HALMÁGYI SÁNDOR – ARANY JÁNOSNAK

Tisztelt szerkesztő ur!

Küldöm a novella még két fejezetét, a mint ezt utobbi levelemben igértem.

n

Jegyzet

a mint ezt utobbi levelemben igértem

– az 1862. dec. 7-i levélben (1582.)

Még két fejezet lesz, s nehány sornyi végszó

v

Beszúrás

agy visszapillantás a beszély alapeszméjére. Tervem tisztán meg van alkotva, s az ujév első napjaiban felküldhetem a befejező részt is, azon esetre, ha abban egyezünk meg, hogy a dolgozat a „Koszoru”-ban lásson napvilágot. A mi ezt illeti nem látok épen legyőzhetlen akadályokat, miután én egy pár phrazisból sokkal kevesebbet csinálok, hogysem azért vagy az alkudozást kettészakitni vagy a szerkesztőt császári szállásra és zablevesre kivánnám juttatni. Isten rizzen! Elöttem az eszme maga, s a műalkotás lényege a fő.

Eh bien!

n

Jegyzet

Eh bien!

– Jól van! (fr.)

alkudozzunk!

1. Az öreg Csallószegi álla vacsora után legyen fényes és nem zsiros.

2. Azon passus, a hol a „tabula rasa” elöfordul,

[!]

[sic!]

nézetem szerint, nem veszedelmes szemben a sajtórendőrséggel, de ha azt a szót a legegyszerűbb vonatkozás nélkül, mint egy historiai tényt kifejez szót se lehet emlitni koczkáztatás nélkűl, tehát maradjon ki ez az egész tétel: „Minden e szóba foglalható: tabula rasa!” Szerkesztő ur bizonyosan jobban tudja nálamnál, hogy miről illik és szabad beszélni egy pesti szépirodalmi lapban. Mostanság inkább politikai és nemzetgazdászati tanulmányokkal foglalkoztam,

n

Jegyzet

inkább politikai és nemzetgazdászati tanulmányokkal foglalkoztam

–

Halmágyi

Halmágyi Sándor

nak 1861–1862-ben két-három hetente jelentek meg cikkei (általában vezércikkei) a KváriKözl-ben.

s inkább e szakban irogattam; az igaz, hogy nem egyszer állottam a rendőrség elött,

n

Jegyzet

igaz, hogy nem egyszer állottam a rendőrség elött

– Erre nézve nem ismerünk dokumentumot.

de mégis írtam a tabula rasaról még pedig politikai fejtegetéseket, mig beszélyemben ez ominosus szó körül tisztán csak nemzetgazdászati eszmét fejtegetek. Azonban veresplajbászt neki, ha

szerk.

Szerkesztői feloldás: szerkesztő

ur jónak látja!

3. A „halálos gyomorláz”-ból épen semmit se csinálok. Ez mindjárt a II. fejezet elején fordul elő. Tegyük igy: „Csak az tudja, a ki azoknak az időknek az ízét is kostolta, meg a mai napok keserü levét is iddogálja!” Punctum! Vagy ha ez se jó, tehát: „a ki akkor is élt, meg most is él, taszigálva egyik napot a másik után. ”

4. A Gesetzekre

n

Jegyzet

Gesetzekre

– törvényekre (né.)

nézve, talán szabad lesz egész szárazon mondani hogy miféle nevű Gesetzeket rendeltek, hogy azok nem találtak a mi viszonyainkra? Kimarad e szerint az, hogy „tudja Isten miféle czifra dolgokat rendeltek törvénynek; annyi bennök a §, mint a gaz.” De az benmarad, hogy a Trip-Appr.

n

Jegyzet

a Trip-Appr.

– Tripartitum Approbatum, ’a jóváhagyott Hármaskönyv’.

Werbőczy István

Werbőczi István

jogtudományi munkáját az 1514. évi országgyűlésen a rendek elfogadták, II. Ulászló jóváhagyta és megerősítette. Törvényerre emelését azonban a főurak megakadályozták, így a szerző a maga költségén nyomatta ki Bécsben 1517-ben. Ennek ellenére évszázadokon át a nemesi Magyarország joggyakorlatának alapjául szolgált.

stb. megette a kutya. S a szük frakk és glanzlédertopánka

n

Jegyzet

glanzlédertopánka

– fényes bőrből készült cipőcske (né.)

allegoriaja

[!]

[sic!]

is maradhat talán. Az okuláros szolgabiró, a ki csak annyit tud magyarul, hogy: kutya magyar! sajnálnám, ha kimaradna, mert nagyon jellemez, s nem is nagyon tiszteletlen. Elmehet talán. Probáljuk meg hátha nem huzzák ki, vagy ha erről

szerk.

Szerkesztői feloldás: szerkesztő

ur bizonyos, tehát maradjon ki: „a ki csak annyit tud magyarul, hogy kutya magyar!”

5. Méltóztatott becses levelében megjegyezni, hogy „nemcsak a szerző, de a Csallószegi szájából se veszik fel, ha a történelmi jogokon s antediluvianus

n

Jegyzet

antediluviánus

– özönvíz előtti (lat.)

