Aranysárkány fejléc kép
 
TOMPA MIHÁLY – ARANY JÁNOSNAK
[szerkesztői feloldás]
Hanva, 1862. augusztus 10. után
 
  Édes barátom,  
  A Párhuzamot
n
Jegyzet
A Párhuzamot
– Ez Némi párhuzam címen jelent meg ( SzF II. II. 11. sz. 1862. júl. 17. 161–165.). A cikk szerzője
AJ
Arany János
; a cikk egy három részre tervezett írás második darabja volt (az első Irányok címmel és aláírás nélkül jelent meg ( SzF I. I. 26. sz. 1861. máj 1. 401–403.). A harmadik rész közlésétől
AJ
Arany János
Tompá
Tompa Mihály
nak többek közt e levele miatt állt el ( AJTK 527.).
ujra felolvastattam. Derék czikk, sok igazat mond, s bizonynyal ért az iráshoz, a ki irta; én azonban megmaradok korábbi állitásom mellett, hogy t. i. hangja, szelleme ócsárló s despectiv.
n
Jegyzet
despectiv
– lenéző, megvető (lat.)
Ugy bánik a „tisztelt ügyfelekkel” mint a haragvó olasz szenteivel,
n
Jegyzet
Ugy bánik a „tisztelt ügyfelekkel”, mint a haragvó olasz szenteivel
– szólás
mindenki nevét együve hányja, megpökdösi s összetapossa. − Akárki fia, ha verscsinálással foglalkodik s valamelly czikket olvas, melly a versirodalomról s annak irányáról tanit, melly a nemes poétaság jó és rosz tulajdonait mérlegeli, osztályoz, az illetőket jobb és bal kéz felől állítja az „itéletre”: önkénytelenűl is keresi magát a czikkben, kiváncsi rá: hová állíttaték Ő? elmélkedik: ha csakugyan oda illik-e? és hogy józanon mit vehet magára a méltatásból, mit a korholásból? − És ha tán én is igy voltam a Figyelői czikkel: nincs benne semmi különös; hanem privat leveled azon állitása: hogy az illyen szabásu költö mint én, nincs bele-foglalva: legalább is csudálatos. Azt hinni vagy állítani se nekem se neked nem ad jogot a czikk.  
  Hallom mit mondasz: a czikket magadra érteni gyengeség! helyes; csak az a nagy baj, hogy nem érteni, még sokkal gonoszabb valami a gyengeségnél, miután ugyan világosan s érthetően meg van mondva, miről van szó: a mai poétáskodás egész tömegéről, − egész tömegéről. Már most, ember legyen a talpán, ki itt akár magára akár másra nézve valami exceptiofélét
n
Jegyzet
exceptiofélét
– kivételezést (lat.)
merészel! De csakugyan úgy van-e? ugy biz az: egész tömegéről… ez, vastag méltatlankodás!  
  Erre megint azt mondhatod: „hiszen ott van a száraz hely a méltánylottak (???) számára, a czikk azon részében melly igy kezdődik: szívesen elösmerem sat.” ahá! a famosus
n
Jegyzet
famosus
– híres, hírhedt (lat.)
„jóravalók” nemde? Én részemről maradok
Mátyási
Mátyási József
val s
Pócs
Pócs András
csal,
n
Jegyzet
Mátyási
Mátyási József
val s
Pócs
Csenkeszfalvi Poócs András
csal
Mátyási József (1765–1849): a ref. kollégiumokban kialakult vaskos társasági és diákköltészet egyik legnépszerűbb alakja. –
Pócs András
Csenkeszfalvi Poócs András
(tkp.
Csenkeszfalvi Poócs
Csenkeszfalvi Poócs András
, 1740–1747 között –1812): ref. lelkész, híres szónok,
Gyöngyösi István
Gyöngyösi István
követője.
de a „jóravalók” közé nem megyek, inkább a Reichsrathba
n
Jegyzet
Reichsratba
– Reichsrat: birodalmi tanács, melynek irányítása alá próbálta Bécs – sikertelenül – terelni 1860–1861-ben az állam tagjait, így Magyarországot is.
megyek be. Férfinak nem lehet bántóbb, mint az ujdondászat emelygös
 [!]
[sic!]
dicsérete, de édes barátom, ez a szó jóravaló, nem az, mellyel müvelt s magasabb dologgal foglalkodó embert mérni s méltatni lehet; bérszolgára vagy kézmüvesre illesztve, megjárja,
[szerkesztői feloldás]
az ékezetek felcserélődtek
de
költnél
[bizonytalan olvasat]
Szerkesztői feloldás: költőnél
használva egy értelmű, − ha valamivel nem kevesebb − a mediocrissal,
n
Jegyzet
mediocrissal
– középszerűvel (lat.)
melly hogy mit jelent: nem szükség
Horatius
Horatius, Quintus Flaccus
t felütnünk.
n
Jegyzet
nem szükség
Horatius
Horatius, Quintus Flaccus
t felütnünk
– „mediocribus esse poetis” („Ám közepes költőn soha ember / isten s könyvesboltkirakat nem fog könyörülni!”
Horatius
Horatius, Quintus Flaccus
: Ars poetica, Muraközi Gyula ford.)
Hiszen, érzi azt a szegény halandó hogy elég mediocris, de ki tehet róla?  
  s
 [!]
[sic!]
ha igy nem tetszünk: minek ezt a sok szép szót s drága sajtófestéket vesztegetni? A czikk legbántóbb része ez, mellyben kisebbítő
farizeimusa
Szerkesztői feloldás: farizeismusa
n
Jegyzet
farizeismusa
– képmutatása, álszentsége
fekszik, s azonfelül egy kevés önmeghazudtolást is foglal magában. Átalában az egész czikken bizonyos szag érezhető, szag, melly a kényesebb orrnak ellenére van. − És furcsa, hogy a Figyelő mégis felszedi ezen elitélt nyomoruságokat, s épen a 11ik számban a Párhuzam s
Wohl Janka
Wohl Janka
Keleti dalai
n
Jegyzet
Wohl Janka Keleti dalai
– A folyóirat mutatványt, három dalt közölt
Wohl Janka
Wohl Janka
kötetéből ( SzF II. II. 11. sz. 1862. júl. 17. 169–170.).
ugyszolván háttal vannak összeforrva, mint a siami testvérek.  
  Mintegy két é
vv
Beszúrás
el ez elött, bizonyos verset sürgető szerkesztönek
n
Jegyzet
bizonyos verset sürgető szerkesztönek
– Erre nincs adat a TMLev-ben.
azon kérdésere: mért nem írok? azt feleltem: szégyenlek! Most érzem, millyen furcsát mondtam én akkor bolondságból!  
  A czikket vagy csupán felvetted, vagy irtad is egyszersmind; hogy felvetted, − sajátlag magad ellen is − jegyzetek nélkül: már azon is bámúlok; hogy magad írtad: arra gondolni se merek, mert igy lévén a dolog édes barátom,
Arany János
Arany János
, száz okból és tekintetből, megfoghatlan volna előttem! −  
  A
Miklós
Szemere Miklós
baját tudom már. Sajnálom dolgotokat; én azt hittem, hogy ti igen jól lesztek egymással, fájdalom csalatkoztam! −
Miklós
Szemere Miklós
panaszkodik, hogy
Bassai
Szerkesztői feloldás:
Brassai
Brassai Sámuel
t hagytad úgy irni, mint irt, az
ő
[bizonytalan olvasat]
Szerkesztői feloldás: ö
válaszából pedig mindent kitörőlni akarsz még az illyet is: inhumanus modor; ebben nincs is
Miklós
Szemere Miklós
nak igaza, mert a
Brassai
Brassai Sámuel
modora nem inhumanus, hanem mendikásos.
n
Jegyzet
mendikásos
– nyomorult, hamis, közönséges (lat.) – a mendikáncia „eredetileg a református legátust kísérő kisdiák ünnepi köszöntő versezete, utóbb pejoratív jelentéssel a kollégiumi diákköltészet egy vaskos műfaját jelölte.” ( AJTK 528.)
 
  Hanem elég én tőlem ennyi; olvasd s értsd jól mit roszúl irtam; régen nem irtam ennyit; mióta nyomorék vagyok bizonyos hajtó, sürgetö láz fog el irás-közben, figyelmem siet szemem javára, hogy a sententia jól, roszul, csakhogy mentül elébb legyen meg!  
  Jöttök-e? hová fogom ezt a levelet küldeni,
Pest
Budapest
re vagy Szliácsra?  
  ––––––  
  Már aug 11ke is elmult s az én vendégei
m
Beszúrás
nek se híre se hanva.
 [!]
[sic!]
 
  Mi történt veletek, családoddal, maga
d
Beszúrás
dal,
Madách
Madách Imre
-csal? tudósits annak idejében. Isten áldjon meg!  
 
barátodMiska
Szerkesztői feloldás: barátod
Miska
Tompa Mihály
 
 

Megjegyzések:

Arany László
Arany László
hagyatékából ( AkÉrt 1899. 662.)