CSAPLÁR BENEDEK – ARANY JÁNOSNAK Arany János KOHA:96679 VIAF:95251869 A digitális kritikai kiadás sajtó alá rendezői: Palkó Gábor KOHA_AUTH:121463 Fellegi Zsófia XML-editor Bobák Barbara Fellegi Zsófia Közreműködők Csonki Árpád Horváth-Márjánovics Diána Káli Anita Metzger Réka Móré Tünde Roskó Mira Sárközi-Lindner Zsófia Vétek Bence Digitális kritikai kiadás creator DigiPhil http://digiphil.hu Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Irodalomtudományi Intézet http://viaf.org/viaf/312925875/ http://www.iti.mta.hu/ Petőfi Irodalmi Múzeum http://viaf.org/viaf/152132060/ http://www.pim.hu Budapest http://www.geonames.org/3054643 2019 ©Free Access - no-reuse http://www.europeana.eu/rights/rr-f/ o:ajom18-lev.tei.1763 /o:ajom18-lev.tei.1763 Magyarország Budapest Országos Széchényi Könyvtár Kézirattára 2 213 141 2 fehér, CSAPLÁR nyomatos fol. 21,3×14,1 cm. 1–3. levél, 4. üres. Címzés nincs. A 4. lapon kézirattári bélyegző: M. N. MÚZEUM KÖNYVTÁRA Kéziratt. Növedéknapló. 1908. év, 1 sz. Arany János KOHA:96679 VIAF:95251869 Arany János Összes Művei XVIII. kötet Levelezés 4. ISBN:978-963-9671-44-7 editor Korompay H. János KOHA:139382 arranged for publication Új Imre Attila lector S. Varga Pál KOHA:151242 translator Bartók István KOHA:99798 Bódyné Márkus Rozália Glant Tibor Korompay H. János KOHA:139382 Szörényi László KOHA:126607 2014 Budapest Universitas Kiadó levél Kiadatlan. Teljes. Szeged Csaplár Benedek Arany JánosKOHA:96679 CSAPLÁR BENEDEK – ARANY JÁNOSNAK Szeged 1864. I 7. Igen tisztelt Igazgató Ur! Gyűjteményem egy részét porozgatván kezembe akadt holmi, a minek itt ott mások is vehetik hasznát, mielőtt magam vehetném alkalmazásba azon czélra, melly végett gyűjtém vala. Igy p. például a magyar genealogiat illetők Nagy Iván138808 urnak Stemmatographiajához Stemmatographiajahoz – Utalás Nagy Iván138808 Magyarország családai czímerekkel és nemzékrendi táblákkal című művére, amely 1857–1868 között 12 kötetben jelent meg. szolgálhatnak némi adalékul, kinek már előbb is adtam át holmit az Amade95810 féle Amade95810 féle – Amadé Lászlóra95810 (1703-1764) vonatkozhat leveltárbol szedett adatokbol, s ez úttal még több iránti vágyát nyilvánitá; mire nézve még szolgálni fogok holmivel, mihelytt időm engedi gyűjtemenyemet tovabb felturkálnom. Most csak a kézutba kerülteket másoltattam le hamarjában. II Egy pár régi levélnek jócskán meg viselt eredetijéről van itt hű másolat, talán majd a jogi régiségek közt vagy valahol használható. – III A gyermekjátékokat a szegedtáji népszokások sat gyűjteményéből kivonva a Kisfaludy társaság népdal gyűjteménye számára küldöm a Kisfaludy társaság népdalgyűjteménye számára küldöm – Ott nem jelent meg, a népköltészeti gyűjteményről l. az 1588./o:ajom18-lev.tei.1588 sz. levél jegyzetét. vagy ha ott nem kell: Gáspár János154461 nagy enyedi tanár urnak, ki illyesek küldésére egykor felkért. IV. A Bethlehem járások egy pár mutatványát, ha a Kisf. Kisfaludy társaságnál nem kellenek, t. tisztelt Szilágyi István126327 M. Máramaros szigeti tanár Urnak kívánom átengedni, ki mint saját leveléböl tudom, e tárgygyal tüzetesen foglalkozik. Ezeket illetöleg azonban meg kell jegyezném jegyeznem , hogy az ide mellékelt közlemény az effélének legalantibb nemű salakjábol való, s mint illyen néhutt trágársággal szenyezett s bohoczkodásba csapongó productio a tárgykezelőnek méltányos itéletét kivánja, nehogy ebből egyéb valamire történjék követköztetés. – Ugyanis a hol rendes vallási oktatás van, ott, ha még dívik a bethlemjárás, már ujabbi szerzeményüd ( Tárkányi J. B Tárkányi József Béla énekes könyvéböl Tárkányi J. B Tárkányi József Béla énekes könyvéböl – Tárkányi Béla József (1821– 1886) énekeskönyvei az 1840–1850-es években jelentek meg: így a Lelki manna, az az imádságos és énekes könyv, különösen a katholikus keresztény ifjuság számára (1853-ben először, majd több mint két tucatszor) vagy aKatholikus egyházi énektár (1854). s másokbol vett)lapalji besz. vallásos énekekkel történik ez, és a trágárságtol teljesen ment. Az ide mellékeltek a tanyai és alsóbb rétegi városi proletár nép közt lappangnak és ott is csak ugy improvisálva szövetnek közbe holmi piszkosságok, t. i. olly helyeken, hol a szereplök avval sikert (anyagi hasznot) aratni vélnek, a minthogy ezt czélzásaik is mutatják. Az okos kezelö tudni fogja mindezt igazi okára vissza vinni. Részemröl objectiv hüséggel közlöm, mint a hogy illyesminek közlését szükségesnek vélem. De hozzáteszem még a nép idösbjeinek azon megjegyzését is, hogy „ezt a piszkos beszédet vallásos dologba vegyítve csak az óta lehet hallani, mióta a német világ annyra divatba hozta az istenkáromló erkölcsöket”. – Nagy kár hogy illyesmik gyűjtésére régebben nem ébredt nálunk a gondolat, s még most sem eléggé szemes a gyűjtés vágy. – Bátorkodom ezennel fölemlítni, hogy a közmondások, tájszavak s egyéb efféléken kívül, mellyek összeállitására folyton ohajtom az idöt, meg van kézirattáramban az egész szegedi boszorkánypör , másolata, m̅ely saját felügyeletem alatt s nagy részben általam készült már 10 éve, s némileg Ipolyi által is fölhasználva a M. Magyar Mythologia függelékében, a M. Magyar Mythologia függelékében – Ipolyi a Karcsay G. , illetve Karcsanyéki G. álnév alatt is publikáló Csaplár ra hivatkozott, egyrészt a főszöveg jegyzetében („Karcsay feláldozó hazafiúsága és barátságának köszönök 12 szegedi 1728–1744 közötti boszorkánypört, lemásolva a város levéltárából (közöttök a Palugyay nál töredékesen s néhol hibásan közlöttek kiegészítései s kiigazításai is)” ( Ipolyi 1929. II. 173.); továbbá a függelékben: „ezen boszorkánypöri kútfőkhöz kapok még azóta Karcsay tól 15 sürűn írt ívet, mint a helyén felhozott szegedi b. p. boszorkány pör egy másik részét s pótlékát, melyek az előbbieknél még sokkal tetemesb s érdekesb részletekkel birnak, de melyekből itt csak keveset vehetek fel.” (Ugyanott 357.) mert már nyomtatás alatt volt a M. M. Magyar Mythologia midön ide kerültem. – A városházi levéltárban lévö boszorkánypör diribdarab papir rongyokon van szakadozott részletekben. Ezekről a lehető leggondosabb figyelettel vettem le másolatomat, mellyböl látható, hogy a Palugyai Imre által közölt mutatványok Palugyai Imre által közölt mutatványok – Palugyay Imre (1818–1866): 1847-től az Akadémia levelező tagja. Az utalás talán a Magyarország történeti, földirati s állami legújabb leírására vonatkozik, amelynek második része Szeged szabad királyi városáról is szól. sokban hibásak. Ezekböl látható az is milly mese a Dugonics107200 anyjának megégetéséröl és az ifju Dugonics107200 nak gyermekkorában e jelenetnél részvétéről szóló mendemonda, mint azt Jósika M. Józ sika Miklós „Szegedi boszorkanyai” után némellyek komolyan s történeti adat gyanánt kongatják. (1855 a Magyar Sajtó 36 ik száma Athenaeumaban czáfolgattam már e végett Sárváry B Sárváry Bélá -t). lapalji besz. 1855 a Magyar Sajtó 36 ik száma Athenaeumaban czáfolgattam már e végett Sárváry B Sárváry Bélá -t – Sárváry Béla András (1816–1894): kegyesrendi tanár, többek között Szeged en is teljesítve szolgálatot. Szeged városát ismertette a Hírnökben (1843), Dugonics Endre síremlékét a VU-ban (1855. 22. sz.). Csaplár Benedek megjegyzése az Igénytelen jegyzetkék a „Vasárnapi Ujság”22-ik számában közlött Dugonics András siremléke s életrajzához c. cikkre vonatkozik ( MS 1855. 36. sz. aug. 11. ). – Ha Grimm Jakab313492 és Vilmos313493 Grimm Jakab313492 és Vilmos313493 – Jacob Grimm313492 (1785–1863) és Wilhelm Grimm313493 (1786–1859) háromkötetes népmesegyűjteménye: Kinder- und Hausmärchen (Gyermek- és házi mesék) szelleme hathatósabban megszállná hazai tudományosságunkat: gondolom a boszorkánypörök is méltatva lennének a hazai tudomány érdekében ugy, a mint kell. – Ha a m. t. magyar tudományos akademiának volna kiadó szándéka: az én mintegy 22 ivre terjedö kéziratom lemásoltatása s rendbeszedése iránt szivesen teljesiteném rendelközését. Nyomtatásban mintegy 5–6 ivre menne ez. – Méltóztassék ezt az illető helyen, alkalmilág érinteni, ha nem fölösleges. – Ide csatolom egy keserves ének másolatát is, mellyet a régi levelek közt találtam; nem tudom származását, azt sem, hogy nyomtatásban van-e valahol. Bocsánat! hogy ennyi kéréssel alkalmatlankodom: ugy hittem, hogy igy leginkább czélhoz juttatom ez apróságokat, m . M áskorj más uton igyeköztem holmit közbirtokká tenni: de vannak még a választottak közt is, kik az efféle csekélységeket legfeljebb megmosolyogják, vagy félre vetik a szemétkosárba. Ha az idemellékeltek sehol sem használhatók: bátor vagyok kérni azoknak lepecsételten s nevem alatt T. Csösz Imre T. Csösz Imre – Csősz Mihály Imre (1838–1916): teológiai doktor, kegyesrendi tanár a pesti főgimnáziumban 1863–1865 között. kegy. kegyes rendi Gymn. Gymnasiumi tanárhoz küldetését, valamint a „ Fásult kedélyről” irt czikket a „ Fásult kedélyről ” irt czikket – A szellemi fásultság címen, Árpádfi G. álnévvel ( Ko 1864. I. 6–7. sz. febr. 7. 121–125., febr. 14. 145–149.) is, ha az nnak tartalma a „Koszorú” elveivel kevessé férne össze. Dilettans iró ogató létemre nem kivánok tolakodó lenni, oda hol válogathatni az elme termékekben. A jótakarás bir csak holminek megirására. En a fásult kedélyről szólani nagyon alakalomszerűnek találtam most, midön e kórság szinte divattá tolta föl magát. Legközelebbröl volt alkalmam tapasztalni egy illy divatos ifju oriást, ki jeles tehetségei s mindennemü adományozottságánál fogva roppant hazafi szolgálatokra volt képesítve; és szép tehetségeinek illö kimivelése helyett a fővárosi létet mint egyetemi polgár! arra használja, hogy egy pár hónap alatt egy ezer s nehány száz forintot elkölt és az egyetemben be sem iratja magát, hanem folyton a kocsmákban hentereg. Pedig elmondhatja ám, hogy longus post me ordo idem petentium dedecus. longus post me ordo idem petentium dedecus – longus post me ordo idem petentium decus – azaz: „mögöttem a hasonló dicsőségre szomjazóknak hosszú sora áll”. Livius A római nép története a város alapításától c. művéből (2. könyv, 12. fejezet); Mucius Scaevola szavai a Rómá ra támadó Porsenna, clusiumi király előtt, miután sikertelen merényletkísérlete után az uralkodó elé kísérték (Livius 1982. 115.) – S igy hát bizony van kire szoljon a dorgabeszéd. De ha a koszorúba kemény, – befér máshova. A propos a Döderlein Lajos nak Döderlein Lajos nak – Ludwig Döderlein (1791–1863): német filológus, egyetemi tanár. Az ókori auktorok kutatása mellett iskolakönyvei is jelentősek. alapul vett iskolai beszéde talalható e könyvben: „ Öffentliche Reden mit einem Anhange Pädagogischer und Philologischer Beiträge von Ludwig Döderlein Frankfurt am Mein und Erlangen 1860” 132 sat. lap. Akkor a nagy sietség miatt feledtem ezt följegyezni, pedig elvem a kútföt hüen idézni, s nem szeretem a másét amugy magamé gyanánt felmutogatni. Kérem tehát ez idézet melléklését, ha netán megjelennék alkalmilag, mint a nyilt levélben érintve van. mint a nyilt levélben érintve van – „Cs. B. urnak, Szeged . Köszönet. Alkalmilag használandjuk.” ( Ko 1864. I. 1. sz. jan. 3. 24.) Bocsánat e hosszas alkalmatlankodásért. – T. Igazgató Urnak őszinte tisztelöje CsaplárBenedek Csaplár Benedek