Aranysárkány fejléc kép
 
TÓTH ENDRE – ARANY JÁNOSNAK Vatta, martius 17 ͞864.  
  Kedves barátom! íme, milyen szépen tartom meg, a mit majdnem megigértem magamnak, t.i. hogy „letészem a lantot”…
n
Jegyzet
„letészem a lantot”
AJ
Arany János
elégico-ódájának címe és kezdete
E hol
[bizonytalan olvasat]
Szerkesztői feloldás: Ehol
ismét egy ide mellékelt versféle!
n
Jegyzet
egy ide mellékelt versféle
A Két fogoly c. ballada, amelyet
AJ
Arany János
csak 1865-ben, a nyugalmasabb, már kiegyezést kereső politikai hangulat első heteiben közöl ( Ko 1865. 19. sz. máj. 7. 435–436.).
Igaz, hogy ama
[törölt]
«
[hiány]
[hiány]
Kiterjedés: 1
Ok: olvashatatlan
Egység: karakter
»
kudarc óta sok, sok bizalmat vesztettem magam iránt s néha a kétely a tétlenségig haboztat, mind a mellett néha aztán csak írok. – Az eke ugy is ott áll részint marha, részint vető mag hián! A kormány a legszegényebb gazdáknak is oly szűken kölcsönze e méregdrága magból
n
Jegyzet
A kormány a legszegényebb gazdáknak is oly szűken kölcsönze e méregdrága magból
– Az 1863-ik évi súlyos aszály és a nyomában járó ínség kezelésére 1863. júl. 31-én
Ferenc József
Ferenc József
határozata szerint az államkincstárból 2 millió forintot különítettek el a szegényebb birtokosok számára (vetőmag és igavonó marhák beszerzésére).
valamit, hogy nekünk kisebb birtokosoknak egy szem se jutott! – Tehát ha a gazda nem szánthat, szántson legalább a pacsirta, a mint szánthat!  
  Nem tudom, nem fog-e a censura az utolsó sorban, a Rákóci néven
n
Jegyzet
az utolsó sorban, a Rákóci néven
AJ
Arany János
válasza ezúttal is a Nyilt levelezésben érkezett: „Az ominosus névtől van okunk félni.” ( Ko 1864. I. 13. sz. márc. 27. 312.; AJÖM XII. 248. 573.) A vers végül Rákóczi névvel jelent meg.
elképpedni..?
 [!]
[sic!]
Azért kérlek, azon esetre, ha lehet valamikép hogy a mellett a költemény is maradhatna, igazitsd ki! De én azt hiszem, hogy most, midőn
Szalay
Szalay László
épen Rákócit irja,
n
Jegyzet
Szalay
Szalay László
épen Rákócit irja
– Ekkor jelent meg a II. Rákóczy Ferenc bújdosásának I. kötete (folytatását
Szalay
Szalay László
már nem tudta befejezni).
nem fognak belebotlani.  
  Tudom mennyi és hányféle meg’ mindenféle levelet kell olvasnod! s megvallom tartózkodva intézek annál fogva egy kérést hozzád, ama költői beszélyemet
n
Jegyzet
ama költői beszélyemet
– Ez A férj c. mű; mutatványát a 1748. levelében küldte meg ( Ko 1863. II. 26. sz. dec. 27. 605–607.).
illetőleg melyből mutatványt voltál szives közleni. Szeretném azt ha
Gyulai
Gyulai Pál
az „albumot” ismét adja,
n
Jegyzet
ha
Gyulai
Gyulai Pál
az „albumot” ismét adja
– A
Gyulai
Gyulai Pál
szerkesztette Részvét könyvének (1863) nem volt folytatása.
neki átadni; vagy ha ez nem jön ki: annyi időt nyerni tőled, a mikor ráérsz, hogy elolvasd s ha jó: valahogy kiadni.
n
Jegyzet
valahogy kiadni
AJ
Arany János
a fentebb idézett Nyilt levelezés elején reagál rá: „Az elolvasást szivesen. A kiadás: ott már két emberen áll a vásár.” ( Ko 1864. I. 13. sz. márc. 27. 312.; AJÖM XII. 248., 573.)
Mintegy 300. strófa, 8 sorosan, mint a „Koszoru” hozta. Mind ezt azonban csak ugy, ha a te óráidból ez által nem lopok. Úgy-e, megbocsátod e bizalmamat?!  
  Igaz: azt hallom, valami kitünő költői beszélyt adott be a
K.
Szerkesztői feloldás: Kisfaludy
társaságnak, talán,
Ormódi
Ormódi Bertalan
;
n
Jegyzet
kitünő költői beszélyt adott be a
K.
Szerkesztői feloldás: Kisfaludy
társaságnak, talán,
Ormódi
Ormódi Bertalan
– Az 1864. febr. 25-i ülésen Kövesdy Ádám Apa és fiú c. regénye és a Zsidók és szamaritánok c. drámai hősköltemény került szóba (az utóbbi szerzője ekkor még ismeretlen volt). Ormódi Bertalan kiadásra beküldött művét a társasági bírálók (
Salamon
Salamon Ferenc
, majd később
Gyulai
Gyulai Pál
) nem javasolták támogatásra, így az majd 1866-ban,
Ormódi
Ormódi Bertalan
verseskötetében jelent meg Szülamith címmel. ( Zsoldos 1970. 355.)
valóban oly jeles volna?  
  De nem rontom tovább a szemedet!.. Isten veled! tarts meg engemet szeretteid között  
  tisztelő barátodat  
 
T. Endré
Tóth Endre
t  
 

Megjegyzések:

Arany László
Arany László
hagyatékából ( AkÉrt 1899. 667.)