TÓTH ENDRE – ARANY JÁNOSNAK
Vatta,
Septemb. 9.
͞864.
Kedves barátom! kedélyes „nyílt levelezésed”ből még azt kellene hinnem, hogy gazdag ember vagyok,
miután, a szerint, most csak a szegény egészséges. De a valóság erősen rázna fel e’
hitembül, mert dacára folyton tartó betegségemnek s egy torok-gyulladásnak: „nem érek rá
beteg lenni!” S gondjaim közt alig vehetek időt, hogy szíves hajlamodért mit irántam
beszélykém ügyében tanusitasz, a leghálásabb köszönetet mondjam. Hogy „emberre vinni”
mikor sikerülend: miután kezeid közt van teljesen nyugodt vagyok az
időben.
n
Talán már majd haza kerülnek őszre ama „méhészek”, hogy
megnézzék: mi van köpűben?…
Jegyzet
Hogy „emberre vinni” mikor sikerülend: miután kezeid közt van teljesen nyugodt vagyok az időben–
AJ
a Nyilt
levelezésben válaszolt: „Vattára, Arany János
T. E.
Csupán annyit, hogy még
semmire sem mentünk, noha kisérletet már tevénk. A levél természetesen megjött: arra
e válasz: de ime nem küldhetünk egyebet állandó jókivánatunknál. Ugye szegény
válasz?” (
Ko
1864. II. 12. sz. szept. 18. 288.;
AJÖM XII. 259.,
582.)Tóth Endre
Még mindig nem tudok dolgozni! Valahányszor asztalomhoz űlök hogy azt tegyem, mindig
valami kínos remegés önt el s agyamban elmosódik minden rendje a gondolkozásnak. Azért
ez ide zárt költemény
n
is egy régibb dolog; de mert mást nem írhatok, küldöm, mert
szeretnék lapodnak egy parányi szolgálatot tenni. Fogadd szívesen mig valami jobbat
adhatok!
Jegyzet
ez ide zárt költemény– Sik mezőben… (Ko 1864. II. 13. sz. szept. 25. 292.)
Lapod utóbbi számának necrologja
n
igen szomoruan hatott reám! Én Jegyzet
necrologja– Kuthy Lajosról (Ko 1864. II. 10. sz. szept. 4. 237–238.)
Kuthy
t ismertem.Kuthy Lajos
n
S mindig
nagyon nagyon sajnáltam benne az írót midőn az erkölcsi embert elveszténk! S bár teljes
az elitélés mérője melyben őt kárhoztatás nyomja: én Jegyzet
Én–Kuthyt ismertemKuthy Lajos
Kuthy Lajos
(1813–1864):
regény- és drámaíró. A reformkor idején a liberális reformok híve (az „országgyűlési
ifjak” egyike, gr. Kuthy Lajos
Batthyány Lajos
személyi titkára; a forradalom és szabadságharc idején mind a
Batthyány-, mind a Szemere-kormány mellett titkári, tanácsosi feladatokat látott
el); az ötvenes években azonban közhivatalt vállalt, s a közvélemény árulónak
bélyegezte. Ekkor irodalmi munkássága is válságba jutott. Bár kortársai elítélték,
ami alól Batthyány Lajos
AJ
sem menti
fel, de nekrológjában szomorúan szól az író elvesztéséről, aki „beszélyirodalmunkba
tárgyban és formában sok uj elemet” hozott” (Ugyanott 238.).Arany János
s
zánom őt! s jól
esett necrologodban az, hogy legalább kitünt belőle a tévedő jelessége! Mi kár volt őt
elveszítenünk!
Beszúrás