LÁZÁR KÁLMÁN – ARANY JÁNOSNAK

Tisztelt Szerkesztő Ur!

Ne vegye kegyed hizelgésnek – hizelegni egyátalán nem tudok – ha öszintén kinyilatkoztatom azt, hogy némi elfogultsággal nyultam tollam után mídön

[!]

[sic!]

tisztelt Kegyednek előttem nagyra becsült felszólitására felelni készülék.

Őszintén akarok nyilatkozni: midőn első ifju koromban elször nyultam tollhoz talán dícs

[!]

[sic!]

vágy, hiuság vezérelt és nem gondoltam meg eléggé minö k[törölt]
« ó »

o

Beszúrás

moly kötelezettség háromlik az iróra. Nem sokára átláttam hogy akarat és egy kevés tehetség még nem elegendő a süker kivivására. Ha nem akarjuk azt, hogy csupa laptölteléket szólgáltassunk

[!]

[sic!]

hanem

bár minö

Szerkesztői feloldás: bárminö

[!]

[sic!]

szerény irodalmi nevet akarunk magunknak kivivni s magának az irodalomnak némi hasznat

[!]

[sic!]

hajtani. Átláttam hogy az irónak mindenek előtt komoly tanulmányokra van szüksége, hogy önbirálatra képesittessék mi mostani nézetem szerént fő kelléke annak, (nem, kötelezetsége) ki az írói nevet [törölt]
« ki. »
kivivni, nem pedig bitorolni akarja. Ez okokbol kiindulva pár év előtt ideiglenesen visszalépve időmet merően a tanlumányozásnak szenteltem. Minö sükerrel? Annak megbirálását majdon

[!]

[sic!]

tisztelt kegyedre bizom. Én a Családi Kőrt kivéve

n

Jegyzet

a Családi Kőrt kivéve

–

Lázár Kálmán

gyakran publikált a CsalKör-ben: ismeretterjesztő cikkekkel, pl. A havas szárnyasai ( 1862. 49. sz. dec. 7. 737– 738., 52. sz. dec. 28. 774–776.); A völgy dalosai (1863. 27. sz. júl. 5. 479–480., 28. sz. júl. 12. 503–504.); A közönséges csöntör (1863. 40. sz. okt. 4. 791–792., 41. sz. okt. 11. 814–816.); úti beszámolóval (Úti-emlények-Hamburg 1863. 31. sz. aug. 2. 575–576., 32. sz. aug. 9. 599–600., 33. sz. aug. 16. 623–624., 34. sz. aug. 23. 647–648.) és elbeszéléssel (Az elátkozott ház 1863. 18. sz. máj. 3. 256–258., 19. sz. máj. 10. 279–281., 20. sz. máj. 17. 304–306., 21. sz. máj. 24. 326–328., 22. sz. máj. 31. 351–353., 23. sz. jún. 7. 375–379.). Az 1863. máj. 3-i 18. sz.

Lázár Kálmán

arcképével és bemutatásával indult (251–252.).

egyedül a Kegyed lapjába fogok irni

n

Jegyzet

a Kegyed lapjába fogok irni

– Itt a Megnyugvás c. költeményt jelentette meg ( Ko 1863. I. 5. sz. 1863. febr. 1. 101.) és talán egy főcikket, amelyet „

L. K.

Lázár Kálmán

” monogrammal jegyeztek; egy

Edgar Quinet

Quinet, Edgar

-től való fordítást: A renaissance története ( 1864. II. 8–9. sz. 1864. aug. 21. 169–171., aug. 28. 193–195.). 1863 végén jelent meg egy kritika Vidékitől

Lázár

Lázár Kálmán

A lég urai c. madártani munkájáról –

Pest

Budapest

, 1864–1866. I–VI. – ( 1863. II. 23–25. sz. 1863. dec. 6. 544–546., dec. 13. 571–573., dec. 20. 593–594.). Ez elsősorban

Lázár

Lázár Kálmán

nyelvi hibáit rótta meg, de

AJ

Arany János

néhol védelmébe vette a szerzőt.

Lázár

Lázár Kálmán

a bírálat miatt nem sértődött meg, amit az is jelez, hogy a Ko-ban jóval ezután jelent meg említett fordítása.

s egyedül egy kikötésem, illetőleg kérésem van mire becses felszólitása által jogosítva érzem magamat. Ez az; legyen ön szigoru irányomba, vesse vissza müvemet ha az az irodalom szinvonalán nem áll, de legyen egyszersmind szives, atyai tanácsadom

[!]

[sic!]

ha müveimböl itélve azt hiszi, hogy én irodalmunk hasznos napszámossa lehetek.

Ha kegyed ez értelemben nézetemet osztja, ez esetben kérem nevemet a programmba megnevezni mi által megtiszteltetve fogom magomat érezni.

Ezek után telyes

[!]

[sic!]

tisztelettel maradtam

tisztelö honfitársa

alázatos szólgája

Lázár Kálmán

Szerkesztői feloldás:

Lázár Kálmán

AJOM18

Megjegyzések: