Aranysárkány fejléc kép
 
ARANY JÁNOS – JÓSIKA MIKLÓSNAK
[szerkesztői feloldás]
1862. október 29.
 
  Méltóságos Báró Ur,  
  Tisztelt Hazafi!  
  Az ide mellékelt felhívás
n
Jegyzet
Az ide mellékelt felhívás
– Ez az írótársakhoz intézett nyomtatott felhívás (vesd össze 1499.).
megmondja, honnan vevém magamnak a bátorságot, hogy Méltóságodnál, kivel személyes ismeretségem – balsors ugy akarta – nem lehetett, íme soraimmal bezörgessek.  
  Daczára szépirodalmi lapjaink nagy számának valódi szükségét érezzük egy oly folyóiratnak, mely ne a külsőre, a mellékesre, hanem a bensőre, a tartalomra helyezzen fősúlyt. A közönség ugyan arra van kapatva, hogy minél több papirt, képeket stb s minél olcsóbban igérjenek neki; azzal, hogy a tartalom egyre silányúl, nem sokat törődik: de a jobb izléseknél már is némi unalom nyilatkozik e papirfogyasztó léhaság iránt, s ha idejében jobb tápot nem nyújtunk, sokan az egész belletristikától
n
Jegyzet
belletristikától
– szépirodalomtól (fr.)
megvetéssel fordulnak el.  
  E gondolat birt engem rá, hogy a
Sz. Figyelőt
Szerkesztői feloldás: Szépirodalmi Figyelőt
szélesb értelemben vett „literaturai” és általános miveltségterjesztő lappá alakítsam.  
  Jól tudom, hogy ez egy darabig nehezen fog menni, mert sem a közönség nincs szokva ilyenhez, sem az iróknak – a jóknak t.i. – oly bővében nem vagyunk, hogy folytonosan becses dolgozattal állithassunk ki egy íly organumot. De törekszem legalább e czélra, s ha egynehány jó munka mellett a többi türhető lesz is – még is jobb, mintha a tartalmat csak másodrendű dolognak tekinteném. Egyelőre nem láttam e czélra alkalmasb eszközt, mint a dijazást az egész lapra kiterjeszteni s magam adván ki a lapot, a mi nyereség fordul rajta, méltányosan és igazságosan megosztani irótársaim közt. Tudom, hogy a dij magában nem tesz jóvá valamely munkát, de ösztönöz minden esetre, s talán azt eszközli hogy a szerkesztőnek nagyobb választása legyen a beküldött művekben.  
  Méltóságod neve s ottan-ottan egy munkája oly auspicium
n
Jegyzet
auspicium
– előjel, kilátás (lat.)
volna e lapra nézve, mely igazolná a programm azon igéretét, hogy e folyóiratnál legjelesbjeink „egy koszorúban” egyesülnek. S bár tudom, hogy nagyobb művekkel jobban el van foglalva, hogysem novellakra
 [!]
[sic!]
s egyéb apróságokra sok időt áldozhasson; mindazáltal bátor vagyok reményleni s alázatosan föl is kérem. Talán olykor egy novella, olykor egy mutatvány nagyobb műből jutna lapomnak,
n
Jegyzet
jutna lapomnak
– vesd össze az 1523. sz. levél jegyzetével
vagy a mennyiben ez társadalmi és literaturai lap, méltóztatnék levél vagy valamely könnyebb alakban irodalmi és socialis czikkekkel is szerencséltetni. A dijra nézve nem maradnék az itt közlött „felhivás” korlátai közt, hanem Méltóságod tetszése szabná törvényemet.  
  Becses válaszát óhajtva, legforróbb üdvözléssel maradok  
  Méltóságodnak,  
  mélyen tisztelő szolgája  
 
AranyJános
Szerkesztői feloldás:
Arany János
Arany János
 
 
Pest
Budapest
en, oct. 29-én 1862.  
 

Megjegyzések:

Jósika Miklós
Jósika Miklós
(1794–1865): a forradalom és szabadságharc után in effigie őt is kivégezték, emigrációjának éveit a német tartományokban, a kötet időszakában jórészt Brüsszelben, utolsó hónapjait pedig Drezdában töltötte. 1835-től az Akadémia levelező, 1836-tól a Kisfaludy Társaság tagja lett. E korszakban megjelent művei: Két élet. Kakukszó (1862), A két mostoha (1863), A végváriak (1863), Klára és Klári (1863), A magyar kényurak (1864), Sziklarózsa (1864), A szegény ember dolga csupa komédia (1864), A mi késik, nem mulik (1864), Várt leány várat nyer (1865), Emlékirat (1865).