Aranysárkány fejléc kép
 
FÁY ANDRÁS – ARANY JÁNOSNAK
[szerkesztői feloldás]
Pest
Budapest
, 1862. október 31.
 
  Kedves Uram Öcsém!  
  Hozzám is intézett becses felszólitására, van szerencsém válaszolni:  
  Én már, mint 77 éves aggastyán részint gyakori testi szenvedéseim, részint végkép elgyengűlt szemeim miatt – miknél fogva alig olvashatok vagy irhatok naponként néhány sort, ’s a ’hirlapi érdekesebb czikkeket
s
[betoldásjel]
Betoldás innen [ugrás]: missing metamark.
Szerkesztői feloldás: is
nőm olvassa fel előttem
[törölt]
«
[hiány]
[hiány]
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: karakter
»
igen feltételes vagyok. Ezért arra, hogy valamely lapba, mint irótárs irjak, biztosan ajánlkozni nem merek; mindazáltal azt igérhetem, hogy ha valami szépirodalmi vagy társadalmi czikket még irnék, azt minden lapok felett, Uram Öcsém lapja számára fognám átkűldeni;
n
Jegyzet
lapja számára fognám átkűldeni
Fáy András
Fáy András
két történelmi elbeszélése jelent meg a Ko-ban: Flóris diák ( 1863. II. 1–4. sz. júl. 5. 5–11., júl. 12. 31– 37., júl. 19. 55–60., júl. 26. 78–85.) és A szulioták ( 1864. II. 1–4. sz. júl. 3. 5–11., júl. 10. 29–36., júl. 17. 54–61., júl. 24. 78–86.).
valamint azt is, hogy becses lapjának ezentúl is folytonos előfizetője maradok. Utolsó czikkemet a’ Budapesti Szemlének küldtem be; nem tudom: mikor jövend ki?
n
Jegyzet
a’ Budapesti Szemlének küldtem be; nem tudom: mikor jövend ki
Fáy
Fáy András
utolsó munkája a BpSz-ben a Gróf Széchenyi István Pest megyei működése: ez még 1862 közepén napvilágot látott (a SzF is beszámol róla 1862. júl. 24-i számában). Ezt követően a BpSz-ben nincs több Fáy-közlemény.
 
  Barátságos igaz tisztelettel maradtam  
  Kedves Uram Öcsémnek alázatos szolgája  
 
Fáÿ András
Fáy András
 
 
Pest
Budapest
en, 31 oct. 1862.  
 

Megjegyzések:

Arany László
Arany László
hagyatékából ( AkÉrt 1899. 594.) Kéziratos másolat: MTAK Kt Ms 3/6. sz. 80–81.
Fáy András
Fáy András
(1786–1864): 1831-től az Akadémia tiszteleti tagja, 1837-től a Kisfaludy Társaság alapító tagja és 1840-ig igazgatója. Kötetünk korszakában a Ko mellett publikált a BpSz-ben és a PN-ban; ekkori műve: Az elszegényedések (1862).