GYŐRY VILMOS – ARANY JÁNOSNAK

Igen tisztelt Tekintetes Úr

Szeretett Kedves Bátyám !

Van szerencsétlenségem bemutatni

[szerkesztői feloldás]

a t-k azonos vonallal áthúzva (ez gyakran előfordul

Győry Vilmos

nál, később nem jelöljük)a t-k azonos vonallal áthúzva (ez gyakran előfordul

egy – terjedelmére nézve – óriás novellát.

n

Jegyzet

óriás novellát

– A Mindennapi csalódások hét részben látott napvilágot a Ko-ban ( Ko 1864. II. 14–20. sz.; 1864. okt. 2. 316–323., okt. 9. 340–347., okt. 16. 365–372., okt. 23. 389–396., okt. 30. 413–420., nov. 6. 438–445., nov. 13. 461–467.)

Másfélévig

[!]

[sic!]

nem irtam a Koszorúba semmit, s ha oly vakmerő képzel[törölt]
« e »

ő

Beszúrás

déssel birnék, hogy azt hinném: ez a mostani csakugyan fog ott napvilágot látni; akkor azt is el kell képzelnem, kell legalább tizenkét esztendő, a mig e

n

Beszúrás

nek közlése bevégződhetik. –

De! Mi tagadás benne, – én nagyon is jól szerettem volna megirni, s ime nagyon is hosszúvá lett. Ez pedig különbség.

Egyetlen egy szólhat talán mellettem, és ez az: hogy én egy kis lélektani tanulmányt szerettem volna ebből a novellából csinálni, melynek tárgya: (annyival is inkább ideirom néhány szóval, ha az alap már magában hibás, ne is tessék elolvasásával az időt tölteni:) melynek, ismétlem: – tárgya: Egy fiatal ember lelkének átváltozása. Ő – a korával együtt járó szép hibában szenved: – tulságosan hisz az emberekben, teljes világ- és emberismeretet képzel magában, egyes apróbb csalódások által nem hagyja magát megtérítetni, hanem mikor eloszlani látja legszebb ábrándjait: akkor egyszerre az ellenkező túlságba esik. Hitet,

be

Beszúrás

csületet, erényt, mindent megtagad keservében, a földön poklot, az emberekben ördögöket lát. – Végre az élet arra is megtanítja, hogy ez is olyan absurdum, mint a másik, – s igy aztán okosabban gondolkodik.

Már nem tudom, hogy én magam is okosan gondolkodtam é, midőn ezt a novellát kigondoltam, – hanem annyi bizonyos, hogy én teljes bizalommal küldöm Tekintetes uraságod kezei közé, azon kérelemmel, méltóztassék úgy tenni vele, a mint lehet. Ha hosszas, vagy a h betűt r-re változtatva, ilyen: akkor majd más sorsát gondoljunk számára.

n

Jegyzet

majd más sorsát gondoljunk számára

–

AJ

Arany János

a Nyilt levelezésben válaszolt: „Orosházára

Gy. V.

Győry Vilmos

urnak. Vettük a csomagot, de még bele is alig pillanthattunk. A h betűvel megbirkoznánk valahogy; az r-től egy cseppet sem félünk, de igen, ha egy odaillő á-t gondolunk eléje. Talányért talány. Vegye szives üdvözletünket.” ( Ko 1864. II. 3. sz. júl. 17. 72.; AJÖM XII. 255., 579.).

AJ

Arany János

az „á”-val – á+r – a novella hossza miatt valószínűleg a honorárium nagyságára utalt.

–

Azt szabadjon még ide tennem, hogy én igen nagy örömmel dolgoztam, mert a Koszorúnak dolgoztam.

Hogy oly soká tudtam valamit összállítani,

[!]

[sic!]

erre nézve igen sokat hozhatnék fel igazolásomra, – de tudom hogy az mind felesleges, – mert Kedves Bátyám a nélkűl is igen jól tudja, hogy a mi vidékünkön a mult év, kivált nekünk lelkészeknek, egyáltalában nem volt alkalmas arra, hogy kedvünk legyen a szárnyas lovon

n

Jegyzet

szárnyas lovon

– azaz a Pegazuson

nyargalózni.

Tekintetes uraságod bármely intézkedésén megnyugszom, s szivem igaz tiszteletének tanu[törölt]
« f »

j

Beszúrás

eléül, azon fog[törölt]
« á »

a

Beszúrás

dással zárom be jelen soraimat; ha e novella bármely oknál fogva nem lehetne oly szerencsés, hogy a „koszorúba” felvétessék: törekedni fogok, mihelyt lehetséges, irni mást, – legalább ohajtásban

–

Beszúrás

jobbat, tőkéletesebbet.

[!]

[sic!]

Igaz tisztelettel és ragaszkodással

Orosházán 1864 Julius 9.

Tekintetes Uraságod

igaz tisztelője

Győry Vilmos

Legyen szabad, tiszteletteljes kézcsókomat, a

z

Beszúrás

illető helyen is, jelenteni.

AJOM18

Megjegyzések: