Aranysárkány fejléc kép
 
THALÈS BERNARD – ARANY JÁNOSNAK
Paris
Párizs
, 5 Janvier 1863
[szerkesztői feloldás]
1864
n
Jegyzet
1863
[szerkesztői feloldás]
1864
– A levélben szereplő Histoire de la poésie 1864-ben jelent meg;
AJ
Arany János
1864. jan. 17-én ismertette a levél egy részét a Ko Vegyes rovatában ( 1864. I. 3. sz. 71.), és számolt be
Bernard
Bernard, Thalès
tervéről: ennek alapján helyesbíthetjük a levél időpontját, amelynek írója feltehetőleg még az előző évet tüntette fel.
 
  Monsieur,  
  J’ai l’honneur de vous informer que, dans mon histoire de la poésie, qui vient de paraître en un volume de 900 pages, j’ai longuement analysé la poésie hongroise,
n
Jegyzet
dans mon histoire de la poésie, qui vient de paraître en un volume de 900 pages, j’ai longuement analysé la poésie hongroise
Histoire de la poésie.
Paris
Párizs
, Dentu, 1864. A 855 lapnyi kötet antik, modern és népköltészet („poésie populaire”) c. könyvekből áll; a magyar irodalom a harmadikban szerepel, Chants hongrois címen (665–702.). Megjelenéséről a Ko is beszámolt ( 1864. II. 12. sz. szept. 18. 285.).
et naturellement j’ai parlé de vous,
n
Jegyzet
naturellement j’ai parlé de vous
– Az
AJ
Arany János
-ról szóló rész (673–677.) a Toldi cselekményének ismertetésével kezdődik. A francia szöveg hiányos, pontatlan és ellentmondásos: „Michel
 [!]
[sic!]
Toldi” történetét „
Pierre Illosvai
Ilosvai (Selymes) Péter
 [!]
[sic!]
” adta ki „
Debreczin
Debrecen
”-ben; „Bude” és „Ofen” váltakozva szerepel; az események sorrendje is megváltozik.
Thalès Bernard
Bernard, Thalès
1847-ben ismerte meg
Kertbeny Károly
Kertbeny Károly Mária
t (l. Detrich 1936. 16.); forrása: Erzählende Dichtungen von Johann Arany. I. Toldi, II. Die Eroberung von Murány. Aus dem Ungarischen übersetzt durch
Kertbeny
Kertbeny Károly Mária
. Leipzig, 1851 (vagy Ugyanott 18532). Az Histoire de la Poésie a következőképpen foglalja össze
Arany
Arany János
életrajzát:
Jean Arany
Arany János
, regardé, depuis la mort de
Petoefi
Petőfi Sándor
comme le premier poète de la Hongrie, est né en 1817 dans le comitat de Bihar. Son père était un simple cultivateur, qui lui apprit à lire, en traçant devant lui les lettres de l’alphabet dans les cendres du foyer. Le plus grand souhait du vieillard était de voir son fils devenir ministre de l’Evangile.
Arany
Arany János
fit d’assez bonnes études au collège de
Debreczin
Debrecen
; mais un beau jour, emporté par son imagination, il sauta par-dessus les murailles, et s’enrôla dans une troupe d’acteurs ambulants, parcourant le pays en tous sens, et éprouvant quelquefois la vérité de ce qu’a écrit
Petoefi
Petőfi Sándor
: »Il est fort heureux que mes dents soient faites d’os, car si elles étaient de fer, elles pourraient se rouiller.« Naturellement cette vie précaire ne répondait pas aux rêves qu’
Arany
Arany János
s’étaient forgés. Par un jour d’été de l’année 1836, comme il dormait sur un des rochers de la chaîne du Marmaros, il crut entendre une voix qui lui disait de retourner de suite chez lui, parce que sa mère venait de mourir. Il vit là un avertissement du ciel, et se mit en route aussitôt, avec quelques francs qu’il emprunta à son directeur. Après avoir voyagé à pied pendant une semaine, il atteignit
Szalonta
Nagyszalonta
, sa ville natale, et y trouva à la vérité sa mère vivante ; mais elle mourut peu après, ce que le jeune homme considéra comme une punition que Dieu lui envoyait à lui-même, à cause de son esprit aventureux. Il résolut donc de se vouer à une existence obscure, pour soulager son vieux père devenu aveugle. En 1840,
Arany
Arany János
fut nommé greffier du comitat; il épousa une femme qu’il aimait, et, ne songeant plus à ses idées de gloire, il passa plusieurs années sans même lire un journal. Le hasard ayant rapproché de lui un ancien camarade, son goût pour la littérature se réveilla; il écrivit une poésie qui fut couronnée par la société de Kisfaludy. Ce succès l’encouragea; il voulut concourir une seconde fois, et il envoya son Toldi en 1847. Ce poème est une refonte de celui d’
Illosvaï
Ilosvai (Selymes) Péter
,
 [!]
[sic!]
dont nous avons parlé précédemment. Pour faire accepter le type de Toldi par la bonne société, il fallait le travailler littérairement, lui donner un beau style, sans sortir de la simplicité populaire.
Arany
Arany János
se conforma à cette exigence. Ce que
Petoefi
Petőfi Sándor
avait fait pour la poésie lyrique,
Arany
Arany János
le réalisa pour la poésie épique, non pour l’épopée belliqueuse d’Homère et de Valmiki, mais pour une sorte de poème populaire, qui charme par son allure franche et rude et par l’éclat du coloris. Le poème de Toldi, adressé sous le voile de l’anonyme, excita une rumeur singulière.
Petoefi
Petőfi Sándor
, déjà célèbre, voulut connaître l’auteur, lui dédia une poésie, et alla le visiter à
Szalonta
Nagyszalonta
Plus tard,
Arany
Arany János
écrivit d’autres poèmes, parmi lesquels on remarque le Siège de Murany, où le poète a dépeint la nature féminine avec un talent merveilleux. Dans Toldi, il est simple, doux, puissant; il se sert toujours d’une langue que le dernier homme du peuple peut comprendre. Dans le Siège de Murany, il est brillant, passionné, dramatique, étincelant d’antithèses. Il ne faut pas considérer
Arany
Arany János
comme un poète métaphysique, qui, ayant conscience de son œuvre, appartient autant, comme
Goëthe
Goethe, Johann Wolfgang von
ou
Dante
Dante, Alighieri
, à la philosophie qu’à l’histoire; c’est plutôt un poète instinctif, qui puise son génie dans son amour de la nationalité, et qui, ne pouvant refaire la grande poésie épique de la guerre, donne à l’épopée une teinte agreste; c’est assurément le mérite de tous les poètes hongrois modernes, de sentir parfaitement la nature. On doit encore à Arany de courtes poésies, parmi lesquelles nous traduirons Le Cercle de famille. Cette composition est une image exacte de ce que l’auteur avait vu dans son enfance. On se rappelle qu’il est fils d’un cultivateur, qu’il était destiné à la profession de pasteur, et on peut conjecturer que, comme ce fils aîné dont il parle, il oubliait quelquefois la Bible pour griffonner des vers. On sera frappé, en lisant cette poésie, de la vérité des descriptions; mais ce n’est pas là du réalisme, c’est de la réalité. Le premier cherche à plaisir les côtés hideux de la nature et de l’homme pour les dépeindre, la seconde établit un certain monde idéal, où elle n’admet que des figures favorables à la poésie: celles qu’elle choisit sont vraies; mais elle en laisse quelques-unes dans l’ombre, pour ne pas altérer le tableau qu’elle retrace, par des tons criards et repoussants.” Magyarul (Korompay H. János ford.):
Arany János
Arany János
, aki
Petőfi
Petőfi Sándor
halála óta az első költőnek számít Magyarországon, 1817-ben született Bihar megyében. Apja egyszerű földműves volt, aki úgy tanította olvasni, hogy a tűzhely hamujába rajzolta az ábécé betűit. Az aggastyán legfőbb kívánsága az volt, hogy az Evangélium szolgájaként láthassa meg fiát.
