A „Koszorú” programmját e pillanatban olvastam el: nagy örömmel egy részről,
de megvallom, hogy némi fájdalmas érzettel is. Örömmel, mert csakugyan mindnyájan
szükségét érezzük oly közlönynek, mely a többfelé szétszórt szépirodalmi erőket
összegyűjtse, mint nagyitó üveg a sugarakat, melyek egyenkint alig tűnnek fel, mig
összesítve nagyítanak, melegítenek, sőt lángra gyújtanak. A programm olvasása azonban
fájdalmas érzettel töltött el azon újabb tapasztalatnál, hogy íme a legnemesebb
törekvésnek is aggódnia kell a siker fölött, s talán épen azért, mert nemes a
törekvés!
Belém is helyezett némi reménynek fogom tekinteni, ha nevem azok sorába jut, kik a
„Koszorú” szellemi jövőjének megalapitására kijelöltettek, s e belém
helyzett igyekezzem.
[!]
reményt erkölcsi kötelességemül tekintem arra nézve, hogy a föltevésnek
erőmhöz képest megfelelni [sic!]
[szerkesztői feloldás]
A meg igekötőt az igéhez közel, de vele nem egybe írja.
Bár száz ok hatott oda, hogy lelkem ereje zsibbadjon, s így azon aggodalom fog el, hogy
munkálkodásommal nehezen nyújtom majd azt az eredményt, melyet óhajtok s talán nyújtani
tudnék; de annak tudata, hogy ím
[törölt]
«
[hiány]
»[hiány]
Kiterjedés: 1
Ok: olvashatatlan
Egység: karakter
Kiterjedés: 1
Ok: olvashatatlan
Egység: karakter
itt
a tér, a hol vállvetve működhetünk, íme itt a küzdhomok, hol
méltó versenyezni, – mondom, ennek tudata remélnem engedi, hogy visszanyerem felizgatott
becsvágyamat s hogy rövid időn szerencsém lesz valamely dolgozatom beküldésével
alkalmatlankodnom.Beszúrás
n
Jegyzet
valamely dolgozatom beküldésével alkalmatlankodnom– A Ko-ban nem publikált.
SzokolyViktor
Szerkesztői feloldás:
Szokoly Viktor