Aranysárkány fejléc kép
 
A SOPRONI MAGYAR TÁRSASÁG – ARANY JÁNOSNAK
[szerkesztői feloldás]
Elveszett
[szerkesztői feloldás]
1863. június–július fordulója
n
Jegyzet
[szerkesztői feloldás]
1863. június–július fordulója
– A Ko nyílt levele 1863. júl. 12-én jelent meg. A II. évfolyam első számaiban sok volt az ehhez hasonló üzenet, ellentétben az I. évfolyam utolsó négy számával, amikor az előfizetési felhívás foglalta el a helyet. Így jún. folyamán feltorlódtak az üzenni valók, amelyeket az új félév első két száma közölt. Valószínűbb tehát a júniusi keletkezés, de nem zárható ki a júliusi sem.
 
 
[szerkesztői feloldás]
Lehr Albert levele a társaság egyik ülésén kipattant vitában kérte
Arany
Arany János
állásfoglalását. A Ráchel siralma című költemény előadása során a „Feledém, hogy szolga” sornál a „szolga” szót megvetéssel mondta a szavaló. A levélíró ezt – ellentétben a résztvevők nagy többségével (pl.
Domanovszki Endre
Domanovszky Endre
n
Jegyzet
Domanovszki Endre
Domanovszky Endre
Domanovszky Endre
Domanovszky Endre
(1817–1895): jogakadémiai tanár. 1853–1876 között a soproni líceum felsőbb osztályaiban magyar nyelvet, történelmet, filozófiát és teológiát tanított; 20 évig az önképzőkör elnöke volt. 1871-től az Akadémia levelező tagja.
főjegyzővel) – helytelen értelmezésnek vélte. Lehr Albert a polémiát
Arany
Arany János
szavával javasolta eldönteni,
n
Jegyzet
a polémiát
Arany
Arany János
szavával javasolta eldönteni
– „Emlékszem még, felhoztam, hogy azon a helyen ’szolga’ = a ki szolgál, azaz nem ura a saját akaratjának, s bármennyire meg van indulva, szíve ellenére is végre kell hajtania Heródes parancsát, engedelmeskednie kell, különben a maga fejével játszanék; fölhoztam továbbá, hogy a ’megvetés’ eröltetésével a királyhoz hajlanék sympathiánk, a szolga rovására, a mi fonákság stb. Felkértem végül
Arany
Arany János
t, a ki akkoriban a Koszorú-t szerkesztette, hogy a Nyilt Levelezés-ben néhány szóval jelentse ki, kinek van igaza.” ( Lehr 1917. 142.)
aki a Nyílt levelezésben válaszolt.
n
Jegyzet
Nyilt levelezésben válaszolt
– „
L. Albert
Lehr Albert
urnak. Sopron. Önnek van igaza. Hogy ne? A szolga iránti megvetés porba rántaná azt a helyet.” ( Ko 1863. II. 2. sz. júl. 12. 48.)
 
 

Megjegyzések:

elveszett. Lehr Albert (1844–1924): nyelvész, műfordító. Teológiai tanulmányait Sopronban végezte, 1865-től tanár Sárszentlőrincen. 1882-től az Akadémia levelező, 1923-tól tiszteleti tagja. 1875-ben az Akadémia Sámuel-díjjal tüntette ki. Fő műve a Toldi nyelvi és tárgyi magyarázatokkal ellátott kiadása (1882).