Aranysárkány fejléc kép
 
TOLDY FERENC – ARANY JÁNOSNAK NYILT LEVÉL ARANY JÁNOS ÚRHOZ
Pest
Budapest
, martius 12. 1863.
n
Jegyzet
1863.
– Tévesen 1860 szerepel
Arany László
Arany László
hagyatékában, az AJÖM XII. 426. és 429. oldalán, és a
Sáfrán Györgyi
Sáfrán Györgyi
előkészített anyagában található írógépes másolatban.
 
  Tiszelt Szerkesztő Úr,  
  Oly szerencsétlen vagyok, hogy a Kegyed különös szívessége által nekem járó Koszorúnak nem csak első számait nem vehettem, de a 8-dikat sem mind e napig;
n
Jegyzet Nem rajtunk múlik. Szerk.
s ez utóbbiknak a Zrínyi arcképét illető cikkére
n
Jegyzet
a Zrínyi arcképét illető cikkére
Vegyes rovat. Ko 1863. 8. sz. febr. 22. 191
csak tegnap, esetleg, tétettem figyelmessé egy tisztitársam által.  
  Mikor Kegyed nehány hónappal ezelőtt bizodalmasan felszólított, jegyezném össze a régibb magyar költők fenlevő képeit egy, a Koszorú mellett megindítandó, arcképsor számára, Zrínyire nézve
Widemann
Widemann, Elias
ak (ha ugyan jól emlékszem épen 1646-ki) képét hoztam javaslatba, s megjegyeztem, szóval legalább, hogy megvan Zrinyi az ismeretes Widemanféle gyűjteményben is, az akademia könyvtárában.
n
Jegyzet
megvan
Zrinyi
Zrínyi Miklós
az ismeretes Widemanféle gyűjteményben is, az akademia könyvtárában
Icones Illustrium Heroum Hungariae,
Wien
Bécs
1652.
 
  Kegyed emezt adta a Koszorú 8. száma mellett, s mint e számból, a 191.
l.
Szerkesztői feloldás: lapon
álló cikkből látom, meglepetve vette észre, hogy ez anynyira különbözik attól, melyet én „ 1646-ki kelettel” a Nemzeti Könyv- 15 tárban, szintén „
Wideman
Widemann, Elias
neve” alatt adtam,
n
Jegyzet
melyet én 1646-ki kelettel” a Nemzeti Könyvtárban, szintén „
Wideman
Widemann, Elias
neve” alatt adtam
Zerinvári Zrinyi Miklós összes Munkái.
Pest
Budapest
1853–1854.
hogy „e két arckép közt talán egy vonás hasonlat sincs. Lehetetlen is – folytatja
Kd
Szerkesztői feloldás: Kegyed
– hogy a kettő egy férfiút ábrázoljon: valamelyik hamis.”  
  Engem is meglepett valami, t. i. ami itt következik: „Kerestünk Widemanféle arcképet 1646-ról, de nem találtunk.” Mert nem volt volna-e keresés helyett sokkal egyszerűbb és természetesb elébb engem kérdeni: honnan vettem legyen én ez 1646-ki Widemanféle képet?
n
Jegyzet A tisztelt levélirónak, ugy látom, nem jut eszébe, hogy épen ezt kérdeztem tőle, épen ekkor utasított az akadémiai könyvtárba, nem szólván, semmit arról, hogy Widemanféle kép kettő létezik. Valóban nagy köszönettel fogadtam volna, ha akkor bizalmas kéremre
 [!]
[sic!]
n
Jegyzet adja a felvilágosítást! Annyival inkább, mivel, a mint utólag meggyőzött, az 1646-ki Wiedemannkép saját birtokában van. Szerk.
mielőtt a Nemzeti Könyvtár körűli eljárásom (igen kegyesen nevem elhallgatásával) oly súlyosan megrovatott a koszorúi cikk ily passusai által: „A
Nemz.
Szerkesztői feloldás: Nemzeti
Könyvtárban látható Zrínyi-kép eredetijét – egy 25 visszataszító bárgyú arcot – az Ortelius Redivivus képei között ismertük fel.
” Ismét: „Az orteliusi kép rajzolója nem
Wideman
Widemann, Elias
, hanem bizonyos von-Sommer.
” Továbbá: „Az a
Wideman
Widemann, Elias
, ki 1652-ben ily képet adott, nem adhatta 1646-ban azt a másikat
. Végre: „Lehetetlennek tartjuk, hogy az Orteliusbeli kép
Wideman
Widemann, Elias
nak valamelyik talán 1646-ki eredetije után készűlt volna.
n
Jegyzet Mindezeket azon feltevésben mondottam, hogy
Wideman
Widemann, Elias
nak 1646-ki rajza nincs, miután ott, hová a Nemzeti Könyvtárbelinek eredetijét keresni a
t.
Szerkesztői feloldás: tisztelt
levélíró által utasítva valék, csak az 1652-kit találtam,
Widemann
Widemann, Elias
tól: ellenben a Nemzeti Könyvtáréhoz némileg hasonlatost az Orteliusban. A „bárgyú” kifejezés az Ortelius féle képre vonatkozik, nem a
N.
Szerkesztői feloldás: Nemzeti
Könyvtáréra; ám nézze meg akárki az Orteliusban levő Zrinyit, és igazat fog nekem adni, hogy inkább a
Widemann
Widemann, Elias
ét vettem, azt t. i. melyet találtam. Szerk.
Mikhez még a befejező sorok is tartoznak: „Minden esetre nem idealizált, hanem élethű arcképet akartunk adni.”  
  Ime mind ezekre – mik mindannyi hibás állításokat, alaptalan vádakat és sicáriusi
n
Jegyzet Talán ezt mégse. Nagy szó ez. Szerk.
n
Jegyzet
sicáriusi
– sicariusok: a zelóták (ókori zsidó vallási, majd politikai) irányzatának legszélsőségesebb csoportja
döféseket tartalmaznak – nem volna szükség, ha Kegyed az általam újra kiadott 1646-ki kép eredetijét nálam keresi.
n
Jegyzet Boldog Isten! hát nem kerestem? Szerk.
Van szerencsém azt ezennel megtekintésül Kegyed elibe terjeszteni. Ebből akkor is meggyőződött volna Kegyed, és meg fog, reménylem, most: 1) hogy e két arckép, habár „köztök egy vonás hasonlat” nincs is, azonegy férfiút ábrázolja. 2. Hogy egy sem „hamis”. 3. Hogy mindkettő nem lehet hasonló. – De hát melyik hasonló? az-e melyen ezek állanak: „
Elias Wideman
Widemann, Elias
delineavit et sculpsit”
n
Jegyzet
Elias Wideman
Widemann, Elias
delineavit et sculpsit”
Elias Wideman
Widemann, Elias
rajzolta és metszette (lat.)
és 1646., vagy melyet ugyanő 1652-ben? Erről azonban alább. – 4. Hogy
Wiedeman
Widemann, Elias
igenis adhatta az 1646-ki képet azon egyszerű okból, mert adta. 5. Hogy, ha azon megjegyzés szerint a Zrínyi Nemzeti Könyvtári képében Kegyed az
Ort. Redivivusét
Szerkesztői feloldás: Ortelius Redivivusét
ismerte fel, azt akarja insinuálni,
n
Jegyzet
insinuálni
– vádként felhozni (lat.)
hogy a
Nemz. Könyvtár
Szerkesztői feloldás: Nemzeti Könyvtár
nyegléskedett,
n
Jegyzet Semmit. Csupán azt, hogy a hová a Nemzeti Könyvtári kép eredetije végett utasítva valék, ott Orteliusban találtam hasonlót és nem
Wiedeman
Widemann, Elias
nál. Szerk.
midőn
Ort. Red.
Szerkesztői feloldás: Ortelius Redivivus
képét
Wiedeman
Widemann, Elias
é gyanánt árulta: ez insinuátió
n
Jegyzet
insinuátió
– vádaskodás (lat.)
is alaptalan, miután az csakugyan a
Wiedeman
Widemann, Elias
nak itt bemutatott 1646-ki eredetie után készűlt.  
  6. Hogy az
Ort. Red.
Szerkesztői feloldás: Ortelius Redivivus
képe is
Wiedeman
Widemann, Elias
é után készűlt, hogy tehát ama von-Sommer ennek csak másolója. 7. Hogy a
Nemz.
Szerkesztői feloldás: Nemzeti
Könyvtár nem adott idealizált képet.  
  De, hát „élethű” arcképet adott-e Kegyed, midőn
Wiedeman
Widemann, Elias
második képét adta?  
  Hadd legyen szabad erről erősen kételkednem.  
  Ugyanis 1. Miért érdemelne az 1652-ki
Wiedeman
Widemann, Elias
több hitelt mint az 1646-ki?  
  Ügyesebb lett talán e hat év alatt a művész? – Sőt inkább: a rajz az elsőbbiken correctebb, a metszés gondosabb; mig az ő 1652-ki képei egyenetlen, többnyire hanyag, mert elhamarkodott, tárgyalást mutatnak.  
  2. „Nyomai vannak – mondja Kegyed, hogy
Wideman
Widemann, Elias
képéhez maga
Zrínyi
Zrínyi Miklós
és a gyűjteményben levő többi hősök valóban ültek.” – Hol? s melyek e nyomok? S nem ülhetett-e
Zrinyi
Zrínyi Miklós
az 1646-ki képhez is?  
  3. Kérdem, miért választotta ki Ortelius Redivivus (1665-ben) a kettő közől nem a kézen forgóbb, újabb (1652-ki), hanem az elébbi, fiatalabb kori (1646-ki) képet? holott ő
Wideman
Widemann, Elias
többi 1652-ki képeit szorgalmasan használta?  
  Nem hihető-e hogy az ő korában is már a régibb tartatott hasonlóbbnak?  
  De 4. Kegyed látta Rohnnál
Zrínyi
Zrínyi Miklós
nek azon lóhátas arcképét, melyet én ennél hagytam, hogy, ha tetszik, adja ki, mert bár a fej rossz, az egész alak még is, a jelmez teljessége miatt, érdekes. – S ehez a rossz képhez Kegyed hasonlónak találja, a
Wideman
Widemann, Elias
utóbbi képét! Azon egy hasonlatosság, melyet én találok, mindkettőnek rútsága.  
  5. Kegyed a
Wideman
Widemann, Elias
második képét a Zrínyiász előtt álló allegoriai kép bajnokával is egyezőbbnek találja, mert mind kettőn hoszszú egyenes orr van. De mit mutat az, hogy minden más Zrínyi-képeken (mikről alabb
 [!]
[sic!]
is lesz szó) sasorrot látunk?  
  6. Kegyed a
Wideman
Widemann, Elias
első képén „visszataszító bárgyú arcot” talál, melyen a „petyhüdt kinézés lehangol”; ellenben a
Wideman
Widemann, Elias
második képének „szenvedélydúlt vonásain” – úgy mond
Kd
Szerkesztői feloldás: Kegyed
– erő nyilatkozik.” Már itt áll az, hogy az izlések különbözők. Nekem,
péld.
Szerkesztői feloldás: például
, a
Wideman
Widemann, Elias
első képe egy nyugodt, kedélyes, nemes és merengő fiatal férfi, kiből úgy igazán sugárzik ki azon lélek, mely a Megyeri Zsigmond „édes apám uramhoz” irt levélből szól szivünkhöz: míg a
Wideman
Widemann, Elias
második képe rút arányú, nyers, dacos kifejezésű, minden szellemiség nélküli; egy vad hajdú, nem a magas miveltségű, fejedelmi költő.  
  S édes Istenem, micsoda szenvedelem dúlta össze 1652-ben a 34 éves
Zrínyi
Zrínyi Miklós
arcát, ki akkor épen szerencséje zenithjén állott.  
  De ha már ama „bárgyú” képben meg nem nyugodva, melyet tegyünk fel, a
Wideman
Widemann, Elias
utóbbi képe is megcáfol, a hasonlatosság kérdéséhez tüzetesen kivánunk szólni: miután abban egykorú nyilatkozások nem istápolnak, tekintsünk meg más egykorú képeket is.  
  Ilyen mindenek előtt Kondor ügyvéd úr nálam levő, emlitett lóhátas képe, melyet
Bodenehr
Bodenehr, Gabriel
(talán 1663-ban) metszett. Ez azonban, mint rosszul rajzolt és semmi más képpel egyébben, véleményem szerint, nem egyezvén, mint a hosszú hajazatban, melyet
Zrínyi
Zrínyi Miklós
időközben vett fel a kor európai divata szerint, nem érdemel figyelmet. De ott van a
Galeazzo
Gualdo Priorato, Galeazzo
munkájában (
Hist.
