Aranysárkány fejléc kép
 
LOSONCZY LÁSZLÓ – ARANY JÁNOSNAK
[szerkesztői feloldás]
Nagykőrös, 1863. január 31.
 
  Kedves
Jani
Arany János
m!  
  Ide mellékelve küldök egy pár verset.
n
Jegyzet
küldök egy pár verset
Losonczy
Losonczy István
nak két verse jelent meg 1863 folyamán a Ko-ban: a Lakhoz (melyben Kazinczy született) ( 1863. I. 15. sz. ápr. 12. 349.) – a Ko félévi, összesített tartalomjegyzékében a Kazinczy szülö lakához címmel – és az Egy emberbaráthoz (1863. II. 11. sz. szept. 13. 244.)
A minap vettem fölszólító leveledet; siettem reá válaszolni,
n
Jegyzet
siettem reá válaszolni
– A válaszlevél kelte: 1862. nov. 3. (1531.)
hogy szivesen leszek munkatárs. Nem tudom kaptad-e a levelet? Most még azt kell egyszer mindenkorra kijelentenem, hogy tőled régi jó barátomtól
n
Jegyzet
tőled régi jó barátomtól
Losonczy
Losonczy István
AJ
Arany János
tanártársa volt Nagykőrösön, ahol latint, valamint magyar nyelvet és irodalmat tanított.
tiszteletdíjat nem fogadok el.  
  Mit írjak sorsomról? Te ismered az itteni élet rideg meddőségét, mely a komoly foglalkozás után nem ad élvezetet. Kétszeresen érzi ezt az ilyen magamféle árva ember, kire nemcsak a jelen nehezkedik egész sulyával; hanem bus magánosságában az emlékezet vissza idézi a szomorú multat, mely nem egyébb,
 [!]
[sic!]
mint a sorssali küzdelem meg nem szakadt lánczolata… Azokat, kik lelkemnek legkedvesebbek voltak, részint a halál, részint a sors ragadta el!
n
Jegyzet
kik lelkemnek legkedvesebbek voltak, részint a halál, részint a sors ragadta el
– Életrajzából kevés adat maradt fenn: 1879-ben a szűkebb családból egyetlen fia kísérte utolsó útjára.
– S ha irodalmi pályámon végigtekintek, ott is kevés a vigasztaló; érzem mily csekély az, mit lenyügzött
 [!]
[sic!]
helyzetemben tehettem.
n
Jegyzet
érzem mily csekély az, mit lenyügzött
 [!]
[sic!]
helyzetemben tehettem
– Az 1870-es években
Losonczy
Losonczy István
mély depresszióba süllyedt, ennek jelei már e levelében is érezhetők.
Talán más körülmények között belőlem is vált volna valami! Azonban van, mit tudnom jól esik: hogy lelkem függetlenségét mindvégig megtartottam. –  
  Midőn több jó barátim után a sors végre téged is nemeslelkű nőddel együtt más helyre ragadott s én egyedül maradtam: Dr.
Károlyi Sámuel
Károlyi Sámuel
barátom volt az még, ki előtt keblem, ha fájt, bizalommal nyilt meg, most már ő is oda van… örökre!
n
Jegyzet
Dr.
Károlyi Sámuel
Károlyi Sámuel
barátom
[szerkesztői feloldás]
is oda van… örökre
1862. szept. 26-án hunyt el; l. az 1468. sz. levél jegyzetét.
S most itt állok egyedűl borult, levert kedélylyel, többször ismételve szavaidat: „Hová levél, hová levél óh lelkem ifjusága!”
n
Jegyzet
„Hová levél, hová levél óh lelkem ifjusága!”
– Helyesen: „Hová lettél, hová levél / Oh lelkem ifjusága!”
AJ
Arany János
Letészem a lantot c. versének refrénje.
 
  De nem untatlak tovább; bocsáss meg ha fontos dolgaidban háborítottalak. Kissé könnyebbült szívem, hogy nehéz fájdalmát bizalmasan kiönthettem. – - –  
  Örömmel ertesültem,
 [!]
[sic!]
hogy szép számmal gyültek előfizetők a „Koszorúra” de szerintem még nem olyan szám az, mely vállalatodhoz méltó volna s melyen az irodalom igaz barátjának szivéből lehetne örvendeni.  
  No de talán meghozza azt a jövő, mit a jelen elmulasztott.  
  Mi hogy mielébb teljesűljön szivéből ohajtja  
 
Nagy-Kőrös
Nagykőrös
ön, januar 31 én
[szerkesztői feloldás]
én háromszor aláhúzva
1863.  
  szerető barátod  
  U. i. Bizalmasan megírom, hogy még a „Koszorunak” egy levelét se kaptam. Te jól ismersz engem – nem írnám ezt, ha föltehettem volna felőled, hogy az eddig járt példányt készakarva nem küldöd.  
  Kedves családodat tisztelem.  
 

Megjegyzések:

Arany László
Arany László
hagyatékából ( AkÉrt 1899. 601.)