ARANY JÁNOS – WOHL JANKÁNAK
Mikor
Stephanie
a szép sipkát elhozta,
rettentő vérmes reménynyel mondám neki: »no holnap irok Wohl Stefánia
Janká
nak.« De a holnapból, ha nem is egy
hónap, egy hét mégis lett; mert most van nekünk szerkesztőknek az
aratás, mely bizony rám nézve nem igen akar jobban ütni ki, mint a mezei aratás közelebb
az alföldön. Mindazáltal talán megélünk valahogy – addig meg bizonynyal, míg meg nem
halunk.
Wohl Janka
Bár szives megemlékezése »a dörmögő öreg úr« nevenapjáról, mint mindig, most is melegen
érintett – és szinte jól esik, hogy van még egy nőiró, ki nem csatlakozott az irónőkhöz
s egy fiatal iró, ki még nem tekinti halálos ellenét a maga vén bácsija
ármányos személyében: – bár, mondom: a sipka szép is, jó is, kedves is:
mindazáltal ezúttal sajnáltam, hogy el nem maradt, hogy költségbe verte miattam magát és
fárasztotta szép fehér kezecskéit; mert karácsonykor már kaptam volt egyet,
Bezerédjné
Bezerédj Istvánné
n
Jegyzet
– Bezerédj Istvánné (1807–1888) pesti lakos, akinek vasárnapi ebédjeireBezerédjnéBezerédj Istvánné
AJ
is gyakran meghívást kapott.
Vesd össze
AJÖM XVII. 828.,
941.
Arany János
őnga
munkáját, s igy új sapka tekintetében várhattam volna még egy pár esztendeig. Hanem hisz
elteszem az egyiket, annyi a sapkám, hogy elég lesz az már nekem, mig élek.
Szerkesztői feloldás: őnagysága
Stephanie
akkor a délutánt nálunk
töltötte; különben keveset látjuk, oly messze van tőlünk; a »néni« bizony fájós lábával,
meg a rossz idők miatt keveset járhat ki, Wohl Stefánia
Stephanie
sem jöhet, mert a mint ugyancsak tőle sajnálattal
értesűltünk, kedves anyjok folyvást gyengélkedik. Hanem azért a jó indulat meg van;
szalmatűz az, a mit mindig élesztgetni kell: a bükkfa parázs hamu alatt is soká
tart.
Wohl Stefánia
Képzelem, mily nagy tüzeket kell most rakni odafönn a felföldön, mikor tegnap itt is hét
fok volt a hideg,
n
ma is elég kemény. De nem baj, ha nyájas szivek környezik az
embert jó meleg kályha mellett. Örömmel értem leveléből és Jegyzet
hét fok volt a hideg– 7° Fahrenheit = 14° Celsius
Stephanie
től is, hogy, leszámitva távollétét
szüleitől, meg van elégedve s óhajtom, hogy a beállott új évben és mindenkor környezze
öröm és boldogság az én jó kis Wohl Stefánia
Janká
mat.
Wohl Janka
Hát még az utóirás! A »néni« csókolja, de ő átalában nem igen irhat levelet szemei
fájdalma miatt, s igy ne vegye tőle rosz néven, hogy nem ir.
Juliska
irhatna, roszúl teszi ha
nem cselekszi, de az meg annyira el van foglalva a boldogságon kivűl, új gazdasszonyi
teendőivel, hogy nekünk sem ir annyiszor, mint óhajtanánk, s minden levele csupa
gazdasszonysággal van tele. Adieu.
Arany Juliska
A.
Szerkesztői feloldás:
Arany
Arany János