ARANY JÁNOS – TOMPA MIHÁLYNAK
Pest
, nov. 16.
1862
Budapest
Egyet lélekzem az iró- és publicum hajhászás, a kiadói calculusok, nyomda, szerződés
&c keserves gondjai után, s e szünetet arra használom, hogy irjak neked.
Kimondhatlanúl jól esett nekem az a szíves részvét, melylyel lapom ügyét
felkaroltad, mindjárt az
előbbi leveledben oly meleg jóindulattal biztatván csüggedező kedélyemet, s a másikban
oly hosszú lajstromot irván össze tulajdon fájós szemeid rontásával. Az utóbbi igazán jó
szolgálat nekem, s ha Gömörből kevés
praenumeransom
n
lesz, nem a programm gyér elterjedése az oka. Ha minden vármegyéből
annyi volna: kevés ember mondhatná, hogy nem látta ívemet.
Jegyzet
praenumeransom– előfizetőm (lat.)
Azóta
Sz. Miklóstól
is kaptam 15–20
nevet.Szerkesztői feloldás:
Szemere Miklós
tólSzemere Miklós
n
Az ő nagy
ismeretségétől többet vártam, de ezt is köszönöm. Féltem, hogy nem is válaszol. Nem,
mintha már egyszer meg nem békéltünk volna: mert azóta is váltottam
vele levelet, mióta röpiratát szétküldötte, s már elég jó lábon valánk együtt: de
közbejött a figyelői replicám,Jegyzet
– l. az 1549. sz. leveletSz. Miklóstólis kaptam 15–20 nevetSzerkesztői feloldás:Szemere MiklóstólSzemere Miklós
n
mely, – noha igyekeztem a legszelídebb hangon tartani, –
arra mégis alkalmas lehetett, hogy egy oly érzékeny kedélyt, mint az övé, újra
felizgasson.Jegyzet
a figyelői replicám– Ebben ismerteti
Szemere
Sárospatakon, magánkiadásban megjelent, Szemere Miklós
Brassai
nak szóló válaszát
(Válasz Brassai Ismerettyűjére), s egyúttal meg is védi magát.
SzF II. II 24. sz. okt. 16.
373–375.
Brassai Sámuel
n
Ennek tulajdonítám, hogy a te
leveledben, melyet nála irtál, se egy szó izenet,
köszöntés, stb. se egy odavetett sor nincs tőle, s valóban arra voltam készűlve, hogy
levelemet válasz nélkül hagyja. De irt
mégis: s én rajta leszek,
hogy a szakadt fonalat összekössem.
Jegyzet
arra mégis alkalmas lehetett, hogy egy oly érzékeny kedélyt, mint az övé, újra felizgasson– Erről tanúskodnak
Szemere
Szemere Miklós
Tóth Endré
hez írott sorai
is: „Tóth Endre
Arany
újra rútul
viselte magát erányomban – védelmében. Egyik mondatomat hamisan idézi,
a’ másikat, mit kihagytam, s miről csak ő s én tudtunk, közzé teszi. Ez
aztán valóságos perfidia. Arany János
Miska
Tompa Mihály
Lévay
s valamennyi
szüreti barátom ellene volt szándékomnak, hogy válaszoljak; de czáfomnak nem lehete
elmaradnia, mert a ránk fogott ténynek elhallgatása, annyi mint annak bevallása. Én
tehát válaszoltam, de mindaddig sem jelent meg. Megbízottamat fölkértem, hogy kezdve
a Pesti Naplón kisértse meg adását más lapoknál is. Ugy’ e szép barátai a
nyilvánosságnak ezen urak! Megtámadtatol, de nem igazolhatod magadat. Ez aztán a’
gyönyör.” (
Perényi 1934.
268.)Lévay József
Az egész múlt hetet programm hajtogatással, csirizeléssel, czímezéssel töltém. Már vagy
1200 röppent szét a hazában: s már szálingóznak is az előfizetések hirmondó fecskéi.
Talán lesz belőlünk valami, egyébaránt az ellenkezőre is készen vagyok.
Az irói válaszok is minden jóval biztatnak. A sajtó emberűl megtette a
magáét.
n
De azt még perse nem tudom, míből fog az
első szám kiállani.
Jegyzet
A sajtó emberűl megtette a magáét– A PN Különfélék rovatában hosszan számol be a váltásról, előbb a SzF-ben található szerkesztői nyilatkozatot idézve, majd kommentálva a hírt: „Mi a ’szépirodalmi Figyelő’ben eddigi pályája folytán is igen sok szépet és izlésnemesbitőt találtunk, ennélfogva őszintén fájlaljuk, hogy e jeles lapot két havi időköz alatt is nélkülöznünk kell. Miután azonban szerkesztőjének fentebbi nyilatkozatából az ideiglenes felfüggesztés szükségességéről meggyőződünk: nem marad egyéb hátra, minthogy örömünket fejezzük ki az uj életre kelendő lap tartalmi és terjedelmi megbővitése felett, óhajtván, hogy olvasó közönsége is azon mértékben szaporodjék. Programmját nem mulasztandjuk el annak idején megismertetni olvasóinkkal” ( 1862. 240. sz. okt. 18. ), emellett hosszabb cikkben buzdítja előfizetésre olvasóit, közölve
AJ
felhívásának teljes szövegét
is (Ugyanott
1862. 259. sz.
nov.
