SZEMERE MIKLÓS – ARANY JÁNOSNAK

éhoz közelit modorban, – szerettem vólna hogy igen meg haragítson, s mondhassam: lássd é? sat. – A’ három level eltépése s „lovas legény”– mese. Nem vóltam honn, azért késett levelem. De nézetem maga a’ tárgyról nem költött, s most is az.

Én nem változtathatok czikkemen, s miután még az általad nem láttok

[!]

[sic!]

közt is van pár kakuk

[!]

[sic!]

féle, s e’ miatt tán ismét új alkudozásba ereszkednél, de nagyon is elkéstem már, s ezt röstellem, nincs más mód, mint hogy mindjárt levelem vételével küld vissza, hadd fussak vele Patakra s nyomathassam. Minden rosszban van valami jó is, mondják, abban hogy te rossz vagy, az a’ kis nyereségem van, hogy így hamarább nyomatik ki czikkem. Pár száz példányt valamellyik könyvárosnak kűldendek (

Erdélyi

Erdélyi János

tán fog utasíthatni, kihez?) adja el saját hasznára ha adhatja, ’s küldjön hozzátok lapszerkesztőkhöz egy-egy példányt. Söt még más nyereség is: így:

Br.

Szerkesztői feloldás:

Brassai

Brassai Sámuel

netaláni válaszát sem adhatja lapod. Nyomtassa ő is külön.

Most már még kevésbé tudnék változtatni polémiámon, miután tudom tőled hogy

Br.

Szerkesztői feloldás:

Brassai

Brassai Sámuel

még impertinensebb

n

Jegyzet

impertinensebb

– szemtelenebb, nyeglébb (lat.)

vólt. (a’

[!]

[sic!]

kétkedésen akadtál föl? Jó indulatú nemígaz mondás is van, – mi nem sértő.) Azt is meg kell büntetnem, mit nem látok, de bent vólt, mert nem az ő érdeme hogy kimaradt. De hogy a cerebrum no

n

Beszúrás

habet-et

n

Jegyzet

cerebrum non habet-et

– Phaedrus-idézet: az Aesopusi mesék I. 7. versében a róka egy színházi maszkot talál, és így kiált fel: „O quanta species

[szerkesztői feloldás]

…

cerebrum non habet!” azaz: ’Ó, micsoda szépség! De nincs neki agya!’

kitörülted volna, az nem áll, az az kitörülted a’ szókat, de benn hagytad a’ pontozást, mellyből

m

Beszúrás

indenki értheti az értetni akart mondást. – Mondjak neked csak egyet is

Br.

Szerkesztői feloldás:

Brassai

Brassai Sámuel

egész czikkéből, mely a’ kakukkal föl ér? Ha két anyi

[!]

[sic!]

humoros bohóskodás vólna enyémben, sem érne föl

valamennyi

Beszúrás

azon egyel mellyel Wielandróli

n

Jegyzet

WielandWieland, Christoph Martin

–

Christoph Martin Wieland

Wieland, Christoph Martin

(1733–1813). L. AJÖM XV. 920.

czikkelyét

Br.

Szerkesztői feloldás:

Brassai

Brassai Sámuel

megkezdi. „Mert reméllem hogy midön onnan kijovünk,

[!]

[sic!]

jobb kedvem lessz nekem, mint kegyednek” Ezen impertinens lealazó

[!]

[sic!]

hangot, gúnyt, mosolyt kell nekem megbüntetnem. Maga az hogy te mindöszve is, még ez után is hogy látod menyíre

[!]

[sic!]

felháborított modora, csak így jellemzed azt „van benne némi fitymáló” mutatja, menyire függsz rajta, mint legyezgeted; maga az hogy mit itt körültünk mindenki anyira meg rótt, úgy

Br.

Szerkesztői feloldás: Brassai

czikkét, mint benned:

[!]

[sic!]

annak adhatását, – te nem akarod látni mi vólna benne sértő, míg az enyémben még azt sem tűröd hogy, inhumanusnak nevezzem azt, fölingerel még jobban ellene.

A végtelenségig nem lehet menned? Ép az a bántó

Jancsi

Arany János

, hogy a mire én Miattad kénszerültem, azt most bennem bünteted. S legbántóbb

pedig

Beszúrás

azon bíztos tudatom, hogy ha a’

Brassai

Brassai Sámuel

czikket én írom úgy ellene, te azt semmiesetre nem adod úgy mint ellenem adtad. Valamint azt se kétlem, hogy most, ha írja az enyimet, nem fognál tőlle illy csekelységeket

[!]

[sic!]

is kivánni hogy kihagyjon, miután, nagyokat ís közöltél tőlle. Ez a’ megkülömböztetés

[!]

[sic!]

a’ bántó.

S nem fognád te nekem azt

soha

Beszúrás

demonstrálhatni, hogy a

Brassai

Brassai Sámuel

czikke úgy mint adva van, ép oly fokú gúny, mellyel még lapod „becsűletet-”

[!]

[sic!]

vall, de már enyém nem olly fokú. Ismétlem, hogy ha ő

Salamon

Salamon Ferenc

ellen oly humanus modorban ir ir,

[!]

[sic!]

mint írtam[törölt]
« , »
én, ’s én arra oly impertinens modorban válaszolok mint valaszolt

[!]

[sic!]

, te azt semmiesetre nem adtad vólna. Erre fejemet volnék kész tenni. Mert az neveletlenségei, az én szelíd czikkem után oly szökés, mely midenkit

[!]

[sic!]

fölháborított; Neked az kicsínynek látszik, – de az enyém már nagy. Ne is magyárazd

[!]

[sic!]

te ezt, mert ebben benn maradsz.

Én, mondhatom neked ujra, nincs oly eset hogy azt ellened ki adtam vólna. – Bizony

Jancsi

Arany János

nincs a’ te nemadásodnak más értelme mint az, hogy engemet annak hiszesz ki eltűrheté

Br.

Szerkesztői feloldás:

Brassai

Brassai Sámuel

gúnyát, öt annak, ki enyémet ne tűrhesse el.

Kapnod kellene rajta hogy ez embert én vagy más jól meg ostorozza. Ez sem javít ugyan rajta, de legalább letörik kíssé taréja. Ott a’ mondott példa

Sz..

Erdélyi János

ellen,

n

Jegyzet

a’ mondott példa Sz. ellen

– l. az 1450. sz. levél jegyzetét

kivel bezzeg nem mert izetlenkedni.

A fige-ben igazad van.

n

Jegyzet

A fige-ben igazad van

–

Erdélyi

Erdélyi János

nek is jelzi a módosítást („eszembe jut egy elfeledett corrigálni valóm. Fige (mindjárt elől) czáful arra, hogy: ’a virágból gyümölcs lessz’. Ezt kérlek igazítsd”), akihez a SpFüz-be szánva küldte el a kéziratot (1862. júl. 26. EJLev II. 602. 296.)

Utána

[!]

[sic!]

néztem, csakugyan van virága, de gyümölcsében rejti virágát. De

Jancsi

Arany János

, miért nem vagy te – nyiltabb, őszintébb? Te tudtad azt, másként oly positív állitásomon kerkedni

[!]

[sic!]

sem jutott vólna eszedbe; – miért nem téssz velem, mint én tennék veled: „barátom ezt hagyd ki, mert kudarczot vallsz vele ez s ez okból sat;! – És még e’ hozzá tétel „de ez a’ te

d

Beszúrás

olgod!” – lássd! én örülök rajta hogy jelet adhattam

annak

Beszúrás

, bebizonyíthattam [törölt]
« …. »

azt

Beszúrás

, hogy a’ te dolgodat én (

Erdélyi

Erdélyi János

ellen) [törölt]
« én »
egyszersmind saját dolgomnak is tekintem.

n

Jegyzet

a’ te dolgodat én (ErdélyiErdélyi János ellen) [törölt] « én » egyszersmind saját dolgomnak is tekintem

– Az Arany János Kisebb költeményei című Erdélyi-bírálatra utal, melyre

Szemere

Szemere Miklós

AJ

Arany János

-t védelmező megjegyzéseket készített, és ezeket nemcsak

AJ

Arany János

-nak és

Erdélyi

Erdélyi János

nek, hanem

Tompá

Tompa Mihály

nak is elküldte. Vesd össze AJÖM XVII. 952. 122., 731. és EJLev II. 444. 151., 458.

– Javúlj meg! mert hidd el nem vagy jó. – S ha én tégedet, s

Miská

Tompa Mihály

t, még ís szeretlek, s tán szeretni foglak mind végig, korántsem az oka, hogy szeretetre méltók vólnátok, csak az, hogy szeretnem kell e rossz világban valakit.

Magán leveleddel vissza ne éljek? Azt hogy gorombának”

[szerkesztői feloldás]

a kezdő idézőjel hiányzik

nevezed

Br.

Szerkesztői feloldás:

Brassai

Brassai Sámuel

modorát, – nem fogom mondani természetes, de az okot miért [törölt]
« czikkemet »
nem adod

czikkemet?

Beszúrás

, hogy a’ manóban ne mondanám el? Ezt kifigurázom amúgy ísten igazában, ez legyen bűnöd büntetése. Jobb hogy még itt e földön kikapd, mint sem hogy a’ más világon szenvedj fogcsíkorgatásokat miatta. Aztán, te ennek csak örülni foghatsz, mert

Brassai

Brassai Sámuel

láthatni fogja belöle, mily Patronusa vagy.

[szerkesztői feloldás]

-tel a szövegben jelölve, majd a lap aljára írva

Tudtam volna

n

[betoldásjel]

Betoldás innen [ugrás]: missing metamark.

Szerkesztői feloldás: én

, az az bírtam vólna (el van éz

[!]

[sic!]

mond

va

Beszúrás

czikkem végén

[szerkesztői feloldás]

A „czikkem végén…” szövegrésztől kezdve az aláírásig a szöveg a 3. oldal bal margóján, elfordítva áll.

is) mérsékelt hagon

[!]

[sic!]

felelni, de semmiben sem vagyok bizonyosabb, mint abban

h

Szerkesztői feloldás: hogy

Br.

Szerkesztői feloldás:

Brassai

Brassai Sámuel

azt

[hiány]

[hiány]
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: ismeretlen
Egység: karakter

[törölt]
« … »
győzelemnek fogta volna nézni, csupan

[!]

[sic!]

meg lippenésnek. Tehát ad hominem

n

Jegyzet

ad hominem

– ráillő, találó módon (lat.)

valaszoltam.

[!]

[sic!]

–

Jancsi

Arany János

m! tehát most már siess a’ visszaküldéssel, és retourrecepisse mellett.

Miklós

Szemere Miklós

od.

u.i. Ha, mit nem hiszek, rá találand magadat szánni, minden valtoztatás

[!]

[sic!]

nelkül

[!]

[sic!]

adni czíkkemet a’ levelemben kűldőtt

[!]

[sic!]

csillagazásomat ki ne hagyd. Mert

e

[szerkesztői feloldás]

n

gemet

[bizonytalan olvasat]

nagyon bánt, hogy oly sokára késik czikkem, okát tudnia kell a közönségnek. Nó! de ez csak pro superflua cantela

n

Jegyzet

pro superflua cantela

– a túlzott óvatosság kedvéért (lat.)

írom, én nem akarlak ra

[!]

[sic!]

beszelleni

[!]

[sic!]

hogy add, legyen meg a teförtelmes akaratod a’ nem adásban. Bizony nem hittem vólna, hogy egész

Szemeré

Szemere Miklós

töl (ad notam:

n

Jegyzet

ad notam

– szó szerint: ’valaminek a dallamára’

istentöl) elvetemedett ember légy; Csak

[!]

[sic!]

te szeressd azt a

Brassai

Brassai Sámuel

t, s vallj vele „becsűletet.

[szerkesztői feloldás]

nincs záró idézőjel

– Haj! de meg romlottal

[!]

[sic!]

Jancsi! vagy tán soha se is vóltál jó?

AJOM18

Megjegyzések: