Aranysárkány fejléc kép
 
HALMÁGYI SÁNDOR – ARANY JÁNOSNAK Kolozsvár, dec. 7-én 1862.  
  Nagyon tisztelt szerkesztő ur!  
  Becses levelét épen most hozá meg a postás. Sietek arra a lehető legőszintébben válaszolni, mert nem akarom se a szerkesztő urat se magamat megcsalni.  
  Hogy „Elv és előítélet” czimü iránybeszélyem, illetőleg csak két első fejezete, szerencsés volt tetszését megnyerni, ez nekem igen kedves elégtétel. De ha a sajtoviszonyok
 [!]
[sic!]
miatt ugy hiszi, hogy egyetmást ki kell hagyni, ez egy kissé lehangol, mert nekem ugy tetszik, hogy a mi e beszélyben korrajz: egyszerűen, ildomosan s nem roszul van hozzáadva az egészhez.  
  Szegény bátyám, szegény kedves urambátyám, a legjobb akarat mellett sem adhatom hát ki elég hiven a te arczképedet! Az még nem volna nagy baj minek nevezzük a te álladat vacsora után: zsirosnak-e vagy csak fényesnek. De haj neked meg kell jelenned majd a policzia elött is a te bekecseddel, s rebellis bajuszoddal! Lecsippentik ott a bajuszodat, s letépik magyarkádról
n
Jegyzet
magyarkádról
– magyarka: hosszabb szabású, zsinóros, magyar dolmány (másképpen Zrínyi-, Rákóczi- vagy Attila-dolmány)
a zsinort,
 [!]
[sic!]
hogy legyen szelidebb „civilizáltabb” kinézésed. Nem szabad neked száraz tényeket beszélni; emlitni se szabad azt a gyönyörüséges tabula rását,
n
Jegyzet
tabula rását
– a magyar alkotmányosság szabadságharc utáni felfüggesztésére való utalást
a melyre aztán annyi paragraphust tojtak azok a Bécsben kotoló bureaucraták. Elnémulsz hát
v
Beszúrás
agy csak nagy alázatos félénken említed meg, hogy
Bach
Bach, Alexander Freiherr von
a nyeléig lőtte a kést a magyar nemzet szivébe. Nó
 [!]
[sic!]
nem tesz semmit. De van egy más baj: az hogy neked meg kell jelenni a magnások és fertálymagnasok salonjaiban is, s hátha valaki ugy találná, hogy mosdatlan száju vagy s nem válogatod meg a „zsiros” szavak helyett inkább a „fényes”-ebbeket, midőn majd social-politikai viszonyok, holmi ferdeségek, hóbortok s többefélék felett vitatkozni kezdesz. Pedig mit érsz te a te bajuszod, bekecsed és sajátszerü beszédmódod nélkül!?  
  Egy szóval: zsákban macskát nem árulok. Az egész beszély czélja: agitatio! Csakhogy becsületes agitatio arra, hogy a nemzeti vagyont ne fecséreljük és ne játszuk
 [!]
[sic!]
idegen kez
ekb
Beszúrás
e; ha egyek vagyunk a politikai zászló alatt, igyekezzünk egyek lenni társadalmilág
 [!]
[sic!]
is vagy legalább gondoskodjunk az érintkezési pontokról, a kapcsolat fentartásáról;
 [!]
[sic!]
i
Beszúrás
smerjük el azon elvet, melyben az egyenlőség fogalma értelmes magyarázatot és foganatositást nyer; a miveltség biztositson hasonló jogokat nemcsak a közjogi élet terén (ha volna!) hanem a társadalomban is;
e
Beszúrás
gy mivelt ember felruházva a kellő tehetségekkel, legyen az egyszer nemes, polgár vagy a nép fia foglalhasson önérzettel állást a legelőkelőbb miveltségi körben is; magnásaink ne vonjanak maguk körül khinai falat, s ha valaki belép az ők mennyei birodalmukba, ne nézzék le azért, mert az ősapja nem volt ott a szathmári békekötésnél s nem kapott grófi vagy bárói rangot; ellenben óvakodjunk magnásainkat elítélni holmi balitéletek alapján, vannak a magyar magnásnak szép jellemvonásai is, melyek
[törölt]
« t »
k
Beszúrás
ibékitnek, szeretetre és tiszteletre ösztönöznek stb stb.  
  Mindez benne van a beszélyben, mi több egy disputa közben kerül szőnyegre
azöreg
Szerkesztői feloldás: az öreg
Csallószegi és György közott.
 [!]
[sic!]
Amaz támad és mint szenvedélyes ember tulzó. Ez védelmezi a magnásokat és nem kevés sikerrel. Ugy hiszem a szóváltásból sokan fognak egyetmást tanulni, s meg vagyok győződve, hogy lesz, talán nem jelentéktelen hatása lesz e beszélynek.  
  De ön, tisztelt szerkesztő ur, bocsánat e kérdés
[törölt]
« től »
ér
Beszúrás
t nem tartja-e magnasaink gyengeségeit ép oly főlemlithetleneknek, mint a mult decennium
n
Jegyzet
decennium
– a Bach-korszak abszolutisztikus évtizede, az 1850-es évek (lat.)
fertelmes politikai bűneit? Én megvédetem Györgygyel aristocratiankat, de azh öreg ur keményen kifakad ellenök, s félek tőle, hogy
szerk.
Szerkesztői feloldás: szerkesztő
ur ismét azon nézetben lesz, hogy a kifejezéseket szelidítni kell, pedig én azt híszem,
 [!]
[sic!]
hogy a nyitott sebek nem oly mérgesek, mint a magukban keledezők.  
  Azonban megegyezhetünk talán egy s másra nézve. Nem vagyok önhitt, követelni, hogy mindent a legjobban eltalálok, s minthogy egészen az életből, részben saját életemből meritem tárgyamat, megengedem, hogy érzéseim itt ott elevenebben hatnak pennámra, mintsem ez szükség volna. Meghajlok
szerk.
Szerkesztői feloldás: szerkesztő
ur magasabb szépészeti érzéke és finomabb tapintata elött,
 [!]
[sic!]
s kész vagyok a differentialis pontokra nézve megalkudni; csak maradhasson meg az öreg Csallószegi jelleme lehetőleg épen, a maga eredetiségében, s valami olyant ne akaszszunk rá, a mi az ő mivoltával ellenkezik. Derék ember ez, isten ugy se! s az alatt a bekecs alatt olyan sziv dobog, hogy nincs akkora darab arany, a mi felérné; meglehet hogy kissé csuf szája van s néha tulságos, mint mínden szenvedelmes ember, de közbeközbe nagy igazságokat mond
é
Szerkesztői feloldás: és
olyan okosan, annyi ismerettel, s általában szép miveltségre mutató erővel fejteget némely nezeteket,
 [!]
[sic!]
hogy senki se hinné, a ki látja azt az egyszerü öltönyt, s hallja, mily csúful szidja a cselédeket. Derék ember ez, a ki pártolja az irodalmat, s követeli, hogy mágnásaink még jobban párt
[törölt]
« ó »
o
Beszúrás
lják, s végül kisül, hogy tulajdonkép nem magnasfaló
[hiány]
[hiány]
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: karakter
ő, hanem követeli, hogy a magyar magnás legyen méltó nevére, hogy szerethesse és büszke lehessen rá. Az egész baj csak a, hogy ő abban a meggyőzödésben él, miképp mai magnasainkban nincs mit szeressen, s mire legyen büszke és ezért haragszik. Hej, bár minéltöbb
 [!]
[sic!]
ílyen gondolkozásu ember volna!  
 
Mita
Szerkesztői feloldás: Miota
a két első fejezetet felküldtem, azóta megírám a III. és IV. 80 fejezetet is.
[törölt]
«
[hiány]
[hiány]
Kiterjedés: 1
Ok: olvashatatlan
Egység: karakter
»
Itt már a jellemek egészen kidomborodnak, cselekvő térre lépnek és egyszerüen (gondolom) egész erővel és természetesen kifejldik alapeszmém is és magasabb jelentőséget
kőlcsőnző
[bizonytalan olvasat]
Szerkesztői feloldás: kölcsönző
világot vet az egyszerü képre. Gondoltam egyet! Nem sajnálom azt a néhány krajczárnyi postadíjt, s a mi legunalmasabb a letisztázást. Leirom, s felküldöm még ezt a két fejezetet. Ebből aztán meglehet
 [!]
[sic!]
látni, valyon a „Koszoru”-ba való-e ez a novella. Pár napi türelmet kérek hát.  
  Én e beszélyel
 [!]
[sic!]
mielőbb hatni akarok, s remélem fogok is. Ha nem egyéb megtoldom egy kicsit, s kiadom önallólag.
n
Jegyzet
kiadom önallólag
– A novella így jelent meg (1864).
Azonban ha a „Koszoru”-nak némi hasznára lehetnék vele, igen örvendeném.  
  Az a „Zalánfi vagy révy” név nem jó-e, igen csináltnak tetszik-e? Becses levelében némi czélzást
g
Beszúrás
yanítok erre nézve. Ha ugy van, segíthetünk a dolgon.  
  Az „ebadtá”-kat ha kipontozzuk se bánom.  
  Tehát pár nap mulva küldök még két fejezetet a „veszedelmes” novellából, melyel
 [!]
[sic!]
azonban világért se akarnék bajt csinálni ott a krikszgerichtes
n
Jegyzet
krikszgerichtes
– Kriegsgericht: hadbíróság (né.)
világban. Igazán megvallva itt nem volna oly veszedelmes. Oh mi ez ahoz képest, a mit én itteni lapokban
n
Jegyzet
itteni lapokban
Halmágyi Sándor
Halmágyi Sándor
írásait az ErdMuz-ban, a MváshelyiFüz-ben, a KváriKözl-ben publikálta.
vezérczikkeimben kimondottam!? Mély tisztelettel vagyok  
  Az érdemes
szerk.
Szerkesztői feloldás: szerkesztő
ő  
  alázatos szolgája  
 
Halmágyi Sándor
Halmágyi Sándor
 
 

Megjegyzések:

Arany László
Arany László
hagyatékából ( AkÉrt 1899. 596.) Válasz
Arany
Arany János
1862. dec. 3-i levelére (1575.)