Aranysárkány fejléc kép
 
SZEMERE MIKLÓS – ARANY JÁNOSNAK Lasztóc, 1864. október 6.
[szerkesztői feloldás]
[bizonytalan olvasat]
 
 
Jancsi
Arany János
kám! Kutyafuttában, mert kissé elkéstem, más lapokba is küldvén a’ mai postával.  
  E’ három darab
n
Jegyzet
E’ három darab
Az Intő szó (Ko 1864. II. 16. sz. okt. 16. 364.), az Út közben (Ko 1864. II. 22. sz. nov. 27. 510.) és talán az Agglegénység (Ko 1865. 3. sz. jan. 15. 52.) c. költemények.
közt ha az „Intö szót” adnád legelöbb, szeretném. Ha fennakadnál valamellyik szaván, mintsem változtassál rajta, inkább küld
 [!]
[sic!]
vissza, (mert én verseimet csak irtóztató
impurum ban
Szerkesztői feloldás: impurumban
n
Jegyzet
impurumban
– fogalmazványban (lat.)
szoktam megtartani, s röst vagyok feljegyezni a végsö javításokat) majd ki adja az ujhelyi „Zempléni Híradó
[szerkesztői feloldás]
.
n
Jegyzet
Zempléni Híradó
– Vegyes tartalmú hetilap (1864–1867), felelős szerkesztője Forster Rezső, 1865. márc. 1-jétől Fischer Nátán; a kiadó tulajdonos Weisz Mór. Indulásakor a lap tárcarovata rendszeresen hozott költeményeket
Szemeré
Szemere Miklós
től (így A szerencse istenasszonya, 1864. 9. sz. aug. 24. ; Vakandtúrás, 1864. 14. sz. szept. 28. ).
– Azonban nem látok én ebben egy szót se kiadhatatlant, – de ti pestiek kissé félénkek vagytok.  
  Székfoglaló munkámat maig nem irtam meg,
n
Jegyzet
Székfoglaló munkámat maig nem irtam meg
Szemere
Szemere Miklós
ezután sem készült el vele: l. az 1778. sz. levél jegyzetét (1864. febr. 27.).
s alkalmasint nem is fogom már, ha ílly
 [!]
[sic!]
sokáig késtem. Az az, irtam én annyit, hogy harmada is elég vólna,
 [!]
[sic!]
de mind ezt eggyé alkotni! – ehez nincs türelmem.  
 
Miska
Tompa Mihály
, s
Lévay
Lévay József
tán hozzám jönek
 [!]
[sic!]
szüretre.
n
Jegyzet
Miska
Tompa Mihály
, s
Lévay
Lévay József
tán hozzám jönek
 [!]
[sic!]
szüretre
Tompa Mihály
Tompa Mihály
és
Lévay József
Lévay József
valóban eleget tett
Szemere
Szemere Miklós
meghívásának (l. az 1866. és 1885. sz. levelet ).
– A „Barkóczi, Barkóczi, Barkóczi
cs
Beszúrás
illagozástb kár hogy tetted,
n
Jegyzet
Barkóczi, Barkóczi, Barkóczi” csillagozást kár hogy tetted
AJ
Arany János
Madách Imre
Madách Imre
A Kolozsiak c. elbeszélésének címéhez tette a következő megjegyzést: „A Kolozsiak a novellában a szerencsétlenség, a végzetszerűség szimbólumai, s velük szemben a novellában is, mint az egész Hegyalján, a Barkóczi nevet, mint a szerencse, a mindig fölülmaradás, a feltétlen érvényesülés, akár az árulás árán való érvényesülés jelképeként emlegetik.
[szerkesztői feloldás]
A Kolozsi név kimondása szerencsétlenséget hoz, melytől csak a Barkóczi név többszöri kimondása óvhat meg.” ( Ko 1864. II. 12. sz. szept. 18. 268.; AJÖM XII. 583.) – A családról l. még az 1943. sz. levél jegyzetét.
– igen nem jó sensátiót okozott az itt vidékünkön; mert él még nehány
Kolosÿ
Kolosÿ Károly
, s egy igen öreg is köztök, s ez valóságos dühbe jött csillagozásodra. Már ha a novella megjelent is azon czím alatt, csak ne csíllagoztad vólna úgy. E vén (78 éves)
Kolosÿ (Károly)
Kolosÿ Károly
épen közel szomszéd
[törölt]
« e »
o
Beszúrás
mban lakik s fia is van, – s férjesült több lánya. Valódi darázsfészekbe lökted azon csillagozást. Meg ölnek, meg trucidálnak,
n
Jegyzet
trucidálnak
– legyilkolnak, lekaszabolnak (lat.)
meg sp
é
Beszúrás
kelnek, ha – közéjök vetödöl valaha. De tréfán
kivöl
[bizonytalan olvasat]
Szerkesztői feloldás: kivül
mi is haragszunk rád
Erdélyi
Erdélyi János
vel együtt ezért. – Más vólna,
 [!]
[sic!]
ha már egy
Kolosÿ
Kolosÿ Károly
se élne. – Őlts zsákot, es
 [!]
[sic!]
hints hamut fejedre.
n
Jegyzet
hints hamut fejedre
AJ
Arany János
a Nyilt levelezésben válaszolt: „Szives üdvözlet és köszönet a küldeményért. – De hát ki tudja, miért kövezik meg? Azt hiszem, a jegyzet nélkül áll be ez a martir processus. Egyébiránt nem sok kő kell már nekem. – Az a bizonyos dolgozat pedig hadd készüljön ám!” ( Ko 1864. II. 15. sz. okt. 9. 360.; AJÖM XII. 260., 583.)
– Bünöd példás büntetéseül irok illy rosszúl, olvashatlanúl is, a mint még soha életemben nem írtam.  
  No de most istenveled, mert borzasztóan sietek, s hozzá, kínt jártam s meg fazott
 [!]
[sic!]
a’ kezem.  
 
Miklós
Szemere Miklós
od  
 

Megjegyzések:

Arany László
Arany László
hagyatékából ( AkÉrt 1899. 607.)