ILLÉSSY GYÖRGY – ARANY JÁNOSNAK

[szerkesztői feloldás]

Debrecen, 1862. november 10.

Volna ugyan okom szégyenlősködni, s elmondani, hogy én csak dilettans vagyok a költészetben, hogy középszerüségemet rég belátva, már jó idő óta letettem arról, hogy szakszerüleg író legyek, s erőm legnagyobb részét anyagi kenyérkereset s egyleti müködések közt osztva meg, csak felszólitásra és alkalmilag irogatok néha, hogy Beranger

[!]

[sic!]

fordításá[törölt]
« tól »

val

Beszúrás

is;

Jegyzet

Beranger [!][sic!] fordításával is

– Béranger dalai címmel 1860-ban jelent meg a másokkal, így

Szász Károlly

Szász Károly

al együtt fordított kötet.

– azon méltánylást, melyre számítottam, sem a közönség, sem a kritika részéröl fel nem találva[törölt]
« l »

Beszúrás

Jegyzet

sem a közönség, sem a kritika részéröl fel nem találva

– A SzF Új könyvek rovata kétszer vette fel lajstromába Béranger dalait (Magyarítják

Szász Károly

, Illéssy György és mások. I. füzet. Ára 60 k. Csáthy és Társa,

Debreczen

Debrecen

. SzF I. 3–4. sz. 1860. nov. 14. 32., nov. 21. 48.), de sem kritikai ismertetései között, sem Vegyes rovatában nem szólt róla.

– fe[törölt]
« g »

Beszúrás

hagytam, – de miután ön, kit ugy irói, mint hirlapirói minőségében csak tisztelni tanultam meg, „Koszoru”-ja dolgozótársai köz

Beszúrás

é lépnem méltónak itél, ezennel nyilvánitom, hogy e lapnak a jövő évben rendes dolgozótársa leendek.

Jegyzet

dolgozótársa leendek

–

Illéssy

Illéssy György

Wieland

Wieland, Christoph Martin

Oberonjából fordította le az I. és az V. éneket ( Ko 1864. II. 10. sz. 1864. szept. 4. 228–234., ill. 1864. II. 25–26. sz. 1864. dec. 18. 587–590., dec. 25. 611–615.). A Kisfaludy Társaságnak is beküldte véleményezésre: a 1864. febr. 25-i ülésén „

Gyulai Pál

bemutatja Illéssy György úr részéről

Wieland

Wieland, Christoph Martin

’Oberon’jának forditásával az V-dik ének elejét, azon kéréssel a forditó részéről, hajlandó volna-e a társaság az

egész[törölt]
« nek »
mű

Beszúrás

forditását valamikor kiadni, ha az [törölt]
« olyan forma »
a beküldött mutatvány módjára készülne el: véleményadás végett

Greguss Ágost

nak adatik ki.” A Kisfaludy Társaság 1864. márc. 31-i ülésén „

Greguss Ágost

tag fölolvassa véleményét az Illéssy György ur részéről beküldött forditási mutatványról

Wieland

Wieland, Christoph Martin

‘Oberon’jából. Átalában kedvezőleg nyilatkozik a forditásról, de a [törölt]
« verselés »
versmodort megváltoztatandónak itéli: a birálói vélemény [törölt]
« hozzátartás végett »
a forditóval közlendő, ki is ha ehhez képest készül el az egész mű forditásával, a társaság nem lesz idegen – ha egyébként körülményei engedik – annak kiadásától.” ( MTAK Kt Ms 5767.)

Müködésem körét előre meghatározni képes nem vagyok, de igérem, hogy a mi roppant elfoglaltságom mellett tőlem telik, megteendem, s talán fogok ís használhatni, kivált miután biztosan számithatok arra, hogy a haditörvényszék által közelebb fogságra itéltetem, s nem lehetlen, hogy a lapot is, melynek most szerkesztője vagyok, letiltják.

Jegyzet

melynek most szerkesztője vagyok, letiltják

– A Hortobágy 1862. okt. 31-i, 27. száma (229.) rövid értesítést tartalmazott: „E lap szerkesztője tegnap d. e. 9 órakor hadi törvényszék elé állíttatván, több vádpontra mint példaul egy általa f. hó 20-kán a kertészeti-egylet által rendezett lakomán mondott felköszöntés, és a ’Hortobágy’ 18, 22, 23, és 25-dik számaiban megjelent némely czikkekre nézve kihallgattatott, és szava mellett szabad lábon hagyatván vád alá helyeztetett.” A kertészeti egylet lakomáján elhangzott szavaknak nincsen írott nyomuk; ami a lapvétséget illeti, ezen számok majd mindegyikében beszámol a Hortobágy Molnár György – egy helybeli ügyvéd – haditörvényszék elé állításáról, akit a városi adóhivatalnál hallgattak ki és „ott állitólag ingereltetvén, az illető hivatalnoknak odamondogata.” A lap okt. 3-i, 23. száma is foglalkozik az esettel: „Helybeli ügyvéd Molnár György ur felett sept. 27-kén mondott a katonai törvényszék itéletet. Az itélet egy hónapi könnyü fogságra szól, melyet azonban a helybeli állomásparancsnok, a reá ruházott hatalomnál fogva nyolcz napra szállitott le. Az elitélt felebbezést

[!]

[sic!]

adott be. Alig volt ugyan a ki azt hitte volna, hogy a vádlott felmentetik, az itélet kimondása városunkban mindamellett is mindenkit meglepett, mert az érdeklett ügyvéd urat mindnyájan békeszeret, meggondolt embernek ismerjük, s köztudomásu dolog, hogy azon fináncz hivatalnok, kinek ingerlése az egyébiránt csekély fontosságu jelenetet elidézte, állomásáról az eset után mindjárt elmozdittatott; miből mi nem tudunk egyebet következtetni, mint hogy a vádlott ártatlanságát, magok az intézkedő körök is belátták.” Két hét múlva azonban helyreigazítás következik, amelyet a helybeli cs. kir. rendőrség rendelt el a – szintén – helyi cs. kir. pénzügyigazgatóság kérésére: „mintha azon cs. k. pénzügyi hivatalnok, kinek megsértése végett helybeli ügyvéd Molnár György törvényszék elé állittatott, helybeli állomásáról eltávolittatván, máshova áttétetett volna, minthogy a vádlott ártatlanságát magok az intézkedő körök is belátták – egészen igaztalan.” (Okt. 17. 25. sz. 205.) Az ügybe magát beleártó és arról pontatlanul, a lakosság kedélyét felhevítő módon tájékoztató szerkesztőt felelősségre vonták. Az okt. 31-i, 27. számban a lap még egyszer szól az ügyről: „ Molnár György ügyvéd ur f. hó 28-dikán d. u. 6 órakor hagyta el katonai börtönét, melyben nyolcz napot, a körülményekhez képest elég jó bánásmód alatt töltött. – Kiszabadulása után azonnal a szinházba sietett, hol pályamüvet adtak, melynek egyik birálója. – Különös! hat órakor rab, hét órakor biró.” Az ügyvéd tehát a debreceni színházi élet lelkes patrónusa volt, akinek sorsát a a Szinügyegylet által kiadott lap méltán kísérte figyelemmel.Nem világos azonban, hogy a szept. 26-i (22.) számban mi lehetett megrovandó. Talán annak a közéleti rövid hírnek a zárlata, mely Erzsébet királynő felgyógyulását üdvözölte: „ohajtandó lett volna, hogy a felirat szabatosan szerkesztessék, s egyébről nem szólva ne neveztessék

Debreczen

Debrecen

polgármestere által »Császárnőnk«-nek az, a ki maga »Magyarország királynőjé«-nek nevezi magát.” (184.) Csak nagy elfogultság sejthet a sorok között közjogi protestumot, miszerint Ferenc József regnálása Magyarországon illegitim lenne; hivatalos részről való figyelmetlenségről lehet szó. Ezt erősíti, hogy a nov. 7-i számban megjelent hivatalos közleményben (l. alább) már nem szerepel a 22. szám citálása. A Molnár-ügy mellett az okt. 17-i (25.) szám beszámol egy másik haditörvényszék elé állításról is, a következő megjegyzéssel: „Bármily félelmes dolog legyen is inter arma véleményt mondani: nekünk nem szabad elhallgatnunk, hogy az egész jelen volt polgárság tanuskodására alapitott meggyőződésünk szerint nevezett urak, az árverezési kisérlet alkalmával nem hogy a népet ellenállásra, vagy az egyetlen árverezni kivánó bántalmazására izgatták volna, hanem a váddal ellenkezőleg épen ők voltak azok, kik a népet zavargások és tettlegességtől visszatartóztatták; és ha elitéltetnek, (nem ismerjük azon §§-kat, melyek szerint a katonai törvényszékek itélnek,) felemelt fővel mehetnek börtönbe.” Ezt a hiradást is illetlenségnek vélhette a rendőrség. A nov. 7-én megjelent 28. szám hivatalos közleménnyel indul: „A cs. k. katonai kerületi és állomás-parancsnokságtól a Hortobágy 18, 23 és 25-dik számában eljövő –

Mollnár

Molnár György

[!]

[sic!]

Oláh, Harsányi, Rácz és Swaizer urak vétségeik felőli cikkek, a teljesitett vizsgálat alapján igaztalan állitásoknak és a tények elferditésének nyilvánittatnak, s közhirré tétetik, hogy ezen cikkek által a nyilvános rend és csend ellen felizgatás által elkövetett vétség ellen (§. 556. kat. b. t. k. illetőleg §. 390. polg. b. t. k.) a büntető eljárás a katonai kerületi törvényszéknél elrendeltetett.” November végül kedvező fordulatot hozott: a lap erről egy „Hirdetmény”-ben számol be: „A cs. k. kerületi katonai és állomási parancsnokságtól közhirré tétetik, hogy az, az itteni mult hó 30. kelt rendelet folytán, a ’Hortobágy’ szerkesztőség ellen, általános csend és rend elleni vétség miatt inditott vizsgálat, e hó 5-dikén kelt legfelsbb határozat továbbá f. hó 19. cs. k. Felsége kézirata és a nagyméltóságu cs. k. hadügyministérium f. hó 19. cs. k. 3893 sz. a. kelt rendelete folytán, melyszerint minden a polgári egyének ellen

inditot

Szerkesztői feloldás: inditott

vizsgálatok megszüntetése rendeltetett, e hónap 22. megszüntetett. Kelt

Debreczen

Debrecen

Novemberhó 23. 1862. Prouvy cs. k. Ezredes"

A feltételeknek a hozzám küldött felhivás határai közt

idönkint

Beszúrás

[!]

[sic!]

részletes meghatározását önre bizom és szivesen veszem, ha ön munkálataimnak irányt adni sziveskedik.

Egyszersmind tisztelettel kérem

tek.

Szerkesztői feloldás: tekintetes

Uraságodat

Beszúrás

[törölt]
« , »
[törölt]
« hogy »
sziveskedjék

tek.

Szerkesztői feloldás: tekintetes

Greguss Ágost

urra,

Jegyzet

Greguss ÁgostGreguss Ágost urra

–

Greguss

Greguss Ágost

a Kisfaludy Társaság titkára volt.

vagy a kikre szükséges, hatni, hogy a Kisfaludy társaság elajándékozásra szánt könyvei közzül, a debreczeni szinügyegylet könyvtárának is jusson a mennyi jut,

Jegyzet

jusson a mennyi jut

– Nincs adat arról, hogy kapott-e az egylet könyveket.

annyival inkább, mert e könyvtár keservesen szedett pénzek[törölt]
« , »
által alakul, és nem csak a szinészek de az egész közönség számára nyítva

[!]

[sic!]

áll. Az ajándék könyveket kérem alólirt könyvtárnokhoz czimezni.

Szívességét kérve tisztelettel vagyok

Illéssy György

Debreczen. 1862. Nov. 10.

AJOM18

Megjegyzések: