HALMÁGYI SÁNDOR – ARANY JÁNOSNAK

Kéziratomat még a mult pénteken öleltem. Nincs semmi baj; részemről semmi panasz! Legyen meggyőzödve

[!]

[sic!]

szerkesztő ur, hogy „ezen kellemetlenné vált historia” – mint levelében nevezi – nekem nem is nagyon kellemetlen, s legkevésbé sem ingatta meg a „Koszoru” iránti előszeretetemet, annál kevésbe

[!]

[sic!]

szerkesztője iránti legőszintébb tiszteletemet. A tintával való porzás esete

n

Jegyzet

A tintával való porzás esete

– A mondat nem értelmezhető, mert az utalás

AJ

Arany János

1863. márc. eleji, elveszett levelére történik (1633.).

pedig legfölebb

[!]

[sic!]

mosolyra méltó.

És most rajtam a sor bocsánatot kérni, kifejezvén sajnálatomat, hogy annyi gondot okozék, s idővesztést és levélbélyegfizetést. Isten látja lelkemet, én szolgálni akartam önnek,

szerk.

Szerkesztői feloldás: szerkesztő

ur, s igen fájlalom hogy művem birálatára forditott ideje egészen kárbament a

„Koszorura

Szerkesztői feloldás: „Koszorura”

nézve, s legfölebb

[!]

[sic!]

én vehetem hasznát. Talán lesz alkalmam és egy kis erőm némi kárpótlást nyujtani. Utolsó levelemben keziratom

[!]

[sic!]

visszaküldésének bérmentetlenül leend visszaküldését kértem volt, s bérmentve érkezett; anyagi veszteséget is okoztam tehát, pirulok, s némi vigasztalást csak abban kereshetek, hogy egy két előfizetőt én is szereztem becses lapjának.

Fogadja hálámat, hogy müvemet nem közölte megcsonkitva. Igaza van, hogy az igen hosszu is egy hetilapba, pedig még a végit nem is látta. Nem annyira beszély ez, mint regény. Mindkettönre

[!]

[sic!]

nézve jobb, hogy végre elhatározta visszaadni, s köszönöm, hogy nem tart tovább bizonytalanságban.

Csupán egy szerény kérésem van, a mely nem kerül tán se erkölcsi, se physikai alkalmatlanságba.

Szerkesztő ur némileg ismeri már e müvet. Ha vagy egy aféle kiadó-féle ember véleményét kérdené felle, n

e

Beszúrás

sajnáljon egy jó szót szólani mellette; csak ha kérdenék, s csak a mennyiben ezzel nem tenne erszakot meggyőzödésén! Aztán engedje meg, hogy előfizetési felhivásomat küldhessem szét a „Koszoru” mellett.

n

Jegyzet

előfizetési felhivásomat küldhessem szét a „Koszoru” mellett

– Ennek nincsen nyoma;

AJ

Arany János

nem kedvelte ezeket az – előfizetők által kéretlen – reklámokat.

Nem tudom van-e díja e kedvezménynek; ha van fizetem. S ha beléegyezik, kérem, nekem csupán egy számot nyiltpostázni

n

Jegyzet

egy számot nyiltpostázni

– Ennek sincsen nyoma:

AJ

Arany János

bizalmasan kezelte az adatokat.

1200 vagy 1500. Ebből azonnal érteni fogom, hogy hány

előf.

Szerkesztői feloldás: előfizetési

ivet kell a „Koszoru” mellé felküldenem. Nem sok írásba kerűl; de nekem siető volna, hogy mikor az

Emich

Emich Gusztáv

ur válaszát kapom, intézkedhessem az ívek nyomatása iránt; mert

Ajánlatot tettem

Emich

Emich Gusztáv

urnak, hogy vállalja el e mű kiadását vagy azon feltétellel, hogy fizet 150 frt honorariumot most, vagy honorarium helyett ad nekem 300 ingyen példányt, mely utobbi esetben jogom van előfizetést nyitni.

Arra nézve, hogy e dolgozat miért nem jelenik meg a Koszoruban, csak annyit hoztam fel, miszerint mind a

szerk.

Szerkesztői feloldás: szerkesztő

ur mind én abban állapodtunk meg, hogy e mű jobb sorsa végre is az, hogy önállólag jelenjék meg, mert könyvben több átcsuszik, mint szepirodalmi

[!]

[sic!]

lapban. Ez ügyben folyt levelezésünkre nézve csupán ennyit mondtam: ad

c

Beszúrás

aptandam benevolentiam,

n

Jegyzet

ad captandam benevolentiam

– a jóakarat megnyerése céljából (lat.)

a siker iránti bizalom némi szilárditása végett idézhetnék egyetmást a

szerk.

Szerkesztői feloldás: szerkesztő

ur leveleiből; de ezek végre is magánlevelek, s óvakodom minden visszaéléstől. Nem igen tudám dicsérni művemet, de legalább nem is compromittáltam se magamat, se senkit.

Bár a Koszoru 11-dik számában már választ kaphatnék. Ha szerkesztőségi titok volna az előfizetők száma, becsületszavamat adom, hogy nem kürtölöm ki, mit jelent az a magában álló 900-1000- vagy 1500 szám. Ha lehet ne küldjek felesleges mennyiségű íveket!

Pest

Budapest

i szerkesztők, fájdalom, ugy se szoktak szükséget szenvedni culipendiumnak

n

Jegyzet

culipendiumnak

– légypapír (lat.)

való papiros dolgában. Annyi a magyar író, mint a gaz.

Változhatlan tisztelettel vagyok

alázatos szolgája

Halmágyi Sándor

AJOM18

Megjegyzések: