elveszett. – Utalás a levélre:
szerkesztői üzenete: „
nak. A kérdéses dolgozat megérkezett szerencsésen; emlitése csupán
azért maradt el, mert nem szoktunk minden küldeményt megemliteni, csupán a mi
iránt kétség támad, mint ez iránt most. A költemény e számban nem volt közölhető.
Majd másikban. A beszélyt szivesen elvárjuk.” (
Ko
1864. II. 19. sz. nov.
6. 456.;
AJÖM XII. 261., 584.)
Csapó Vilmos (1843–192?): fiatal korában gyakran forgott
és
környezetében; 1863-ban 100 ft-os alapítványt
tett a Kisfaludy Társaságban. Később cs. és k. kamarás; élete nagy részét
tengeliczi birtokain töltve gazdálkodott.
A
Ko-ban megjelent munkái:
Egy est a kandallónál (1863. II. 9. sz.
aug. 30. 198–203.);
Egy család novellája (1863. II. 23. sz.
dec. 6. 532–540.);
Az első álom (1864. I. 8. sz. febr. 21. 175–180.);
Az életből (1864. I. 19. sz. máj. 8. 437– 447.);
Bécsi levél. (A várszinházról.) (1864.
II. 15. sz. okt. 9. 357–358.);
Egy mennyasszonyhoz (1864. II. 20. sz.
nov. 13. 467.);
Falusi történet (1864. II. 24. sz.
dec. 11. 566–568.);
Az iró egyéniségének befolyása munkáira (1864. II. 25. sz. dec. 18.
577–581.);
Egy levél (1865. 16. sz. ápr. 16. 373–377.);
Olaszországi levelek I. (1865. 13. sz.
márc. 26. 305–306);
Olaszországi levelek II. (1865. 15. sz.
ápr. 9. 354–355.);
Olaszországi levelek III. (1865. 17.
sz. ápr. 23. 401–403.);
Olaszországi levelek IV. (1865. 19. sz.
máj. 7. 450–453.);
Olaszországi levelek V–VI. (1865.
23–24. sz. jún. 4. 545–548., jún. 11. 570–572.).
-sal, időszakunk irodalmi közéletével és szereplőivel való kapcsolatára
fényt vet kiadatlan, magántulajdonban lévő naplójának néhány részlete:
, 1863. május 31.
„Atyám ma hazautazott és én még itt maradtam irodalmi pályám megalapitásának
ügyében. – Meglátogattam
t, kivel a napokban az utszán
találkozék; ö
nél tanárom volt
[szerkesztői feloldás]
az 1850-es évek közepén tanított
fiúnevelő intézetében
s örült látásomon.
nak átadtam egy rövid beszélyemet (egy est a kandallónál) hogy nézze át
s ha jónak látja, adja a
Koszorúba. Megigérte
. Közöltem véle tervemet,
melyszerint
költeményeimnek egész kiadását
[szerkesztői feloldás]
Vilmos nehány költeménye,
, 1863
, 80 dísz és
280 füzött példányt az irósegelyző
egyletnek ajándékozni akarom, az alap növelésére. Ha a könyvek elkelnek per 2f 50
és 1f. 50 – tenné a bevétel = 620 frt.
örült az eszmének s igéré hogy ismertetni fogja munkámat a
Koszorúban.
Elmentünk azután
hoz. Mily egyszerü alakban tud megférni a nagy szellem!
Csodalkoztam
e koszorus fő egyszerü, jámbor vonásain, melyben a genie-nek
semmi nyilatkozata sem látható. Beszédje is lassú, modora szegletes, noha a
kedélyesség kinyomatával bir. Szivesen fogadott, s átvette az okmányt tőlem
melyben a Kisfaludy-társaság alapitó-tagjává lettem
[szerkesztői feloldás]
erről beszámolt a
Ko
Vegyes rovata is (
Ko
1863. I. 23. sz. jún.
7. 552.)erről beszámolt a
. Onnét
Szathmáry Lajos penztarnokhoz
mentünk hol többféle alapitvanyaimról
a
kamatot tettem le – 1 évig.
t szállására visszavittem. Ugyannála megismerkedek
vel, ki most
Zách Feliczián czimü drámájával
nagy lármát okozott. –
Great noise about nothing.
[szerkesztői feloldás]
:
Sok hűhó semmiért (ang.)
– Ma
hitt meg ebédre s holnap ha isten úgy akarja haza indulok.” (V. kötet.
144–146.)
, 1863. november 30.
„
meglátogatott, nagyon menti magát hogy küldeményeimre nem válaszolt. A
kis árva fia itt volt megköszönni a ruházatot – alig ismertem reá oly elegánsan
nézett ki. – Elmentünk azután
hoz. A második novellámat is befogadta a
Koszoruba, s
épen a közelebbi számokba fog megjelenni
[szerkesztői feloldás]
Egy család novellája (Ko
1863. II. 23. sz. dec.
6. 532–540.)
. „Meglehet – mondá
– hogy a mesében némelyek im̄ oralitást találnak, noha szerintem meg
van benne a költôi igazságszolgáltatás.” Azután búzdított hogy csak folytassam
munkásságomat, mert hivatást lát bennem. Dicsérő hangnyomattal mondá: a stil
nagyon, nagyon megközelité… de mit: azt nem tudom, mert mondata befejezetlen
maradt. Átalán
társalgása igen nehézkés
s még arczán
[törölt]
«
[hiány]
[hiány]
Kiterjedés: 1
Ok: olvashatatlan
Egység: karakter
»
sem látszik épenséggel az ihletség – pedig ö nagy költő s nevezetes ember.
(V. 289–290.)
, 1864. február 14.
„
en az utolsó napokat
Jónás Bélánal
töltém. – Regényem
[szerkesztői feloldás]
Rövid élet. Elbeszélés.
1864
megjelent 500 példányban – 2
[hiány]
[hiány]
Kiterjedés: 1
Ok: olvashatatlan
Egység: karakter
40 forint.
megigéré hogy a
Koszorú közelebbi számában ad róla
birálatot
[szerkesztői feloldás]
ennek nincs nyoma
– addig nem bocsátom a
nyilvánosság elé. –
nyal egyszer találkozék a Dunaparton s mondá hogy az utolján beküldött
beszélyemre rá kerül a sor mostanában
[szerkesztői feloldás]
Az első álom (Ko
1864. I. 8. sz. febr.
21. 175–180.)
. Az utólján megjelenttel, baja volt:
ismert iró – felkéré öt hogy nyilatkozzék miként ez
név alatt megjelent beszély nem
töl
van.
ezt tenni vonakodott – tulságos irói büszkesegnek
magyarázván
azt a követelötöl.
Csakhamar … jő hozzá
, s az istenre kéri, megmondani ha nem-e az ő veje
irta-é a »
Család novelláját«
[szerkesztői feloldás]
Egy család novellája (Ko
1863. II. 23. sz. dec.
6. 532–540.)
– mert neje (
) azt olvasván czélzásnak vette saját viszonyára, ellenezvén annak
idejében
nek
házasságát leányával. – Arany megmutatva kéziratomat –
megnyugtatá
ot a tévedés felől.
[szerkesztői feloldás]
Vesd össze 1744.
Vesd össze 1744.
Nekem pedig eszem ágában sem volt valamily elöfordult viszonyt festeni
– de legkevésbé épen
ét, mely ismeretlen is elöttem, kivéve a hires
papírói és
predikatori nevét. –” (V.
377–378.)
, 1864. március 24.
„
t is meglátogattam; szivesen fogadott; az uj beszélyt
[szerkesztői feloldás]
Az életből (Ko
1864. I. 19. sz. máj.
8. 437–447.)
átnyujtám néki, rá kerül a sor most – viszonzá köszönve a kéziratot. –
Panaszkodott az irodalmi viszonyok felöl
s kikelt
ellen, ki öt egy hozzáintézett levelében agyonpiszkolja
némi megjegyzéseiért a »
Petöfi életrajzára«
[hiány]
[hiány]
Kiterjedés: 1
Ok: olvashatatlan
Egység: karakter
– És még azt akará a dühös marha –
folytatá
ingerülten, hogy ezt a goromba levelét kiadjam a
Koszoruban; holott azzal vádol, hogy mi minden tehetséget
elnyomunk a csirájában »s
önök ölték meg
is.« – Nagyon bosszanthatta
t e levél, mert a flegmatikus ember fölgerjedtenek
látszék. – A
Rövid kéréstől
,
ki már olvasta, bevallá, hogy anyira
felizgatodott, hogy egy
éjjel álom nélkül maradt miatta. –” (VI. 36–37.)