SZEMERE MIKLÓS – ARANY JÁNOSNAK
Tán
27 Febr. anyit
tudok hogy szombaton.
[szerkesztői feloldás]
1864.n
Jegyzet
Tán 27 Febr. anyit tudok hogy szombaton– 1864-ben febr. 27-e valóban szombatra esett.
AJ
a Nyilt levelezésben válaszolt:
„Lasztóczra Arany János
Sz. M.
Vettük a levelet és a küldeményt nagy
köszönettel. A kérdezett tárgyra nézve most röviden annyit: hogy csak rajta! jobb
későn mint soha. Mások is vannak ugy vele.”
(
Ko
1864. I. I. 10. sz. márc. 7. 240.;
AJÖM XII. 246.,
571.)Szemere Miklós
Ugyancsak sokára váltom be adott szavamat. – Két verse
szeretem, ha bezzeg vólna ki, mit tollam szivarfüst között összehabar, jó rendbe szedni,
kidolgozni! Rossz apa vagyok, csak meg teremteni szeretem gyermekeimet, de kellő
zubbonyba is őltöztetni, ez reám nezve
egyszer elkűldöm neked, – s egy más
prózát, mely alig egy órámba kerűlt. Még a’ nyelvet sem bírom már jól, alig – olykor
nemc is – jutnak eszembe a’ kellő kifejezések.
[!]
kűldök,[sic!]
n
mind kettő összevíssza corrigálva. Nem is kisértem meg tisztán le írni újra, előre tudva
hogy ismét illy sok ákombákommal lenne telve. Ez az én átkom! A’
Jegyzet
verset ’köszönte meg’ nyiltpostájában,
Két verse– Az egyik a Szüreten. (1861.) lehetett ( Ko 1864. I. 13. sz. márc. 27. 292–293.), a másik talán a Túl a síron (Ko 1864. I. 21. sz. máj. 22. 484.) c. vers.[!]kűldök[sic!]
AJ
nyílt postájában
jelzi érkezésüket: „Vettük a levelet és a küldeményt nagy köszönettel.”
(
Ko
1864. I. 10. sz. márc. 6. 240.) –
Arany János
Kazinczy Gábor
erről írta Kazinczy Gábor
Lévay
hoz
szóló (áprilisi, datálatlan) levelében: „S ezt a Lévay József
[szerkesztői feloldás]
a levél korábbi
részében Kazinczy
által bírálta levél korábbi részébenKazinczy Gábor
[!]
[sic!]
Arany
, sőt örvendett
neki, s a
S.
Sáros
Pataki
Füzetek után! Saját nép a poéta; mint az örmény, egyik percben véresen
marakodik a másikban agyon nyalja egymást. Én úgy érzem, hogy némely emlékezet
eltemethetetlen rém volna reám nézve; kísértene, nem hagyna nyugodni.”
(
Gulyás 1931. 468.)Arany János
kőltészetet
[bizonytalan olvasat]
Szerkesztői feloldás: költészetet
[!]
nagy kín. Röst szabó vagyok, azért
jelénk[sic!]
[!]
meg gyermekeim nagyobb része, kivált némelly víg, tréfás Kamasz, rongyos
őltönyben. Vén és röst férj vagyok, múzsaasszonykám elégületlen velem. Mint irigyellek
én benneteket könnyü, türelmes verselőket: tégedet, [sic!]
Petöfi
t, Petőfi Sándor
Szász
t, Szász Károly
Vahott Sándor
tVachott Sándor
n
Jegyzet
–Vahott SándorVachott Sándor
Vachott Sándor
(1818–1861): 1842-től a Kisfaludy Társaság, 1843-tól az Akadémia levelező tagja. A
szabadságharc után több hónapi fogsággal sújtották, elméje elborult a
börtönben.Vachott Sándor
s Toth Kalmant!
Beszúrás
[!]
– Biz isten a’ vénség az oka! mert
fiatalkoromban (csak úgy, barátim fölkérése következtében) holmi tréfás bohóságokat igen
könnyen írtam, s mértékre, s változó versnemben. Egy
[sic!]
polit.
pasquíllomat,Szerkesztői feloldás: politicai
n
melyet egy éj alatJegyzet
– Ez a gúnyvers vagy -irat nem jelent meg.polit.pasquíllomatSzerkesztői feloldás: politicai
[!]
írtam – pedig hosszú portéka – vagy
[sic!]
[szerkesztői feloldás]
[bizonytalan olvasat]
Te koszorúkat koszorukra aratsz. Én, „nec saevam Budae mortem” sat.
– Conamur tenues grandia,
n
– a’
non-t elöl kifeledtem. Csak én, nem Jegyzet
vagy a zord
Pelops- / házat: sok minekünk.” (Várady Szabolcs
ford.) – „saevam Budae mortem”: ’Buda kegyetlen halálát’.
„nec saevam Budae mortem” sat. – Conamur tenues grandia–
Horatius
: Ódák I. 6.
után. „nec saevam Pelopis domum / conamur, tenues grandia”, azaz: „nem zengjük,
Horatius, Quintus Flaccus
[szerkesztői feloldás]
sem a kétszínű Odysseus bolyongásátHoratius
is. Me domus Albuneae
resonantis (kétéveHoratius, Quintus Flaccus
[!]
is van hogy erdökben nem jartám[sic!]
[!]
), et praeceps Anio (a’
röst Ronyva vize:), ac Tiburni lucus[sic!]
n
(egy
parJegyzet
mint szép / visszhangzó laka
Albuneának / s a rohanó Anio és Tibur berke” (
Me domus Albuneae resonantis (kétéve is van hogy erdökben nem jartám– Utalás[!]), et praeceps Anio (a’ röst Ronyva vize:), ac Tiburni lucus[sic!]
Horatius
Ódák I. 7. versére: „quam domus Albuneae resonantis / et praeceps Anio ac
Tiburni lucus”, azaz: „Horatius, Quintus Flaccus
[szerkesztői feloldás]
Engem nem ragad el sem az edzett / Spárta, se Larissában a dús rét annyira,Devecseri Gábor
ford.).Devecseri Gábor
[!]
festett fa, szobám képein) vonzanak. S félek „az erős hadak
ístenétől”.[sic!]
n
–
Jegyzet
S félek „az erős hadak ístenétől”– „Múzsám mosolygóbb tájakon andalog, / A csendes erdő boltjaiban szeret / Víg lantja zengni, s rettegéssel / Néz az erős hadak istenére” (Berzsenyi Dániel: Melisszához).
Hanem „molli, Plance, mero!
valahogy, mert – igen meg haragudtam. Haragítsatok
meg kérlek, de, nagyon, úgy tán ezzel is bóldogúlok. Vigasztalj meg
[szerkesztői feloldás]
”n
– Bort iszom búmban. T.i. azt
fogod hinni már kész székfoglaló beszédem;Jegyzet „molli, Plance,
mero! –
[szerkesztői feloldás]
”Horatius
: Ódák I. 7.:
„sic tu sapiens finire memento / tristitiam vitaeque labores / molli, Plance, mero”,
azaz: „ne felejts te se bölcsen véget vetni az élet / fáradságainak s borujának, /
Plancusom, édes borral” (Horatius, Quintus Flaccus
Devecseri Gábor
ford.).Devecseri Gábor
n
– nem
irtam én még egy betüt sem barátom, pedig a’ hataridőJegyzet
azt fogod hinni már kész székfoglaló beszédem–
AJ
többször is biztatta barátját a székfoglaló elkészítésére,
kevés eredménnyel, míg 1866-ban
hivatalos levelet küldött többeknek, így Arany János
Szemeré
nek is, amely az akadémiai tagság
elvesztését helyezte kilátásba (
AJÖM XIV.
178. 172.). Válaszul Szemere Miklós
Szemere
1866. nov. 1-ji, Szemere Miklós
AJ
-nak írt magánlevelében
(
MTAK Kt K 513/630. sz)
lemondott az akadémiai tagságról, ezt azonban nem fogadták el („az 1863-ban választott Arany János
Szemere Miklós
nem foglalt
széket. Midőn erre már egyszer felszó- líttatott, lemondással felelt, melyet azonban
b. Szemere Miklós
Eötvös
elnök nem
kívánt komolyan venni.” (
AJÖM XIV. 545.
458.). Eötvös József
Szemere
végül megtartotta az akadémiai tagságot.Szemere Miklós
[!]
már lejárt. Mínap több
fiatalember jő hozzám, Kérdi[sic!]
[!]
egyik ([sic!]
Vezerle Zsiga
)Vezerle Gáspár
n
kész e’ már szekfoglalóJegyzet
– ismeretlen személy; talán Vezerle Gáspár egri kanonok (1794–1870) rokonaVezerle ZsigaVezerle Gáspár
[!]
múnkám?[sic!]
[!]
– a’ millyen róst[sic!]
[!]
vagyok, az csak a’ végső hóban lessz kész –
mondám. „Hiszen Februarus a’ vegső[sic!]
[!]
hó”! válaszolja, – Mi a’ Manó! lehetetlen az, – fölkeresem íjedve[sic!]
[!]
G. [sic!]
Desseöffy
Dessewffy Emil
n
Jegyzet
G.– gr.DesseöffyDessewffy Emil
Dessewffy Emil
(1814–1866), az Akadémia elnökeDessewffy Emil
[!]
levelét, s
látom hogy csakugyan úgy van. Azt hittem a’ guta üt meg. Én Majus végére emlékeztem. Illyesmi csak az én
szetszortságomon,[sic!]
[!]
godatlanságomon[sic!]
[!]
történhetik! – most már mít tegyek? vagy
semmit sem írok, vagy ollyas mit, mitől elájultok. Igazán adj tanácsot! nem keső[sic!]
[!]
e
még pár hó múlva is? mit gondolsz? Azt se tudom felolvasták e már a magokét: [sic!]
Madách
, s Madách Imre
Lévaÿ
? – „Jaj nekem s jaj annak
(neked) a’ ki engem verset írní búmra megtanított,”Lévay József
n
akarám mondani, a’ ki engem Jegyzet
„Jaj nekem s jaj annak (neked) a’ ki engem verset írní búmra megtanított”–
Kölcsey
Panasz c. költeményének kezdete: „Jaj nekem, s jaj annak, aki engem /
Verset írni megtanított”.Kölcsey Ferenc
tud.
t.
tagnak ajánlott! Csak az egy
vígasztal, (ha csakugyan nem fognék irni, mi könnyen lehet) hogy – Szerkesztői feloldás: tudós társasági
Tompa Miska
sem irt, mindeddig sem,
– s nem is fog. Par nobile fratrum!Tompa Mihály
n
– Ugyan lökjetek ki mindkettőnket abból
a’ tudós teremböl, hova nem illünk. A manó látta versfírkáló frátertöl tudós értekezést
kívánni! – Jegyzet
Par nobile fratrum– egymáshoz illő két zsivány (lat.)
Brassai
ellen
írt válaszom? Azt csak Brassai Sámuel
meg
írtam
[bizonytalan olvasat]
Szerkesztői feloldás: megírtam
[szerkesztői feloldás]
Míg korábban külön írta az igekötőt igéjétől, most ez már bizonytalan, sőt az egybeírás a valószínűbbJancsi
kám, hogy később is megjárja
még – mert kétségbe esett az én röst lelkem. EnArany János
[!]
azóta az Elnök levelébe soha se
tekíntettem s úgy emlekeztem,[sic!]
[!]
hogy majus végén neveztettem ki. Oh én szerencsétlen
(nem) tudós! Milly elégtétele lesz [sic!]
Brassaÿ
nak! s méltán.
Brassai Sámuel
[!]
Toth Kálmán[sic!]
Tóth Kálmán
[szerkesztői feloldás]
a [!]
s [sic!]
Pákh
nak is küldök holnapután
verset.Pákh Albert
n
A vers egyre szaporodik, de tőbbnyire töredék marad.
Jegyzet
– A FL-ban (amelynekn[!]Toth Kálmán[sic!]Tóth Kálmánk,[szerkesztői feloldás]a[!]s[sic!]Pákhnak is küldök holnapután versetPákh Albert
Tóth Kálmán
volt egyik
szerkesztője) és a VU-ban (amelynek Tóth Kálmán
Pákh Albert
volt szerkesztője) 1864. máj. 22-én (ugyanazon a napon)
jelent meg Pákh Albert
Szemere
Avult csoha (1864.
116. sz. 495.) és Vajjon igy van-e vele más is? c. verse
(
VU
1864. 21. sz. 194.).
Bizonytalan, hogy ekkor, vagy később küldte-e el őket (Szemere Miklós
Szemere
máj. 11-i levele az utóbbit
valószínűsíti).Szemere Miklós
Gyulaí
t, Gyulai Pál
Salamon
t igen igen üdvezöld
tőllem.Salamon Ferenc
[!]
Kedves (nem csak neked kedves nekem is) jó feleségecskednek az én
kézcsokjamat, [sic!]
Laczi
t is
csókolom két füle között, – ne nőjjön már hosszabra!Arany László
[!]
Téged az úr áldjon meg.
[sic!]
ui. Hol veszi
munkájában)
az oroszlányt magyarhonban?
Salamon
(Zrinyiröli Salamon Ferenc
[szerkesztői feloldás]
[bizonytalan olvasat]
n
Jegyzet
Hol veszi–Salamon(>Salamon FerencZrinyirölimunkájában) az oroszlányt magyarhonban[bizonytalan olvasat]
Szemere
felületesen olvasta Szemere Miklós
Salamon
3 részes
publikációjának (
Zrínyi Miklós ifjúsága.
Ko
1864. I. 8–10. sz. febr. 21.– márc. 6.
)
első részét: „Azonban a férfias mulatságok közt nem a róka, medve és vadkan volt
’nagy vad’-nak nevezhető a Zrínyieknél. Az ügyesség netovábbja a szomszéd török
oroszlánok elleni vállalatokban tünt ki.” (169.), hiszen a szó a törököket
jelöli.Salamon Ferenc