
[törölt]
« , »n
nevetségessé tételét nem
bánom, ha benmarad is. De a mit közbe szúrtál:
(Jegyzet
exordiumok– exordium: a szónoki beszéd bevezetése (lat.)
Br.
mind a 7 gyereket stb.)
azt kihagyom, mert formailag nem illik oda. Még ott nem tértél volt
az alkalmazásra. Azután kihagyom még: a kakukos órát, a
sirius
távolságú humanus modort, a demonstratiót ad
hominem
Szerkesztői feloldás:
Brassai
Brassai Sámuel
n
(Jegyzet
demonstratio ad hominem– egy bizonyos személyhez intézett, személyre szabott előadás (lat.)
Brassai
nem ember); a nemtelen
védelem”Brassai Sámuel
[szerkesztői feloldás]
csak a záró idézőjel van jelölve[törölt]
« a Plautus féle »[szerkesztői feloldás]
Peti
[bizonytalan olvasat]
n
a felfordúlt könyvtár féle viczet,
melyet úgy látom magad is szelíditesz az olykor odaszúrásával,
Aschmedal
n
hasonlatát, s
itt ott még egy szót szelidiJegyzet
Aschmedal– a Talmudban és zsidó apokrif iratokban található gonosz szellem neve, aki elsősorban a házasság rossz szelleme, megrontó démona
[törölt]
« vt »tv
én. Ennyi mindössze.
Ez a czikk erejéből semmit nem von le: egy argumentumot se tesz
gyengébbé. A figefát (hogy níncs virága) nem
tudom, oly erős botanicus ellenében tanácsos lesz-e kimondani, mert
lehet azért hogy nem látszik. Különben ez
a te dolgod, de a többi az enyém s lapomé is.
Beszúrás
Ne haragudj, édes pajtás, hogy sok hévvel, lélekkel, s töredelemmel írott munkáddat
[!]
[sic!]
í
gy fogadom, bizony nem tenném, ha erősen kénytelen nem volnék vele.
Te nem vagy képes magadat egy szerkesztő, egy íly szerkesztő
helyzetébe belégondolni: elhiszem, roszúl esik válaszom. De hiába, nem tehetek mást.
Beszúrás
A mi a czikk hosszuságát illeti, én meg nem únom, sőt kapok a minél
több kéziraton, csak a közönség meg ne sokallja. Hanem már mindegy: azzal nem gondolok.
Igyekszem a mennyire lehet azon is, hogy a mennyire a változatasság
[!]
engedi, ne
soká folyjon. De félek, hogy egy pár számban még meg sem kezdhetem. Addig elvárom szives
beléegyezésedet a [sic!]
[törölt]
« val » [!]
Szednek oda más szót – a mi nem ad épen teljes
absurdum jelentést, s az ember figyelmét elfutja, mert lehetlen szórúl szóra megnézni a
kéziratot. Igy történik, hogy ha remek arcz helyett
nemes arczot szed a szedő, vagy igazít a nyomdabeli javitnok: a
revisor csak úgy vehetné észre, ha a kézirat minden szavát
hozzá olvasná, a mire se idő (rendesen éjjel kell csinálni) se
tűrelem még egy szerkesztőnek sincs. – Bizony igy sem csekélység éjfélig s tovább
corrigálni.
[sic!]
Isten áldjon, édes
Miklós
om! Add által a tieidnek legszivesb üdvözlésemet. Magad pedig fogadd
köszönetemet az érdeklődésért melylyel lapom iránt viseltetel, és mindenkor, még ha
cerusáz
Szemere Miklós
[!]
is – hű baráti jobbomat
[sic!]
AranyJ
Szerkesztői feloldás:
Arany J
Arany János
Miután azt irád, hogy mégcsak 3 napig maradsz Tusculanumodban, e levél egyenest Lasztóczra megy – uti figura docet.
[szerkesztői feloldás]
Az utóiratot
Arany László
zárójelbe tette, illetve áthúzta.Az utóiratotArany László
n
Jegyzet
uti figura docet– szó szerint: ’ahogy az ábra tanít’ (lat.), értelemszerűen: ’a mellékelt ábra szerint’, átvitt értelemben: ’a helyzet, a tapasztaltak alapján’