11.
).Arany János
Tőled mindenesetre ohajtok akkorra egy hatalmas
verset.
: de
nem is illenék hogy a magaméval kezdjem. Mostanhoz egy hónapra már
szeretném ha itt lenne. S azontúl – minél gyakrabban.
n
Nekem
Jegyzet
Tőled mindenesetre ohajtok akkorra egy hatalmas verset– A Ko első számában
Tompa
Ikarusa jelent meg (
Ko I. 1. sz.
1863. jan. 4.
6–7.).Tompa Mihály
níncs
[bizonytalan olvasat]
Szerkesztői feloldás: nincs
Most veszem észre, hogy a laptól akarván menekűlni, mégis folyvást
arról irok. Lássunk hát egyébről is.
Laczi
nehezen épűl a typhus
után. Négyszer vagy ötször esett már azóta hideglelésbe, s bár étvágya van, gyönge mint
az árnyék. Pár nap óta hagyja el csak a szobát egy kis időre: az egyetembe még most sem
járhat. Ma kilenczed napja, hogy nincs láza – most talán megmenekül tőle. Adná
isten.
Arany László
A család többi tagja csak megvagyunk. Az én fejzúgásom nem mult el Szliácson. Öt heti dologtalan és gond nélküli élet javított ugyan rajtam
valamit – de hazajőve azonnal a legnagyobb – az önfentartás gondja
szakadt a fejemre, s az jóformán paralyzálta a fürdő hatását. Mindazáltal vesződöm ahogy
lehet.
Mikor jösz már egyszer
Pest
re? Nem csúnyaság,
hogy két év óta, mióta itt lakom, egyszer sem jöttél? A kedves komám asszony is akkor
jön, mikor mi nem vagyunk. Az a Budapest
[törölt]
« i »y
LévaBeszúrás
Lévay József
n
– ötven esztendőben
egyszer – oly időt választ, mikor nem találkozhatik velem. Igazán, ez a pesti lakás –
szerkesztőség stb. jobban elszórt egymástól mint azelőtt[szerkesztői feloldás]
az-azelőtt-ből emend. (elválasztás)
Mikor fogunk mi újra oly hosszú és kedélyes leveleket váltani, mint hajdanában, tele
picturával és blikturával?
n
Mikor rajzolunk
krumpli-udvarokat s nem tudom én miket? Non ego vos posthat….
Jegyzet
leveleket– Szójáték: Blick (tekintet, kilátás; né.). Utalás az 1850-es levélváltásra, melynek során lerajzolták házukat és kertjüket ( AJÖM XV. 249. 294–297. és 253. 301–302.). Vesd össze még AJÖM XVII. 1007. 194tele picturával és blikturával[szerkesztői feloldás]…
„Dumosâ pendere procul de rupe videbo!”
n
Nem látlak én többé a szalánczi vártorony
erkélyén sétálniJegyzet
Non ego vos posthat– Vergilius-idézet az I. eklogából: „Már lepihenve, mohos barlangomból sose látom, / messzi tetőknek mint függtök tövises meredélyén” (Lakatos István ford.).[szerkesztői feloldás]…
n
körűl. Nem,
Ozd
Jegyzet
a szalánczi vártorony erkélyén sétálni– 1855. aug. 22.–szept. 21. között
AJ
családostul
Arany János
Tompá
nál nyaralt;
ekkor ismerkedett meg Tompa Mihály
Szemere Miklós
sal és tettek kirándulást a környék alább felsorolt helyein.
(
AJÖM XVI. 743. 615.,
1050.
)Szemere Miklós
[!]
regényes hegyei közt, csurgó kalappal, versenyt
káromkodni a haragos hegyi mennydörgéssel. Nem, hasonmászva kalauzolni az agtelki[sic!]
[!]
hölgykaravánt, s kaczagni „Koszorús” collegádat a te ócska ruháidban. Ti még olykor –
szüreten hol – csak előszedhetitek a régi tréfát – nekem elmúlt az örökre. A vidám
társaság szabad legével ugy vagyok, mint beteg a jó
idővel: megüt egy szellő, be kell gombolkoznom s visszasietnem a
szobába.
[sic!]
Megint nem ebből a hangból akartam én irni. Valami kedvest, valami olyat, miből meglásd,
hogy szeretlek. De látom, efféle nem jő tollamra; talán mert tegnap reggeltől éjfélig
tartó ná
t
halázam volt. Ma sem igen érzem magam jól: de beteg tán nem
leszek. Nőm, leányom csókolja a kedves komámasszonyt, én ís,Beszúrás
[!]
ha megengedi. [sic!]
Laczkó
nak – a
keze is jó lesz. Téged pedig ölelünk mind a négyen. Remélem –
négyen csak át birunk ölelni, ha az
elkezdett arányban vastagodtál is. Fogadd üdvözlésemet!
Arany László
AranyJ
Szerkesztői feloldás:
Arany J
Arany János