Aranysárkány fejléc kép
 
SZEMERE MIKLÓS – ARANY JÁNOSNAK 1862. augusztus  
  Édes
Jancsi
Arany János
m!  
  Pár szót végső leveledre. Te a’ „kifigurázást” „csufolkodásnak” nevezed, én pedig azt hiszem valóbbnak erányodban, mint a’ komoly hangot, de mivel annyira megütköztél rajta, tehát ezt választom. Előadni, miért nem jelenhetett meg kritikám lapodban, kéntelen vagyok, mert okát máskép sejteni sem foghatná olvasóm.  
  Látod, te még grammatikai botlásokat sem engedtél kimutatnom
Brassai
Brassai Sámuel
ellen; – mint eszes férfi, gondolkodjál e’ felett. Bezzeg a
Br.
Szerkesztői feloldás:
Brassai
Brassai Sámuel
Szabadságapostolróli haszontalanságait ki nem törölted, ellenben általam kijegyzett botlását kitörölted. Patakra menvén harmadnapra iratommal mutattam
Erdélyi
Erdélyi János
nek a többi törlések közt ezt is. Hidd el, nem győzök rajtad csodálkozni; nem neheztelek, nem haragszom, de fáj vélt barátomat így látnom. Te magad – hogy többet ne mondjak – megrovod, kiigazitod nyelvtani botlásait, az enyémeket ellenben, mig az övét adod ellenem, kitiltod lapodból ellene. Igazán mondom, messzi vagyok attól, hogy megsérteni akarjalak, de gondold meg magad, nem mutat e fölhozott csekélység úgy jogtalan mint kicsinyes zsarnoknak, mint barátom helyett ellenemnek. Tehát még a grammatikai hibát sem szabad
Brassai
Brassai Sámuel
ellen kimutatnom lapodban. Ez olly valami, mire szemünk, szájunk elállt.  
  És
Jancsi
Arany János
! mig
Brassai
Brassai Sámuel
paradox állitásait ellenem csak egy megrovó jegyzéssel sem kiséred, mint kapsz rajta, hogy munkámban megróvni való botlást találtál, s hozzá: milly hangon irod jegyzésedet.  
  Erről „semmit sem tudunk”! (
Shakespeare
Shakespeare, William
mély fájdalmáról műveiben írt etc. nem akarok itten értekezést tartani, sőt kihagytam kritikámból is.) Ez a’ hang, ez a’ hang, ez a modor! s tőlled irányomban. Nekem minden inkább fáj önmagad miatt, nem miattam. Azt a kevés emberismeretet, mellyel birok be drága áron voltam én megszerezni kéntelen. Helyedben, mit fizettem volna én, ha valami ismeretes botlást fedeznék föl művedben mint szerkesztő, figyelmeztetni tégedet; s te két levelet irsz, s valónak látod hallgatni rólla, s szives figyelmeztetésed helyett illy hangú megrovással akartál meglepni.  
  Engemet még impertinencziái daczára is kiméletre kérsz, intesz, milly nemes, milly szép az illő modor, s te magad ez alatt barátod erányában illy hangot vagy képes használni.  
  Az egy vallási tárgyat kihagytam. Ez mentségedül nem szolgálhat. Óriási különbség van a kettő között: „én ugyan tiedet is köteles vagyok adni, de kérlek hagyd ki e pár szót. – Vagy kérlek hagyd ki, ha nem hagyod, nem adom.” Ha magam bár arczul csapom magamat, nem fáj, ha más (komolyan) csak orrom hegyét érinti is, nem lehet türnöm. S hozzá senki sem tudja jobban mint te, hogy bizony az egy kihagyásával eszedben sem lett volna megelégedni. Hiszen még ezt is: gyönge psycholog kitörölve látom. Szóval minden satyrikus döfést, legyen az bármily hangon mondva, míg az esetlen, neveletlen paczkázásait nagyon is valónak láttad meghagyni.  
  De ne beszéljünk ezekről többé, mert keserű rájok csak gondolnom is.
n
Jegyzet
De ne beszéljünk ezekről többé, mert keserű rájok csak gondolnom is
– vesd össze 1451.
 
  Isten veled édes
Jancsi
Arany János
m  
  Szerető barátod  
 
Szemere Miklós
Szemere Miklós
 
 

Megjegyzések:

Válasz
Arany
Arany János
1862. július 25-i (elveszett) levelére (1455.)