TOMPA MIHÁLY – ARANY JÁNOSNAK
Imhol vagyon két vers;
, se
hó. Hát ti hogy vagytok? gondolom: szokás szerint.
n
egyiket tartsd meg magadnak, a másikat az idezárt
borítékban vettesd a legközelebbi levélgyüjtő szekrénybe. Mi megvagyunk. Képzeld: az a
láncz a feleségem fejfájását egészen megszűntette; akkor szegény, kapta magát: az én
nyakamba adta, hogy majd a szemgyengeséget is meggyógyítja; s mi történt? az, hogy 24
óra alatt nyakamban a láncz olyan fekete lett mint a szén. Nagyon fekete lehet a vérem!
Most dörgölgeti posztócskával az asszony kedves lánczát, én pedig igen nevetem. Hanem
furcsa nevetés ez! Itt iszonyú szárazság van, marháink földet esznek a legelőn,
marháinkat pedig majd mi magunk esszük meg. 1863ban
itt még nem esett
Jegyzet
Imhol vagyon két vers– Arany lakadalmon (Ko 1863. II. 1. sz. júl. 5. 4.) és A vándornak (VU 1863. 24. sz. jún 14. 210–211.)
esö
[bizonytalan olvasat]
Szerkesztői feloldás: eső
Juliska
varr-e sokat? vagy a pesti
menyaszonyokArany Juliska
[!]
nem szoktak varrni? Hát [sic!]
László
legény-e már a talpán? Ugy legyen. Szivesen
csokolunk és ölelünk benneteket.
Arany László
Miska
Tompa Mihály