Arany
Arany János
meglehetősen jó tanulmányokat folytatott a debreceni kollégiumban, de egy szép napon, képzelőerejétől elragadtatva, elhagyta az iskolát és beállt egy vándorszínész társulatba, amely minden irányban bejárta az országot. Néhányszor
Petőfi
Petőfi Sándor
sorainak igazságát érezte meg: »Jó, hogy az embernek csont foga van,
[szerkesztői feloldás]
/ Mert hogyha vas lett volna a fogam, / A rozsda ette volna meg.« Természetes, hogy ez a bizonytalan élet nem felelt meg
Arany
Arany János
álmainak. 1836 egyik nyári napján, ahogy a mármarosi hegylánc szikláján aludt, hallani vélt egy hangot, amelyik azt mondta, térjen haza, mert anyja meghalt. Ebben az ég figyelmeztetését látta és azonnal útrakelt, egy kevés pénzzel, amelyet igazgatójától kölcsönzött. Egy hétig tartó vándorlás után megérkezett szülővárosába,
Szalontá
Nagyszalonta
ra; anyja még élt, de hamarosan meghalt, amit a fiatalember Isten őellene szóló, kalandvágya miatti büntetésének tekintett. Elhatározta, hogy az ismeretlenségnek szenteli magát, hogy öreg, megvakult apját gondozhassa. 1840-ben
Arany
Arany János
a megye törvényszéki írnoka lett; elvett egy nőt, akit szeretett, és a dicsőségvágyról lemondva, több esztendőt úgy töltött el, hogy még újságot sem olvasott. A véletlen régi bajtársát hozta közelébe, felébredt az irodalom iránti kedve; egy költeményt írt, amelyet a Kisfaludy Társaság jutalmazott. Ez a siker felbátorította; másodszor is pályázni kívánva 1847-ben a Toldit küldte be. Ez a mű, amelyről az imént beszéltünk, az Illosvai-féle
 [!]
[sic!]
költemény átdolgozása. Ahhoz, hogy a művelt társadalommal elfogadtassa a Toldi-féle típust, a népi egyszerűséget megtartva kellett azt irodalmilag megmunkálni és szép stílusba öltöztetni.
Arany
Arany János
eleget tett ennek a követelménynek. Amit
Petőfi
Petőfi Sándor
a lírai költészetben tett,
Arany
Arany János
az epikában valósította meg, nem és Valmiki háborús eposzaként, hanem olyan népies költeményként, amelyik elbájol egyenes, merész modorával és színeinek ragyogásával. A névtelenül benyújtott Toldi rendkívüli visszhangot keltett. A már országos hírű
Petőfi
Petőfi Sándor
meg akarta ismerni a szerzőt, költeményt ajánlott neki és meglátogatta
Szalontá
Nagyszalonta
n. Később
Arany
Arany János
más költeményeket is írt, amelyek között a Murány ostroma említendő meg; ebben a költő csodálatos tehetséggel festi le a női természetet. A Toldiban egyszerű, nyájas és hatalmas; nyelvét a nép minden tagja megértheti. A Murány ostromában elragadó, szenvedélyes és drámai, aki az ellentéteket szikráztatja össze.
Arany
Arany János
nem metafizikus költő, akinek alkotói tudatára,
Goethé
Goethe, Johann Wolfgang von
hez és
Danté
Dante, Alighieri
hez hasonlóan, jellemző volna a filozófia vagy a történelem; ő inkább ösztönös, aki nemzetiségének szeretetéből merít, és aki, nem teremthetve újjá a háborús nagyepikát, falusias színt ad az eposznak; bizonyára minden modern magyar költő érdeme, hogy tökéletesen érzékeli a természetet.
Arany
Arany János
nak rövidebb költemények is köszönhetők, amelyek közül a Családi kört fordítjuk le. A kompozíció a szerző gyermekkorában látottak pontos képe. Emlékszünk arra, hogy földműves fia volt, hogy papi hivatásra szánták; feltehetjük, hogy, mint az idősebb fiú, akiről beszél, a Bibliát ő is feledte olykor, hogy verseket fabrikáljon. A vers olvasása meglep a leírások igazsága által; ez nem realizmus, hanem valóság. Az első, azért, hogy lefesse, örömmel keresi a természet és az ember utálatosságait; a második eszményi világot teremt, amelybe csak a költészet számára kedvező alakokat bocsát be. Azokat, akiket választ, igazak, de néhányukat árnyékban hagyja, hogy ne rontsa el kiáltó és visszataszító tónusokkal a megrajzolt képet.” A forrás
Kertbeny
Kertbeny Károly Mária
nek Arany János c. bevezetése, amely az idézett Toldi-fordítás elején (VII–XXIV.) található. A szerző későbbi publikációiban ( Album hundert ungarischer Dichter,
Dresden
Drezda
,
Pest
Budapest
, 1854 ; Gedichte von Johann Arany, Genf, 1861 ; Ungarns Männer der Zeit I,
Prag
Prága
, 1862 ) is ad
AJ
Arany János
-ról életrajzi összefoglalást, azonban a szövegek összehasonlítása egyértelművé teszi azt, hogy
Bernard
Bernard, Thalès
az Erzählende Dichtungen von Johann Arany. I. Toldi, II. Die Eroberung von Murány (Leipzig, 1851 vagy 1853
n
Jegyzet
) alapján dolgozott. A biográfia német szövegét fordításával együtt közli
AJ
Arany János
Kertbeny
Kertbeny Károly Mária
nek 1850 végén írt, elveszett levelének jegyzete ( AJÖM XV. 684–689.).
Kertbeny
Kertbeny Károly Mária
idézett bevezetésének végén megjelöli saját forrását: „So weit die biographische Mittheilung, die der Dichter seinem Uebersetzer zum gröβten Theil selbst schriflich gemacht.” ( AJÖM XV. 687.) Magyarul: „Eddig az életrajzi közlemény, amelyet legnagyobb részében maga a költő írásban készített el fordítója számára.” (Ugyanott 689.) Mint erre
Sándor István
Sándor István
felhívta a figyelmet, ezt
AJ
Arany János
is megerősíti
Gyulai
Gyulai Pál
hoz írt önéletrajzi levelében, felsorolva a fordító tévedéseit: „
Kertbeny
Kertbeny Károly Mária
az életrajzot saját levelem után irta”. (
AJ
Arany János
Gyulai Pál
Gyulai Pál
nak, 1855. jún. 7. Ugyanott és AJÖM XVI. 565.) A költő tehát 1850 végén kitért arra az 1836-beli színjátszásra, amelyet
Gyulai
Gyulai Pál
nak 1855-ben már csak „privatim” vallott meg, mert „Jelenlegi állásom, hol a külsőre is kell tekinteni, nem engedi, hogy életirásom teljes legyen” (ugyanott 558., 557.); 1857-ben pedig megsemmisíteni kérte azt a
Toldy
Toldy Ferenc
nak írt levelet, amelyben indokolásként a következőket olvashatjuk: „A
Gyulai
Gyulai Pál
hoz küldött életrajzi adatokban, emlékszem, van (nem a valónak elferditése), hanem némi hézag, hiány: némely pontokat szándékosan hagytam homályban. Miért ez? Az én életpályám, noha bűntől, ártalomtól ment, egy pár oly gyöngeséget tűntet fel, a mit nem szeretnék, hogy már éltemben olvassák. A »K. Kézikönyv« nagy részben ifjak kezébe jut, oly ifjak kezébe, kik talán épen vezetésem alatt lesznek: egy minden részletben hű és pontos életrajz kézen forgása kedvetlenűl hatna rám, mostani állásomban. A tanulói pálya, mit oly töredékesen futottam, s az erre következett kóborlás szégyenitőleg hatna rám, ifju emberekkel szembe, kik meg nem foghatnák, hogyan lehet ily előzmények után tanszékben ülni.
[szerkesztői feloldás]
Ime, a kérdések nagyobb részét megfejtettem
[szerkesztői feloldás]
,
csak egy pont maradt homályban: kérem hadd maradjon még most. Nem akarnám, hogy korlátolt emberek debreczeni pályám hoszszát birálgassák s az után itéljenek meg. Ennyi az egész. – S nem akarnám hogy a kalandos négy hó, midőn iskolámat félbeszakítottam, köz ajkon forgana még most. Gyöngeség, de engem teljes életemben ily gyöngeségek kinoztak. Tudom
[szerkesztői feloldás]
,
hogy mások helyzetemben az efféle kiugrásokat geniestreich
[szerkesztői feloldás]
zseniális csíny
gyanánt árulnák, de engem (hogy szójátékkal fejezzem ki) nagyon genieroznak. Ha nem leszek, – akkor….” (1857. aug. 11. AJÖM XVII. 929. 94–95. )
AJ
Arany János
azt az önéletrajzi szakaszt, amelyről
Kertbeny
Kertbeny Károly Mária
közvetítésével még 1850 végén
Szalontá
Nagyszalonta
ról a külföldi nyilvánosságnak beszámolt, státuszának megváltozása miatt 1855-ben és 1857-ben Nagykőrösről itthoni közelebbi levelezőpatnereinek már csak bizalmasan jellemezte, a hazai közönség előtti diszkréciót kérve. Közben azonban
Kertbeny
Kertbeny Károly Mária
újra megjelentette az 1851 első felében publikált német nyelvű életrajzot, majd annak variánsait,
Thalès Bernard
Bernard, Thalès
pedig 1864-ben az első megfogalmazás francia változatát. Vesd össze Korompay 2005.
avec l’estime que mérite votre talent. J’ai même donné la traduction de votre charmante poésie: le cercle de famille.
n
Jegyzet
J’ai même donné la traduction de votre charmante poésie: le cercle de famille
– A Családi kör francia tolmácsolásának (694–699.) közvetítő szövege
Kertbeny
Kertbeny Károly Mária
Gedichte von Johann Arany (Genf, 1861) c. kötetében jelent meg;
Bernard
Bernard, Thalès
munkája prózafordítás
 
  Je vous serais obligé de vouloir me procurer quelques souscriptions pour ce livre, dont le prix est de Dix francs, et de Douze francs par la poste. Il m’a coûté des sacrifices considérables, car, en France, le goût de la poésie étrangère n’est pas encore très répandu, mais les admirables inspirations de la Muse magyare contribueront sans doute à changer notre goût.  
  Je vous apprendrai, en outre, Monsieur, que j’ai traduit en français votre beau poème le Toldi.
n
Jegyzet j’
ai traduit en français votre beau poème le Toldi
– A Toldi-fordítás sorsáról nincsen tudomásunk.
Cette version n’est point encore publiée, je pense la faire paraître dans quelques mois, si mon histoire de la poésie a le fruit convenable.  
  Recevez, je vous prie, Monsieur et cher poète, l’assurance du plaisir que j’ai éprouvé bien souvent à vous lire, et, avec mes remerciments, le témoignage de ma considération très distinguée.  
 
Thalès Bernard
Bernard, Thalès
 
  7, rue des Feuillantines  
  près le Panthéon  
  Sie können deutsch schreiben.
[szerkesztői feloldás]
gót betűkkel írva
n
Jegyzet
Sie können deutsch schreiben
– Németül is írhat (né.).
 
 

Megjegyzések:

Arany László
Arany László
hagyatékából ( AkÉrt 1899. 669.)
Thalès Bernard
Bernard, Thalès
(1821–1873): francia költő, író, műfordító, „irodalmunknak is jóakaró ismertetője” (
AJ
Arany János
: Millien: La Moisson, SzF 1861. II. 27. sz. máj. 9. 422.; AJÖM XI. 171.) Magyarul (Korompay H. János ford.): Párizs, 1863.
[szerkesztői feloldás]
1864.
január 5. Tisztelt Uram, Van szerencsém tudtára adni, hogy költészettörténetemben, amely nemrég jelent meg egy 900 oldalas kötetben, hosszan elemeztem a magyar költészetet, és önről természetesen azzal a megbecsüléssel beszéltem, amelyet tehetsége megérdemel. Sőt, bájos költeményének, a családi körnek fordítását is adtam. Hálás lennék, ha néhány előfizetést szerezne erre a könyvre, amelynek ára tíz frank, postán tizenkét frank. Tekintélyes áldozatokat követelt tőlem, mert Franciaországban a külföldi költészet ízlése még nem nagyon terjedt el, de a magyar múzsa csodálatos ihletei kétségkívül hozzájárulnak ízlésünk megváltoztatásához. Ezenkívül arról is tájékoztatom önt, hogy szép költeményét, a Toldit lefordítottam franciára, amely még nem jelent meg. Ha költészettörténetem jó gyümölcsöket terem, néhány hónapon belül ki fogom adni. Fogadja, tisztelt Uram és kedves Mester, annak az örömnek kifejezését, amelyet önt olvasva igen gyakran éreztem, s megkülönböztetett nagyrabecsülésem hálás tanújelét.
Thalès Bernard
Bernard, Thalès
7, rue des Feuillantines a Panthéon mellett Németül is írhat.