állapoton erős szavakban csügg.” Ha nem csalódom, ez is a II fejezet elejére vonatkozik, a hol az öreg ur zsémbes természetét szépitni akarám. „Soha se felejtheté azon roppant csapást, mely minket ért azáltal, hogy az 1849-diki katastropha után az uj kormányrendszer az ősmagyar alkotmány felfüggesztésével lépett hatályba,[törölt]
« ” »
a mit semmi magas állami tekintet által nem látott igazolva. A legengesztelhetlenebb jogsérelem zugott benne” stb. Így sem jöhet? Ugy gondolom itt erős szavak csak az [törölt]
« fel »

alá

Beszúrás

huzottak; azok helyett pedig tehetjük: „Valami zugott az ő keblében mind szüntelen, s a tette őt különösen zsémbessé és bizalmatlanná, hogy az uj viszonyok közt” stb. Legfölebb azt hagyhatnók még ki, hogy: „a mit semmi magas állami tekintet által nem látott igazolva.”

(

Beszúrás

Ne beszéljünk a salus reipublicae

n

Jegyzet

salus reipublicae

– az állam java, érdeke (lat.). A szállóige Ciceróra vezethető vissza, aki A törvényekről c. művében szögezte le: „Salus populi suprema lex esto”, azaz ’A nép java legyen a legfőbb törvény.’ Később általánosabban „salus reipublicae”-ként emlegették.

-ről.

)

Beszúrás

A többi ártatlan

[szerkesztői feloldás]

.

6. Ugyanezen II fejezetben, mikor Csallószegi vacsora után szájaskodik, többek közt azt mondja: „beáll nagyságos urnak, mintha volna abban valami, ¦ mikor az a hoszzunyaku

[!]

[sic!]

stb. cancellista (vagy talán) beamter

n

Jegyzet

beamter

– Beamter: hivatalnok (né.)

is nagyságos ur” stb. A ¦ jegynél tegyünk tehát pontot s ne beszéljünk a beamterek nagyságos voltáról.

A két első fejezetben nem tudom hamarjában mi lehetne még kifogásos, s bátor vagyok figyelmeztetni

szerk.

Szerkesztői feloldás: szerkesztő

urat, hogy innen bajos változtatni a

Pest

Budapest

en lévő kéziratot, mert meg van ugyan itten az impurum, de a leiráskor apró s néha lenyeges

[!]

[sic!]

változtatásokat tettem különösen a styl körül. Kénytelen vagyok az új tételek beillesztését egészen

szerk.

Szerkesztői feloldás: szerkesztő

ur bölcs belátására bizni.

A III és IV fejezetre nézve,

Ugyhiszem

[!]

[sic!]

a III.

Fjzt

Szerkesztői feloldás: Fejezet

minden akadály nélkül átmegy, s a IV. fejezet se szur szemet a rendőrségnél, csak attól lehet tartani, hogy szerkesztő és szerző közt támad véleménykülönbség, mert a szerző itt már elég szerénytelen abban a hitben lenni, hogy azt a fejezetet meglehetős jól irta, s egy betüt se engedhet. A szerző azt[törölt]
« , »
hiszi, hogy igen jól ismeri az erdélyi társadalmi viszonyokat, majd nem az egész aristocratia

v

Beszúrás

al és nemességgel személyes összeköttetésben áll; köztük forog, velük él, s körülbelűl népszerü ember is köztük, s így elég alkalma volt és van ismerni és tanulmányozni azon viszonyokat, a melyek itt érintve vannak. Abban a nézetben is van szerző, hogy a nyilt seb jobb a magában keledezőnél, s az Öreg Csalloszegi e fejezetben valoságos bonczkés, mely a seb gyökeréig vág. Jól teszi! Ott van másfelöl György, a ki siet gyógyítóirral enyhitni a metszés fájdalmát, s a mint a sebet gyöngéden apolgatja

n

Jegyzet

apolgatja

– csókolgatja

igen szép leczkét tart a balitélet stb. mérges hatásáról stb. E fejezet igen jó hatásu lehet, s lehetetlen, hogy a „Koszoru”-nak ártson, midőn a szerző nem fél a maga személyére nézve semmitől, sőt méltányló barátságos kézszoritásokra számit, mert a kimondott igazság ildomos modor mellett mindig hat.

Ezen IV-k fejezetnek csak egy veszedelme van, s az a, hogy ha a lapban nem jöhetne egyszerre ki, néhol igen veszedelmes a megszakitás. Ugy kell ezt okvetetlen intézni, hogy a Csallószegi támadására felelet is jőjön. A közlésre nézve, kivánatos volna, hogy az első számban az I-ső fejezet jőjön ki egészen, hogy, mint némileg kikerekitett rész, tegyen egy kis benyomást az olvasóra. A többi fejezet jöhet, a mint tetszik, noha a beszélyt [törölt]
« s »

n

Beszúrás

em volna szabad, hogy más czikkek korlátozzák.

Én a beszélyt most nem is irom tovább, míg becses [törölt]
« l »

v

Beszúrás

álaszát nem kapom, mert attól függ, hogy miként irjam tovább. Ha a „Koszoru”-ban jön ki más és ha önállólag adom ki egy kötetben meg más a befejezés. Ezért esedezem, mielbb vagy becses válaszát, vagy a kéziratot elküldeni.

Mély tisztelettel vagyok a

szerk.

Szerkesztői feloldás: szerkesztő

urnak

alázatos szolgája

Halmágyi Sándor

AJOM18

Megjegyzések: