SZEMERE MIKLÓS – ARANY JÁNOSNAK
1862. augusztus
Pár szót végső leveledre. Te a’ „kifigurázást” „csufolkodásnak” nevezed, én pedig azt
hiszem valóbbnak erányodban, mint a’ komoly hangot, de mivel annyira megütköztél rajta,
tehát ezt választom. Előadni, miért nem jelenhetett meg kritikám lapodban, kéntelen
vagyok, mert okát máskép sejteni sem foghatná olvasóm.
Látod, te még grammatikai botlásokat sem engedtél kimutatnom
Brassai
ellen; – mint eszes férfi, gondolkodjál e’
felett. Bezzeg a Brassai Sámuel
Br.
Szabadságapostolróli haszontalanságait ki nem törölted, ellenben általam
kijegyzett botlását kitörölted. Patakra menvén harmadnapra
iratommal mutattam Szerkesztői feloldás:
Brassai
Brassai Sámuel
Erdélyi
nek a többi törlések közt ezt is. Hidd el, nem győzök rajtad
csodálkozni; nem neheztelek, nem haragszom, de fáj vélt barátomat így látnom. Te magad –
hogy többet ne mondjak – megrovod, kiigazitod nyelvtani botlásait, az enyémeket
ellenben, mig az övét adod ellenem, kitiltod lapodból ellene. Igazán
mondom, messzi vagyok attól, hogy megsérteni akarjalak, de gondold meg magad, nem mutat
e fölhozott csekélység úgy jogtalan mint kicsinyes zsarnoknak, mint barátom helyett
ellenemnek. Tehát még a grammatikai hibát sem szabad Erdélyi János
Brassai
ellen kimutatnom lapodban. Ez olly valami,
mire szemünk, szájunk elállt.
Brassai Sámuel
És
Jancsi
! mig Arany János
Brassai
paradox állitásait
ellenem csak egy megrovó jegyzéssel sem kiséred, mint kapsz rajta, hogy
munkámban megróvni való botlást találtál, s hozzá: milly hangon irod jegyzésedet.
Brassai Sámuel
Erről „semmit sem tudunk”! (
Shakespeare
mély fájdalmáról műveiben írt
etc. nem akarok itten értekezést tartani, sőt kihagytam kritikámból is.) Ez a’ hang, ez
a’ hang, ez a modor! s tőlled irányomban. Nekem minden inkább fáj önmagad
miatt, nem miattam. Azt a kevés emberismeretet, mellyel birok be drága áron
voltam én megszerezni kéntelen. Helyedben, mit fizettem volna én, ha valami ismeretes
botlást fedeznék föl művedben mint szerkesztő, figyelmeztetni tégedet; s te két levelet
irsz, s valónak látod hallgatni rólla, s szives figyelmeztetésed helyett illy hangú
megrovással akartál meglepni.
Shakespeare, William
Engemet még impertinencziái daczára is kiméletre kérsz, intesz, milly nemes, milly szép
az illő modor, s te magad ez alatt barátod erányában illy hangot vagy képes
használni.
Az egy vallási tárgyat kihagytam. Ez mentségedül nem szolgálhat. Óriási különbség van a
kettő között: „én ugyan tiedet is köteles vagyok adni, de kérlek hagyd ki e pár szót. –
Vagy kérlek hagyd ki, ha nem hagyod, nem adom.” Ha magam bár arczul csapom magamat, nem
fáj, ha más (komolyan) csak orrom hegyét érinti is, nem lehet türnöm. S hozzá senki sem
tudja jobban mint te, hogy bizony az egy kihagyásával eszedben sem lett
volna megelégedni. Hiszen még ezt is: gyönge psycholog kitörölve látom.
Szóval minden satyrikus döfést, legyen az bármily hangon mondva, míg az esetlen,
neveletlen paczkázásait nagyon is valónak láttad meghagyni.
Szemere Miklós
Szemere Miklós