Szerkesztői feloldás: Historia
de Leopoldo Primo,
Vienna
Bécs
1670. 2- d. k. a 482. lap mellett) álló, melyet Joa. de Herde
Joachim de Herde
Herde, de Joachim
rajza után
Van der Steen
Steen, Franciscus van der
metszett. Ott van egy más a Theatrum Europeum folytatásában (
Ffurt
Szerkesztői feloldás: Frankfurt
1672. a 966.
l.
Szerkesztői feloldás: lap
mellett; az ujabb, 1699-ki kiadásban álló ugyanazon réz) nevezetlen rajzolótól és metszőtől.  
  Tehát mind kettő egykorú müvésztől, s nem csak, hanem ügyestől is, mit mind a rajz correctsége, mind az egyéni vonások, a lelkes felfogás, az elrendelés, a szabad tárgyalás bizonyítanak, másfelül
 [!]
[sic!]
a biztos és szabatos technika.  
  Mindkettő a hőst későbbi korából, nagy hajazattal s keskeny bajusszal adja, mely utóbbi tekintetben minden képek egyeznek, kivevén a
Wideman
Widemann, Elias
másodikát, melyen ellentétben valamennyivel, a bajusz torzonborz, mi az arc vadságát még neveli. Különben
ade-Herde
Herde, de Joachim
 [!]
[sic!]
képe nemes vonásain méltóságos nyúgalom, szabad bátor tekintet, szilárd eltökéltség festik magokat; a Theatrum Europeum névtelen müvésze derültebb felfogással adja, de ugyanazon bátor, határozott tekintettel mint
de-Herde
Herde, de Joachim
,
 [!]
[sic!]
s vonásaiban, nekem ugyan, mutat ez annyi rokonságot
Wideman
Widemann, Elias
első képével, amennyit Kegyed e
Wideman
Widemann, Elias
másodika és
Bodenehr
Bodenehr, Gabriel
é közt talál. S ezen összehasonlítások után most is legbiztosabbnak tartom költőink galleriájában a költő
Zrínyi
Zrínyi Miklós
t, ki mintegy harminckét éves korában fejezte be költői pályáját, költő korából, tehát a
Wideman
Widemann, Elias
első képe után adni, mely a 28 éves
Zrínyi
Zrínyi Miklós
t mutatja;
n
Jegyzet T. i.
Zrinyi
Zrínyi Miklós
nem, mint Kézikönyvemben áll, 1616, hanem május 1. 1618. született (l.
Kazinczy
Kazinczy Ferenc
t a Kazinczy Ferenc levelezésében Kisfaludy Károllyal s annak körével
Pest
Budapest
1860. a 96. lapon.)
[szerkesztői feloldás]
Toldy
Toldy Ferenc
jegyzete.
a sokat tett és küzdött status férfi és hős
Zrínyi
Zrínyi Miklós
t
pedig, élete mintegy 45-d. évében,
Galeazzo
Gualdo Priorato, Galeazzo
munkája után, habár ez eszményítettnek látszik is, de úgy, mint jeles müvész szokott, ki az arc vonásai hűsége mellett, főleg a jellem és lelkület kifejezésére törekszik. S valóban,
Galeazzo
Gualdo Priorato, Galeazzo
nak könynyebb vala az előtte kétségkívül ismeretes Widemanféle akár ifjú, akár férfi
Zrínyi
Zrínyi Miklós
t metszetni, mint újat szerezni, ha azok valamelyike őt, ki
Zrínyi
Zrínyi Miklós
t ismerhette, vagy Bécsben sokak tanácsával élhetett kik ismerték, kielégítette volna. De ő Leopold császár pártolása alatt, a császárnak ajánlott munkában, a császár által jól ismert, szeretett és tisztelt nagy embert a kapható leghívebb és legszebb kép után akarhatta csak adni: s merész feltétel-e, hogy ilyet tán épen az udvarnál kapott? –  
  Még egyet, bár nem e tárgyra tartozót. Történetesen épen a Koszorúnak ugyane 191. lapján e sorok is állanak: „Az »Ország« szerint Huszár Gálnak egy XVI. századbeli munkája fedeztetett fel Londonban. A könyv Aran Tamásnak hamis és eretnek tévelygései ellen van intézve. Nem hallottunk
n
Jegyzet A „
hallottuk
Szerkesztői feloldás: hallottunk
” és „ősünk” egyező többesek mutatják, hogy itt az iró maga személyében szól. Ö nem hallott; Hogy senki sem hallott: azt nem akarja mondani. Szerk.
eddig semmit ez ősünkről (?).”  
  Őse-e Arany Tamás a derék költőnek,
Arany János
Arany János
nak, süsse ki jeles geneologusunk,
Nagy Iván
Nagy Iván
úr. De hallottunk, igen is, a jó Arany Tamásról, ki a XVI. század közepe után Debrecenben terjesztve az arianismust, egy ott, 1561. évi nov. és decemberben tartott nyilvános vetélkedésben, a „debreceni egész keresztyén gyülekezet előtt” az ottani theologusok által meggyőzetvén,
Calvin
Calvin, Jean
hoz visszaállott. A munka, mely az ellene felhozott érveket tartalmazza, nem Londonban fedeztetett fel, s nem Huszár Gálé, hanem felfedeztetett Burián Pál által Erdélyben 1828-ban, kinek szivességéből azt azon melegiben olvashattam. A példány akkor még teljes volt.
Burián
Burián Pál
tól
Jankovich
Jankovich Miklós
vette meg, s jelenleg az, de már az első tiz levél híán, csonkán,
mélt.
Szerkesztői feloldás: méltóságos
Septemvir Nagy István úr birtokában van. Ez e munkának eddig még legteljesebb, s mind e napig meg nem ismertetett példánya; mert a pataki
péld.
Szerkesztői feloldás: példány
csak egypár éve terjed; s így a londoni sajátkép a harmadik, de szinte csonka
péld.
Szerkesztői feloldás: példány
S Huszár Gál annak csak kiadója. Szerzője ama kegyetlen hitvitázó, az utóbb felmerűlt unitáriusok rettentő kalapácsa: Horhi Melius Péter.  
  Fogadja
Kd
Szerkesztői feloldás: Kegyed
szíves tiszteletem kifejezését.
n
Jegyzet Mindenesetre köszönetet mondunk a felvilágositásért, noha ránk – vagyis a Koszorúra – nézve egy kissé későn jött. Hanem így sem egészen hasztalan dolog volt a
Wideman
Widemann, Elias
féle másik képet is megösmertetni a közönséggel. Valami okának kell lenni, hogy ugyanazonos kéz hat év mulva egészen más
Zrinyi
Zrínyi Miklós
t rajzolt, mint először.
 
 
Pest
Budapest
, martius 12. 1863.  
 
Toldy Ferenc
Toldy Ferenc
.  
 

Megjegyzések:

elveszett.
Sáfrán Györgyi
Sáfrán Györgyi
1982-ben a K 513/887. sz. tételben üres számként jelezte, míg
Arany László
Arany László
lajstromában még szerepelt: „Czikk (a Wiedemann-féle Zrinyi-arczkép ügyében).
Pest
Budapest
, martius 12. 1863.” ( AkÉrt 1899. 616.)
Toldy Ferenc
Toldy Ferenc
(1805–1875): 1830-tól az Akadémia rendes tagja, 1860-tól a Kisfaludy Társaság másodelnöke, 1863–1865 között a pesti egyetem bölcseleti karának dékánja, 1862-től királyi tanácsos. A Ko-ban megjelent publikációja: A magyar nemzeti eposz története (1865. 1. sz. jan. 1. 1–6.). E korszakbeli művei: Február hatodika (1862), Visszapillantás tudományos állapotainkra, kapcsolatban a régi s az új tanrendszerrel (
Pest
Budapest
, 1863), Brutus János Mihály magyar királyi történetíró Magyar Historiája (
Pest
Budapest
, 1863), Georgii Pray Series chronologica Palatinorum Vngariaee diplomatibus collecta, cum praevio commentariolo de veteri palatinatus provincia (
Buda
Budapest
, 1863), A magyar nemzeti irodalom története (
Pest
Budapest
, 1864–1865), Memoria (Vindobonae, 1864).