BRASSAI SÁMUEL – ARANY JÁNOSNAK
Ne tessék rosz neven
[!]
venni, ha legelsőben is a sok szép pénzt,
mely igényem felett ömlött megköszönöm. Egy részére anyagilag is [sic!]
érde
metlen voltam, mert né,Beszúrás
[!]
utóbbi küldeményemet[sic!]
n
hátsó, irodalom ismertető czikknek szántam és dolgoztam, s a tekintetes első
helyre és uncziálisJegyzet
utóbbi küldeményemet– Az ember eredete (Ko 1863 II. 1., 2., 17
[!]
–19. sz.; 1863. júl. 5. 1–4. júl. 12. 25–29., okt.
25. 385–388., nov. 1. 409–412., nov. 8. 433–437.)
[sic!]
n
betükre teljességgel
nem tartottam számot.
Jegyzet
uncziális– unciális: nagybetűs (lat.)
Minthogy természettani czikkek is belétartoznak az „átalános
ismeret-terjesztésbe” bátor vagyok egy, most
[törölt]
« e »n
agyon divatos kérdést tárgyaló czikkecskét ajánlani.Beszúrás
n
Ha nem használhatja, sziveskedjék a
FüggetlennekJegyzet
czikkecskét ajánlani– Sem a Ko-ban, sem a Függetlenben nem jött
Brassai
tól ilyen munka.Brassai Sámuel
n
át[törölt]
«
[hiány]
»[hiány]
Kiterjedés: 1
Ok: olvashatatlan
Egység: karakter
Kiterjedés: 1
Ok: olvashatatlan
Egység: karakter
Engedje
t. b.
megmondanom, hogy legutóbbi közleményeSzerkesztői feloldás: tisztelt barátom
n
az Jegyzet
legutóbbi közleménye– A Vegyes rovatban rövid beszámoló jelent meg
Brassai
nak az igeidőkről írt értekezés-részletéről: „Brassai Sámuel
Brassai
ur e vitás tárgyra nézve minden eddigiektől eltávozó, egészen uj és
eredeti ösvényeket nyomoz, melyek oda vágnak össze, hogy a magyar nyelv kevés
igeidővel, csupán a meg, stb. határozó szócskák ki vagy ki nem tétele által, képes
magát a legszabatosabban kifejezni.” (
Ko
1863. I. 19. sz. máj.
10. 454.)Brassai Sámuel
akad.
ülésről kissé meghökkentett. Én a kérdéses tárgyban nem újat, hanem
született magyarnak igen is ismeretest véltem mondani. Születettnek, de nyelvérzékét
még nem vesztettnek, kell vala kiegészitnem. Világosan ki is fejeztem értekezésemben
s arra hivatkoztam, hogy igy képesült magyar ember figyelmezzen saját erőltetlen,
önkintes beszédére, és megfog Szerkesztői feloldás: akadémiai
[törölt]
« róla »megel,
sat. abban az értelembeSzerkesztői feloldás: meg
,
el,Beszúrás
n
minőben a görög, latin,
német, nem igekötők, az igékhez nem tapadtak és hogy tettleges jelenben soha és soha
nem használja. Ily tBeszúrás
e
rmészetü dolgokban nem lehet és nem
szabad sem logikára, sem metaphysikára hivatkozni, itt csak a nyelvszokás, nyelvérzék
a dönt minden istenadta nyelvben. Ha idegen nyelvek pápaszemén néző grammatikusaink
azt eddig észre nem vették, nem az én hibám, de hát oly szentirás Beszúrás
[törölt]
«
[hiány]
»[hiány]
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: karakter
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: karakter
Budenz
nek,Budenz József
n
az ön kegyenczénekJegyzet
Budenznek– Budenz József (1836–1892): német származású magyar nyelvtudós, akinek munkásságát
AJ
is nagyra értékelte.Arany János
n
azt a több mint bolond állitását,
hogy a meg =
Jegyzet
Bezzeg–Budenznek, az ön kegyenczénekBudenz József
Brassai
a SzF-ben megjelent Nyelv és nyelvészet
c. cikkének ötödik részéhez fűzött lapalji jegyzetében írta:
„Brassai Sámuel
Budenz
, aki ez előtt tiz évvel, azt hiszem, nem tudott különbséget tenni a b
és p közt, ma már minket akar figyeltetni germanismusainkra, s nem régiben azt
vitatá, hogy ’minden ok nélkül’ nem magyaros kifejezés, mert – a német is úgy
mondja, hogy ’ohne allen Grund!’” (
SzF
1862. II. 21. sz. szept.
25. 322.) Ehhez Budenz József
AJ
* jelet téve a következő szerkesztői megjegyzést fűzte: „Csak
Arany János
Budenz
et ne bántsuk mi! azt hiszem, senki sem vitte annyira, oly rövid idő
alatt, a magyar nyelv sajátságainak (nyelvérzékkel határos) ismeretét, mint épen
.” (Ugyanott
AJÖM XII. 613.)Budenz József
v
issza is lehet, áhitattal hallgatták s a
referadákBeszúrás
n
newtoni bámulatos felfedezés
szinében tüntették fel! Azt sem kérdezték meg tőle, ki volt valaha valamennyi magyar
nyelvész között, a ki azt állitotta volna, hogy a magyar „igekötő”ket az idegen
nyelvek utánzására vették Jegyzet
referadák– ismertetések (lat.)
fel
? Én legalább le egész magamig
egyetlenegyet sem tudok. De állitom ám azt, hogy elméletöket egészen az idegen
nyelvekbeli praefixumok rámájára vonták, s a nyelvszaporitásban Beszúrás
g
yakorlatilag is azt az elvet követik a fordítók s eBeszúrás
[törölt]
« nn »z
ek nyomán az eredeti irók is. Nincs az a grammatikátlan
magyar a ki ebben a háromban: „a gyermek leesett a fáról”,
– „a gyermek esik a fáról,” – „a gyermek leesik a fáról” – a legtisztábban kíBeszúrás
[!]
ne értse a
perfectumot, a praesenst, és a futurumot. A[sic!]
[törölt]
«
[hiány]
»[hiány]
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: karakter
Kiterjedés: ismeretlen
Ok: olvashatatlan
Egység: karakter
Perf. Das Kind ist
v.
Baum gefallen – Szerkesztői feloldás: vom
D.
Szerkesztői feloldás: Das
K.
ist
Szerkesztői feloldás: Kind
v.
Baume herabgefallen
Szerkesztői feloldás: vom
n
Jegyzet
Das Kind ist– A gyermek leesett a fáról (né.)v.Baume herabgefallenSzerkesztői feloldás: vom
Praes. ” ” fällt
[szerkesztői feloldás]
ä-n pontok helyett vesszkv.
Baume – ” ” fällt vom Szerkesztői feloldás: vom
B.
herab
Szerkesztői feloldás: Baume
Fut. ” ” wird
v.
B. fallen – ” ” wird
Szerkesztői feloldás: vom
v.
Szerkesztői feloldás: vom
B.
herabgefallen.
Szerkesztői feloldás: Baume
P. Leforditottam egy drámát = Ich habe eín
[!]
[sic!]
Sch.
uebersetzt
Szerkesztői feloldás: Schauspiel
Pr. Forditok egy drámát = Ich uebersetze ein
Sch.
Szerkesztői feloldás: Schauspiel
n
Jegyzet
Ich uebersetze ein– forditok egy drámát (né.)Sch.Szerkesztői feloldás: Schauspiel
Szíveskedjék a nyilt postában küldeményem vételérl értesiteni,
n
önt és kedveseit
Jegyzet
a nyilt postában küldeményem vételéről értesiteni– Ez ott nem, esetleg egy elveszett levélben történt meg.
U. I. Kérem, sziveskedjék meg tudni alkalom szerint
Bartalus
tól,Bartalus István
n
megkapta-é bizonyos küldeményemet
subtit. Halljunk szót.Jegyzet
– Bartalus István (1821–1899): zenetanár, népdalgyűjt, zenei író, zenetörténész. Ekkor a Zenészeti Lapok főmunkatársa és a Független c. napilap cikkírója. Írásai a Ko-ban is megjelentek.BartalusBartalus István
n
Jegyzet
subtit. Halljunk szót– Halljunk szót (A francia nyelvtana ügyében) címmel (Független 1863. 116–119. sz. máj. 22., 23., 24., 27. )