ARANY JÁNOS – TOMPA MIHÁLYNAK
Pest
, julius 28án 1862.
Budapest
Ideje hogy már firkantsak nehány sort, akármily kurta lesz is levelem. Eddig is
furcsa volt hallgatnom, mikor oly dolog iránt értesitél, melyre azonnali szives
választ méltán várhattál, s méltán neheztelhetsz hallgatásunkért, okát nem tudván.
Értem a kedves komám asszony feljövetele iránti tudósításodat. De im halljad mi
késlelt a válaszban.
Engem
re,
ideje le is telik, mire a szalontai útra kerűl a sor. Vártuk: nem jött. No
már most édes
Kedves komám asszony jövetele iránt. Határidő itt sincs, valamint a kőrösi
lyánynál. Természetes, azt szerettük volna irni rögtön, hogy Kedves komám asszony
jöjön mikor tetszik, s ne szálljon a Vadászkürtbe (ha csak
Balassa
(úgy hallom Balassa János
Eötvös
kértére) magátol fölkeresvén, kihallgatta nyavalyámat, s egy hónapi
fürdöt rendelt, Szliácson.Eötvös József
n
De perse, ha egyéb akadály nincs is, a lap miatt sem távozhattam, míg
Gyulai
fel nem jön. Ő ezen hó elején költözött Gyulai Pál
[törölt]
« p »P
estBeszúrás
Budapest
n
de rögtön neki a lapot nem adhatám, részint míg belé nem okik,n
részint mivel
átmeneti viszonyai Jegyzet
belé nem okik– tájszó: „bele nem tanul”
Gyulai
t a nélkül is nagyon elfoglalták az első napokban. Így
Szliács maradt. Elébb, hogysem leveled vettük, úgy beszélgettünk családommal,
hogy én megyek fürdőre, ők pedig szintén nem maradnak Gyulai Pál
Pest
en, hol a háztartás többe kerűl, mint egy út, hanem
Budapest
Szalontá
ra mennek a rokonokhoz.Nagyszalonta
n
De semmi sem volt elhatározva, annál
kevésbbé,Jegyzet
–Szalontára mennek a rokonokhozNagyszalonta
Arany Juliska
írta Arany Juliska
Lengyel Dánielné
nak szóló, 1862. jún. 9-i levelében:
„Anyám és én ez időt Lengyel Dánielné Schisszel Jozefina (Dalma)
Szalontá
n óhajtanánk tőlteni, s Nagyszalonta
Laczi
vagy velünk el jőn, vagy a mi még valoszinübb elmegy; s a
kárpátokArany László
[!]
remek szép vidékét bebarangolja a három hónapos szünidő alatt. –
Bármennyire is szeressek is[sic!]
[!]
[sic!]
Pest
en lakni, ez utazást nagyon ohajtanám ha valósulna, hogy egy kis
falusi léget szijjak, s a rég nem látott rokonokat, gyermekkorom kedves barátnőit
ölelhessem.” Budapest
Arany László
is hasonlóan (bár már bizonytalanabbul) szólt Arany László
Tompá
nak írt júl. 18-i levelében: „s akkor mi
hárman – talán – Tompa Mihály
Szalontá
ra megyünk.”Nagyszalonta
[!]
mert egy körösi leányka ([sic!]
G. Nelli
Szerkesztői feloldás:
Gubody Nelli
Gubody Nelli
n
) ki tavaly már itt töltött nehány hetet Jegyzet
–G. NelliSzerkesztői feloldás:Gubody NelliGubody Nelli
Juliska
nagykőrösi barátnéja, akivel a Arany Juliska
Pest
re költözést követően is levelezett. (
Novák 2000. 88. Aranyék és a Gubody család kapcsolatára l.
még:
AJÖM XVI. 1160. és
Törös 1978. 240–244.) Budapest
Juliska
házasságkötése reggelén is írt levelet: „10 óra reggel. 1863. aug. 9. Kedves Arany Juliska
Nellá
m! Készen vagyok, a papot várjuk csak. Gondolok rád, szeretettel és
irok. Boldog vagyok nagyon, de szivem reszket az elfogultságtól. Isten veled! Légy
boldog és szeresd Gubody Nelli
Juliská
t ”.
Rolla 1944 63. és
Törös 1978 243.
Arany Juliska
fürd
használatban, irta hogy megint feljő egy pár hétre, s természetesen
vendégünk lesz. Annyi szivességgel volt s van hozzánk e leány és családja, hogy
habozóba estünk, lesz-e valami a szalontai útból. Azonban gondoltuk, hogy talán elébb
feljő, mint én indulhatok, talán ö
[bizonytalan olvasat]
Szerkesztői feloldás: fürdő
fürdö
[bizonytalan olvasat]
Szerkesztői feloldás: fürdő
Miská
m, e függő állapotban érkezett a te leveled, a Tompa Mihály
[bizonytalan olvasat]
Szerkesztői feloldás: kedves
R-né
miatt teheti) hanem egyenesen hozzánk. De ha oda száll is, akár mindig vele
lakjanak az asszonyok. Ezt kelle irnunk: de hogyan lehetséges? Ha a kőrösi kisasszony
ép akkor talál jőni: ez alkalmatlan az együtt lételre; ha én Szliácsra megyek (de mikor lehet az?) a család Szerkesztői feloldás:
Recsky-né
Recsky Benedekné Dobsa Róza
Szalontá
ra igyekezett. E függő állapothoz hozzá jött, hogy én valami 3 hét óta
naponkint ülök Nagyszalonta
Izsó
nak, Izsó Miklós
n
nem gondolván hogy ennyi ideig tart ez a kotlás,
miután festőnél 3–4 nap elég. Ez is mind halasztá utamat, noha már julius közepéne mehettem volna. Hozzá még a lap úgy áll,
hogy nem tudom melyik órán mond fel a kiadó: s akkor egy
az, hogy költeni való pénzem sincs a fürdőre, más pedig, hogy Jegyzet
naponkint ülök– Izsó Miklós 1862–1863-ban készítetteIzsónakIzsó Miklós
AJ
mellszobrát.Arany János
i
döm sincs, mert azon kell iparkodnom, hogy valami forrást Beszúrás
nyíssak
további existentiámra. Mind e körülmény összehatása, édes
Szerkesztői feloldás: nyissak
Miská
m, azt eredményezte, hogy várnom kellett, hadd tisztuljon előttem a
láthatár – bizonyos választ nem irhattam – és most is bizonytalant irok!
Tompa Mihály
A dolog már most ilyen formán alakul. pesti
számüzetése ridegségét oszlathatjuk. Talán családom akkor
nem is vágyik aztán üdülni menni valahova már egyszer, s pihenni, mert a cselédek infámis
Izsó
ma vagy holnap bevégzi szobromat. Izsó Miklós
Gyulai
átveszi a lapot. Augustus első napjaiban, én
magam, talán elindulok Szliácsra. Ha kedves komám asszony addig feljő, én,
illetőleg családom, szívesen megteszünk mindent, a mivel Gyulai Pál
[törölt]
« a »Szalontá
ra; vagy nehány nappal későbbre halasztja elutaztát az enyimnél.
Valamennyi idöt minden esetre, tölthetnének együtt. Hogy kedves komám asszonyt a lelkökbe veszik: arra neked nem kell bizonykodás, azt
hiszem. De az is igaz, rég vágynak Nagyszalonta
Szalontá
ra, kivált ebből a forró, büdös, poros Nagyszalonta
Pest
ből, ohajtanak Budapest
[törölt]
« pi »n
rosz volta miatt
sokszor (mint jelenleg) cselédjük sincs, és kifáradtak a szolgálói munkában. Azért
akarták felhasználni távollétemet: ha itthon ülök, akkor úgy sem hagynának el. Értsd,
a mint írom: s ne gyanits semmi egyéb mellék gondolatot lappangani soraimban.
Jegyzet
infámis– elvetemült, gyalázatos (lat.)
A mi pedig az én utamat illeti: ra (falu ez felső Nógrádban) s együtt kirándulunk hozzád, kit nagyon
és szeretne megismerni. Én már most azt nem tudom: fogok-e irni
Madách
nak azt igértem volt e tavaszszal (félig meddig s nem sok reményével a
teljesedésnek) hogy e nyár folytán meglátogatom
Madách Imre
Sztregová
n,Alsósztregova
n
s onnét vele téged. Most veszem levelét, melyben
figyelmeztet igéretemre. Azt mondja: Vácz
ig elébem jö, viszen Vác
z
S tregováBeszúrás
Alsósztregova
tísztel
[bizonytalan olvasat]
Szerkesztői feloldás: tisztel
Madách
nak, hogy jó lesz biz az, s igy útba ejtem Madách Imre
Stregová
tAlsósztregova
[!]
is, Hanvát is, úgy megyek Szliácsra, – vagy pedig ez időlopó (mert tudom elfognák itt ís ott is az embert)
csavargás helyett, egyenesen Szliácsra tartok, Esztergom-Nánáig vasúton és onnan társas szekeren.[sic!]
[!]
Azt sem tudom, ha te – akkor
már valószínleg özvegy ember – szívesen láthatnád-[sic!]
e
a
vendéget. Csupa habozás, csupa bizonytalanság! Ha Beszúrás
Madách
nak az előbbi értelemben találok irni, megirom
neked ís, hogy készületlen meg ne lepjünk.
Madách Imre
A Figyelői czikkre
n
– ha ugyan az, melyet gondolok – nagy tévedésben vagy. Sem iránya sem szerzője nem az, mint
gondolod – s egyátalában nincs beléfoglalva az oly szabású költő, mint te.
Nekem pedig bezzeg meggyűlt a bajom
Szemere Miklós
sal.Szemere Miklós
n
Jegyzet
Nekem pedig bezzeg meggyűlt a bajom– vesd össze 1414. és 1445.Szemere MiklóssalSzemere Miklós
Brassai
czikkére hosszú választ küldött hozzám, mely úgy volt irva, hogy ki nem
adhattam. Nehány személyes gorombaság módositását kértem
tőle, mely nem a Figyelőbe, nem is irodalomba való: „egy betűt sem” engedett. Igy
kénytelen valék visszaküldeni. Most könyvben
Brassai Sámuel
n
adja ki
ellenem és Jegyzet
Most könyvben–
Szemere
füzete Válasz Brassai ismerettyüjére címmel jelent meg
(vesd össze az 1491. sz. levél jegyzeteivel ).Szemere Miklós
Br.
ellen. Haragszik kegyetlenűl. Ilyen ez a szerkesztőség!
Szerkesztői feloldás:
Brassai
Brassai Sámuel
Hanem isten áldjon, édes
Miská
m. Köszönöm a verset: de nem várom dijával, hogy Tompa Mihály
Pest
re jöj.Budapest
[!]
Én sem akarnék roszabb lenni, mint [sic!]
Rózsaági
.Rózsaági Antal
n
Ölellek
ezerszer
Jegyzet
Én sem akarnék roszabb lenni, mint–RózsaágiRózsaági Antal
Rózsaági Antal
(1829–1886) író, fordító,
szerkesztő, gimnáziumi tanár, a Győri Közlöny (1857) és a Gombostű (1861–1862) szerkesztője. – Rózsaági Antal
AJ
talán a Gombostű egyik szerkesztői üzenetére utalt,
amely a financiális kérdések rendezését sejttette: „Arany János
Tompa M.
urnak Hamván.Tompa Mihály
[!]
Önnek szavai szerint: tehát rendben vagyunk. Az Ország tükre
kiadó hivatala úgy nyilatkozik, hogy a levél már elindittatott.” (
Gombostű
1862. 56. sz. júl. 12.
, a fedőlap hátulján). [sic!]
Tompá
nak ekkoriban egy költeménye jelent meg a lapban, A
vihar címmel. (Ugyanott 1862. 58. sz.
júl. 19. 1825–1826.)Tompa Mihály
AranyJ
Szerkesztői feloldás:
Arany J
Arany János