THALÈS BERNARD – ARANY JÁNOSNAK
Paris
, 5 Janvier 1863 Párizs
[szerkesztői feloldás]
1864n
Jegyzet
1863– A levélben szereplő Histoire de la poésie 1864-ben jelent meg;[szerkesztői feloldás]1864
AJ
1864. jan. 17-én ismertette a levél egy részét a
Ko
Vegyes rovatában (
1864. I. 3. sz. 71.), és számolt be
Arany János
Bernard
tervéről: ennek alapján helyesbíthetjük a levél időpontját, amelynek írója
feltehetőleg még az előző évet tüntette fel.Bernard, Thalès
J’ai l’honneur de vous informer que, dans mon histoire de la
poésie, qui vient de paraître en un volume de 900 pages, j’ai longuement analysé la
poésie hongroise,
n
et naturellement j’ai parlé de vous,Jegyzet
dans mon histoire de la poésie, qui vient de paraître en un volume de 900 pages, j’ai longuement analysé la poésie hongroise– Histoire de la poésie.
Paris
, Dentu, 1864. A 855 lapnyi kötet antik,
modern és népköltészet („poésie populaire”) c. könyvekből áll; a magyar irodalom a
harmadikban szerepel, Chants hongrois címen (665–702.). Megjelenéséről a
Ko is beszámolt (
1864. II. 12. sz. szept. 18.
285.).Párizs
n
avec l’estime que mérite votre talent. J’ai même donné la traduction de votre
charmante poésie: le cercle de famille.
Jegyzet
/ Mert hogyha vas lett volna a fogam, / A rozsda ette volna
meg.« Természetes, hogy ez a bizonytalan élet nem felelt meg
Ime, a kérdések nagyobb részét megfejtettem csak egy pont maradt
homályban: kérem hadd maradjon még most. Nem akarnám, hogy korlátolt emberek
debreczeni pályám hoszszát birálgassák s az után itéljenek meg. Ennyi az egész. – S
nem akarnám hogy a kalandos négy hó, midőn iskolámat félbeszakítottam, köz ajkon
forgana még most. Gyöngeség, de engem teljes életemben ily gyöngeségek kinoztak.
Tudom hogy mások helyzetemben az efféle kiugrásokat geniestreich
gyanánt árulnák, de engem (hogy szójátékkal
fejezzem ki) nagyon genieroznak. Ha nem leszek, – akkor….”
(1857. aug. 11.
AJÖM XVII. 929. 94–95.
)
naturellement j’ai parlé de vous– Az
AJ
-ról szóló rész (673–677.) a Toldi cselekményének
ismertetésével kezdődik. A francia szöveg hiányos, pontatlan és ellentmondásos:
„MichelArany János
[!]
Toldi” történetét „[sic!]
Pierre Illosvai
Ilosvai (Selymes) Péter
[!]
” adta ki „[sic!]
Debreczin
”-ben; „Bude” és „Ofen” váltakozva szerepel; az események sorrendje is megváltozik.
Debrecen
Thalès Bernard
1847-ben ismerte meg Bernard, Thalès
Kertbeny Károly
t (l.
Detrich 1936. 16.); forrása:
Erzählende Dichtungen von Johann Arany. I. Toldi, II.
Die Eroberung von Murány. Aus dem Ungarischen übersetzt durch
Kertbeny Károly Mária
Kertbeny
. Leipzig, 1851
(vagy Ugyanott 18532). Az Histoire de la
Poésie a következőképpen foglalja össze Kertbeny Károly Mária
Arany
életrajzát:
„Arany János
Jean Arany
, regardé, depuis la mort de Arany János
Petoefi
comme le premier poète de la Hongrie, est né en 1817 dans le comitat de Bihar. Son
père était un simple cultivateur, qui lui apprit à lire, en traçant devant lui les
lettres de l’alphabet dans les cendres du foyer. Le plus grand souhait du vieillard
était de voir son fils devenir ministre de l’Evangile. Petőfi Sándor
Arany
fit d’assez bonnes études au collège de Arany János
Debreczin
; mais un beau jour, emporté par son imagination, il sauta par-dessus les
murailles, et s’enrôla dans une troupe d’acteurs ambulants, parcourant le pays en tous
sens, et éprouvant quelquefois la vérité de ce qu’a écrit Debrecen
Petoefi
: »Il est fort heureux que mes dents soient faites d’os, car si elles
étaient de fer, elles pourraient se rouiller.« Naturellement cette vie précaire ne
répondait pas aux rêves qu’Petőfi Sándor
Arany
s’étaient forgés. Par un jour d’été de l’année 1836, comme il dormait sur un des rochers de la chaîne du
Marmaros, il crut entendre une voix qui lui disait de retourner de suite chez lui,
parce que sa mère venait de mourir. Il vit là un avertissement du ciel, et se mit en
route aussitôt, avec quelques francs qu’il emprunta à son directeur.
Après avoir voyagé à pied pendant une semaine, il atteignit Arany János
Szalonta
, sa ville natale, et y trouva à la vérité sa mère vivante ; mais elle
mourut peu après, ce que le jeune homme considéra comme une punition que Dieu lui
envoyait à lui-même, à cause de son esprit aventureux. Il résolut donc de se vouer à
une existence obscure, pour soulager son vieux père devenu aveugle. En 1840, Nagyszalonta
Arany
fut nommé greffier du comitat; il épousa une femme qu’il aimait, et, ne
songeant plus à ses idées de gloire, il passa plusieurs années sans même lire un
journal. Le hasard ayant rapproché de lui un ancien camarade, son goût pour la
littérature se réveilla; il écrivit une poésie qui fut couronnée par la société de
Kisfaludy. Ce succès l’encouragea; il voulut concourir une seconde fois, et il envoya
son Toldi en 1847. Ce poème est une refonte de
celui d’Arany János
Illosvaï
,Ilosvai (Selymes) Péter
[!]
dont nous avons parlé précédemment. Pour faire accepter le type de
Toldi par la bonne société, il fallait le travailler littérairement,
lui donner un beau style, sans sortir de la simplicité populaire. [sic!]
Arany
se conforma à cette exigence. Ce que Arany János
Petoefi
avait fait pour la poésie lyrique, Petőfi Sándor
Arany
le réalisa pour la poésie épique, non pour l’épopée belliqueuse
d’Homère et de Valmiki, mais pour une sorte de poème populaire, qui charme par son allure franche
et rude et par l’éclat du coloris.
Le poème de Toldi, adressé sous le voile de l’anonyme, excita une
rumeur singulière. Arany János
Petoefi
, déjà célèbre, voulut connaître l’auteur, lui dédia une poésie, et alla le
visiter à Petőfi Sándor
Szalonta
Plus tard, Nagyszalonta
Arany
écrivit d’autres poèmes, parmi lesquels on remarque le Siège de
Murany, où le poète a dépeint la nature féminine avec un talent merveilleux.
Dans Toldi, il est simple, doux, puissant; il se sert toujours d’une
langue que le dernier homme du peuple peut comprendre. Dans le Siège de
Murany, il est brillant, passionné, dramatique, étincelant d’antithèses.
Il ne faut pas considérer Arany János
Arany
comme un poète métaphysique, qui, ayant conscience de son œuvre,
appartient autant, comme Arany János
Goëthe
ou Goethe, Johann Wolfgang von
Dante
, à la philosophie qu’à l’histoire; c’est plutôt un poète instinctif, qui
puise son génie dans son amour de la nationalité, et qui, ne pouvant refaire la grande
poésie épique de la guerre, donne à l’épopée une teinte agreste; c’est assurément le
mérite de tous les poètes hongrois modernes, de sentir parfaitement la nature.
On doit encore à Arany de courtes poésies, parmi lesquelles nous traduirons Le
Cercle de famille. Cette composition est une image exacte de ce que l’auteur
avait vu dans son enfance. On se rappelle qu’il est fils d’un cultivateur, qu’il était
destiné à la profession de pasteur, et on peut conjecturer que, comme ce fils aîné
dont il parle, il oubliait quelquefois la Bible pour griffonner des
vers. On sera frappé, en lisant cette poésie, de la vérité des descriptions; mais ce
n’est pas là du réalisme, c’est de la réalité. Le premier cherche à plaisir les côtés
hideux de la nature et de l’homme pour les dépeindre, la seconde établit un certain
monde idéal, où elle n’admet que des figures favorables à la poésie: celles qu’elle
choisit sont vraies; mais elle en laisse quelques-unes dans l’ombre, pour ne pas
altérer le tableau qu’elle retrace, par des tons criards et repoussants.”
Magyarul (Korompay H. János ford.):
„Dante, Alighieri
Arany János
, aki Arany János
Petőfi
halála óta az első költőnek számít Magyarországon, 1817-ben született Bihar megyében. Apja
egyszerű földműves volt, aki úgy tanította olvasni, hogy a tűzhely hamujába rajzolta
az ábécé betűit. Az aggastyán legfőbb kívánsága az volt, hogy az Evangélium
szolgájaként láthassa meg fiát. Petőfi Sándor
Arany
meglehetősen jó tanulmányokat folytatott a debreceni kollégiumban, de egy
szép napon, képzelőerejétől elragadtatva, elhagyta az iskolát és beállt egy
vándorszínész társulatba, amely minden irányban bejárta az országot. Néhányszor
Arany János
Petőfi
sorainak igazságát érezte meg: »Jó, hogy az embernek csont foga van,
Petőfi Sándor
[szerkesztői feloldás]
…Arany
álmainak. 1836 egyik nyári napján, ahogy a
mármarosi hegylánc szikláján aludt, hallani vélt egy hangot, amelyik azt mondta,
térjen haza, mert anyja meghalt. Ebben az ég figyelmeztetését látta és azonnal
útrakelt, egy kevés pénzzel, amelyet igazgatójától kölcsönzött.
Egy hétig tartó vándorlás után megérkezett szülővárosába, Arany János
Szalontá
ra; anyja még élt, de hamarosan meghalt, amit a fiatalember Isten őellene
szóló, kalandvágya miatti büntetésének tekintett. Elhatározta, hogy az
ismeretlenségnek szenteli magát, hogy öreg, megvakult apját gondozhassa. 1840-ben Nagyszalonta
Arany
a megye törvényszéki írnoka lett; elvett egy nőt, akit szeretett, és a
dicsőségvágyról lemondva, több esztendőt úgy töltött el, hogy még újságot sem
olvasott. A véletlen régi bajtársát hozta közelébe, felébredt az irodalom iránti
kedve; egy költeményt írt, amelyet a Kisfaludy Társaság jutalmazott. Ez a siker
felbátorította; másodszor is pályázni kívánva 1847-ben a
Toldit küldte be. Ez a mű, amelyről az imént beszéltünk, az
Illosvai-féleArany János
[!]
költemény átdolgozása. Ahhoz, hogy a művelt társadalommal
elfogadtassa a Toldi-féle típust, a népi egyszerűséget megtartva kellett azt
irodalmilag megmunkálni és szép stílusba öltöztetni. [sic!]
Arany
eleget tett ennek a követelménynek. Amit Arany János
Petőfi
a lírai költészetben tett, Petőfi Sándor
Arany
az epikában valósította meg, nem Arany János
Homérosz
és Valmiki háborús eposzaként, hanem olyan népies költeményként, amelyik elbájol
egyenes, merész modorával és színeinek ragyogásával.
A névtelenül benyújtott Toldi rendkívüli visszhangot keltett. A már
országos hírű Homer
Petőfi
meg akarta ismerni a szerzőt, költeményt ajánlott neki és meglátogatta
Petőfi Sándor
Szalontá
n.
Később Nagyszalonta
Arany
más költeményeket is írt, amelyek között a Murány ostroma
említendő meg; ebben a költő csodálatos tehetséggel festi le a női természetet. A
Toldiban egyszerű, nyájas és hatalmas; nyelvét a nép minden tagja
megértheti. A Murány ostromában elragadó, szenvedélyes és drámai, aki
az ellentéteket szikráztatja össze.
Arany János
Arany
nem metafizikus költő, akinek alkotói tudatára, Arany János
Goethé
hez és Goethe, Johann Wolfgang von
Danté
hez hasonlóan, jellemző volna a filozófia vagy a történelem; ő inkább
ösztönös, aki nemzetiségének szeretetéből merít, és aki, nem teremthetve újjá a
háborús nagyepikát, falusias színt ad az eposznak; bizonyára minden modern magyar
költő érdeme, hogy tökéletesen érzékeli a természetet.
Dante, Alighieri
Arany
nak rövidebb költemények is köszönhetők, amelyek közül a Családi
kört fordítjuk le. A kompozíció a szerző gyermekkorában látottak pontos
képe. Emlékszünk arra, hogy földműves fia volt, hogy papi hivatásra szánták;
feltehetjük, hogy, mint az idősebb fiú, akiről beszél, a Bibliát ő is feledte olykor,
hogy verseket fabrikáljon. A vers olvasása meglep a leírások igazsága által; ez nem
realizmus, hanem valóság. Az első, azért, hogy lefesse, örömmel keresi a természet és
az ember utálatosságait; a második eszményi világot teremt, amelybe csak a költészet
számára kedvező alakokat bocsát be. Azokat, akiket választ, igazak, de néhányukat
árnyékban hagyja, hogy ne rontsa el kiáltó és visszataszító tónusokkal a megrajzolt
képet.”
A forrás Arany János
Kertbeny
nek Arany János c. bevezetése, amely az idézett
Toldi-fordítás elején (VII–XXIV.) található. A szerző későbbi publikációiban (
Album hundert ungarischer Dichter, Kertbeny Károly Mária
Dresden
, Drezda
Pest
, 1854
;
Gedichte von Johann Arany, Genf, 1861
;
Ungarns Männer der Zeit I, Budapest
Prag
, 1862
) is ad Prága
AJ
-ról életrajzi összefoglalást, azonban a szövegek összehasonlítása
egyértelművé teszi azt, hogy Arany János
Bernard
az Erzählende Dichtungen von Johann Arany. I.
Toldi, II. Die Eroberung von Murány
(Leipzig, 1851 vagy 1853
Bernard, Thalès
n
) alapján dolgozott. A biográfia német szövegét fordításával
együtt közli Jegyzet
AJ
Arany János
Kertbeny
nek 1850 végén írt, elveszett levelének jegyzete (
AJÖM XV. 684–689.).
Kertbeny Károly Mária
Kertbeny
idézett bevezetésének végén megjelöli saját forrását: „So weit die
biographische Mittheilung, die der Dichter seinem Uebersetzer zum gröβten Theil selbst
schriflich gemacht.” (
AJÖM XV. 687.) Magyarul: „Eddig az életrajzi közlemény, amelyet
legnagyobb részében maga a költő írásban készített el fordítója számára.” (Ugyanott
689.) Mint erre Kertbeny Károly Mária
Sándor István
felhívta a figyelmet, ezt Sándor István
AJ
is megerősíti Arany János
Gyulai
hoz írt önéletrajzi levelében, felsorolva a fordító tévedéseit:
„Gyulai Pál
Kertbeny
az életrajzot saját levelem után irta”. (Kertbeny Károly Mária
AJ
Arany János
Gyulai Pál
nak, 1855. jún. 7. Ugyanott és
AJÖM XVI. 565.)
A költő tehát 1850 végén kitért arra az 1836-beli színjátszásra, amelyet Gyulai Pál
Gyulai
nak 1855-ben már csak „privatim” vallott meg, mert „Jelenlegi állásom, hol a külsőre is kell
tekinteni, nem engedi, hogy életirásom teljes legyen” (ugyanott 558., 557.); 1857-ben pedig megsemmisíteni kérte azt a Gyulai Pál
Toldy
nak írt levelet, amelyben indokolásként a következőket olvashatjuk: „A
Toldy Ferenc
Gyulai
hoz küldött életrajzi adatokban, emlékszem, van (nem a valónak
elferditése), hanem némi hézag, hiány: némely pontokat szándékosan hagytam homályban.
Miért ez? Az én életpályám, noha bűntől, ártalomtól ment, egy pár oly gyöngeséget
tűntet fel, a mit nem szeretnék, hogy már éltemben olvassák. A »K. Kézikönyv« nagy
részben ifjak kezébe jut, oly ifjak kezébe, kik talán épen vezetésem alatt lesznek:
egy minden részletben hű és pontos életrajz kézen forgása kedvetlenűl hatna rám,
mostani állásomban. A tanulói pálya, mit oly töredékesen futottam, s az erre
következett kóborlás szégyenitőleg hatna rám, ifju emberekkel szembe, kik meg nem
foghatnák, hogyan lehet ily előzmények után tanszékben ülni. Gyulai Pál
[szerkesztői feloldás]
…[szerkesztői feloldás]
,[szerkesztői feloldás]
,[szerkesztői feloldás]
zseniális csínyAJ
azt az önéletrajzi szakaszt, amelyről Arany János
Kertbeny
közvetítésével még 1850 végén
Kertbeny Károly Mária
Szalontá
ról a külföldi nyilvánosságnak beszámolt, státuszának megváltozása miatt
1855-ben és 1857-ben
Nagykőrösről itthoni közelebbi levelezőpatnereinek már csak bizalmasan jellemezte, a
hazai közönség előtti diszkréciót kérve. Közben azonban Nagyszalonta
Kertbeny
újra megjelentette az 1851 első felében publikált
német nyelvű életrajzot, majd annak variánsait, Kertbeny Károly Mária
Thalès Bernard
pedig 1864-ben az első megfogalmazás francia
változatát. Vesd össze
Korompay 2005.
Bernard, Thalès
Je vous serais obligé de vouloir me procurer quelques souscriptions pour ce livre, dont
le prix est de Dix francs, et de Douze
francs par la poste. Il m’a coûté des sacrifices considérables, car, en
France, le goût de la poésie étrangère n’est pas encore très répandu, mais les
admirables inspirations de la Muse magyare contribueront sans doute à changer notre
goût.
Je vous apprendrai, en outre, Monsieur, que j’ai traduit en français votre beau poème le
Toldi.
n
Cette version n’est
point encore publiée, je pense la faire paraître dans quelques mois, si mon histoire de la poésie a le fruit convenable.
Jegyzet j’
ai traduit en français votre beau poème le Toldi– A Toldi-fordítás sorsáról nincsen tudomásunk.
Recevez, je vous prie, Monsieur et cher poète, l’assurance du plaisir que j’ai éprouvé
bien souvent à vous lire, et, avec mes remerciments, le témoignage de ma considération
très distinguée.
Thalès Bernard
Bernard, Thalès