PODMANICZKY FRIGYES – ARANY JÁNOSNAK
Ma inditottam útnak az elöfizetést a Koszorúra, melynek megjelenhetését s
sükerét
az utolsó években.
[!]
várva várom, miután ez irányban véleményem szerint nagyon kevés
történt[sic!]
[szerkesztői feloldás]
Ettől kezdve a kettős ékezetű magánhangzók ékezete összehúzva, általában a mai helyesírás szabályai szerint rögzítve.
Magam is beváltandó igéretemet, küldök ezennel egy kis dolgozatot,
n
a mely tulajdonképen egyik
regényemnek képezné mintegy elöszavát vagy bevezetését.
Jegyzet
küldök ezennel egy kis dolgozatot– Ennek sorsa ismeretlen.
Podmaniczky
nevével 1863-ban nem jelent meg munka a Ko-ban (l.
még erről az 1681. sz. levél jegyzeteit );
egy évvel később azonban kettő is:
Liliom Eszter (1864. I. 3–4. sz. 1864. jan. 17. 57–61., jan. 24. 77–84.),
A varázs-hegedű (1864. II. 21–22. sz. 1864. nov. 20. 487–493., nov. 27. 510–517.).Podmaniczky Frigyes
Nézd át, s ha használhatod tartsd meg, s ha nem itéled arra valónak menezd
[!]
vissza.
Midön megkezdém irói pályámat s még most fö czélom azt,[sic!]
[!]
bebizonyitani: hogy nemes
hangzatú s kissé komoly szinezetü anyai nyelvünk, mind ezért épen oly alkalmatos a
legfinomabb társadalmi érintkezésre mint bár mely más; ez oknál fogva foglalkodom
gyakrán[sic!]
[!]
oly eszmékkel s tárgyakkal, melyek tulajdonképen inkább a nőket s azok is
csak egy részét érdeklik; épen ez oknál fogva nem vagyok barátja a túlhalmozott, nagyon
is virágos nyelvnek, szóval mind annak a mi pályám simára való törésében gátol.
[sic!]