FÁY ANDRÁS – ARANY JÁNOSNAK
Múltkor, midön Uram Öcsémékhez szerencsém volt,
n
nem mertem
határozottan igérni meg, hogy valamit a’ Koszorú számára dolgozni fogok,
tudván és érezvén, hogy az öreg ember már igen föltételes. Azonban nem feledkeztem meg
róla; és ezen hónapban, náthám és hurútom miatt, nem igen mehetvén ki szobámból, meg
irtam becses lapjok számára egy víg beszélyt,Jegyzet
Múltkor, midön Uram Öcsémékhez szerencsém volt–
Fáy András
1862. okt. 31-i levelére utal
(1516. ).Fáy András
n
a’ millyen egy, néhány nap múlva
78ik korévébe fordúló legénykétől telt. Örülni fognék, ha
meg nyerhetné tetszését Uram Öcsémnek; ha pedig föl nem vehetőnek találná,
visszaküldéseért esedezném. Honoráriumot, hirlapoknál, folyó-íratoknálJegyzet
meg irtam becses lapjok számára egy víg beszélyt– Flóris diák (Ko 1863. II. 1–4. sz. júl. 5. 5–11., júl. 12. 31–37., júl. 19. 55–60., júl. 26. 78–85.)
[!]
és
albumoknál sohasem fogadtam el, ’s ezt Uram Öcséméknél még kevésbbé tennem;[sic!]
[!]
[sic!]
haem
azt ohajtnám, hogy mivel
irásom már kuszált, és mind szedő, mind corrector által,
Szerkesztői feloldás: hanem
helyenkét
nehezen lesz
olvasható – kinyomatás előtt, az utólsó
Szerkesztői feloldás: helyenként
coectúrát
, vagy is
inkább át nézetet magam tehetném meg. A’ nyomdászok úgy is alkalmasint ismerik lakásomat
(Kalap útcza, 15 szám, 1
ö
Szerkesztői feloldás: correctúrát
[!]
emelet.)
mert alig lehet előttem valami kedvetlenebb dolog, mintha dolgozatom hibásan nyomatik
ki, mi már egy pár czikkemmel történt. –
[sic!]
Az irói segély-egylet számára is írtam egy történelmi komoly beszélyt;
n
melyet pár nap múlva,
Jegyzet
Az irói segély-egylet számára is írtam egy történelmi komoly beszélyt– Ez már nem jelenhetett meg a Részvét könyvében. „Azonban remélvén, hogy az egylet az 1864-ik évre is ki adja albumát, ez évfolyamban minden esetre közölni fogom” (
Gyulai Pál
Gyulai Pál
Fáy András
nak, 453.
1863. máj. 22.
GyPLev 502.). Az album második kötetének
kiadására azonban nem került sor.Fáy András
tek.
Szerkesztői feloldás: tekintetes
Gyulay Pál
úrnak fogok
átnyújtani.
Gyulai Pál