ARANY JÁNOS – Dr S. T. K. L. J. URAKNAK
nov. 14.
Pest
,
Budapest
[szerkesztői feloldás]
1864.
Midőn Önök névtelen levelére
válaszok
,
azt azért teszem, hogy kijelentsem őszinte sajnálatomat, ha az általam szerkesztett
lapban olyasmi jelent meg, a mi valakinek személyes
megbotránkozásul szolgálhatott.ok
Beszúrás
Szerkesztői feloldás: válaszol
ok
Beszúrás
n
Önök helyesen irják levelök elején, hogy a szerkesztőnek
semminemű mellék czélzásról tudomása nem lehetett, máskép nem teszik fel róla, hogy a
kérdéses novellát kiadta volna. Valóban, ha egyéb nem, az önmaga iránti kötelesség is
azt parancsolja minden szerkesztőnek, hogy ne adjon ki olyat, a mi által nemcsak másnak,
de főleg magának is kellemetlenséget okoz. A jelen esetre sem mondhatok egyebet azon
őszinte kijelentésnél, hogy előttem mind a személyek, kikre czélzás állíttatik, mind
azok viszonyai teljesen ismeretlenek voltak, és így részemről a sértő szándéknak mégcsak
lehetsége sem volt. Hogy akarjon valaki sérteni olyanokat, a
kiknek létezéséről sincs tudomása? Ez merő képtelenség.
Jegyzet
az általam szerkesztett lapban olyasmi jelent meg, a mi valakinek személyes megbotránkozásul szolgálhatott– Tóvölgyi Titusz: Különös végrendelet (Ko II. 12–15. sz. szept. 18. 276–282., szept. 25. 301–308., okt. 2. 324– 328., okt. 15. 348–353.)
Ha vajon a szerző részéről történt e szándékos és igy sértő
indiscretio: annak megítélésére még jobban kellene ismernem a személyeket és
viszonyokat, a mint
e
zt az Önök leveléből kivehettem. Önök szerint az
Beszúrás
M.
betű nem jelenthet mást mint Miskolcz, a Miskolc
Mindszenthy
álnév nem lehet más, mint az azon város részben lakó orvos
neve, s amannak leánya ennek hasonló nevű kisasszonya.Doleschall Gábor
n
De a
vád megállapítására tudnunk kellene, ha vajon a novellában elbeszélt költött
eseményekben, a jellem-rajzban és egyéb leirásokban van-e valami, a mi, bár eltorzítva,
a szándékos czélzást igazolja az irónál: mert különben amaz álnevek összetalálkozása
véletlen is lehet, vagy bosszús képzelet könynyen kiegészítheti. Annyival kevésbbéJegyzet
– Doleschall Gábor miskolci orvosról és leányáról, Doleschall Gabrielláról van szó. ( Gálos 1916. 364.)Mindszenthyálnév nem lehet más, mint az azon város részben lakó orvos neve, s amannak leánya ennek hasonló nevű kisasszonyaDoleschall Gábor
[!]
gondolom pedig, hogy szerzőnek „pellengérre állitás” lett volna czélja, mert mind
[sic!]
Mintszenti
nekDoleschall Gábor
[!]
mind
leányának – már az ő felfogása és tehetsége szerint – nemes jellemet igyekezett adni, a
mi bizonyosan nem történik, ha a kigunyolást vette volna czélba.
[sic!]
De
ak
ármint legyen is ez: nem tudom, én mint
szerkesztő, micsoda elégtétellel tartozom és minő elégtételt adhatnék
Önöknek, vagy a magát sértve hitt félnek, annak egyszerű kijelentésén kivűl, a mi úgyis
tudva van, hogy távolról sem ismervén a mondott személyeket sőt létezésekről sem tudván
semmit, ama novella kiadásával sértést irányokban el nem követhettem. Önök megnyomják a
felelős szót: de vajon a szerkesztői felelőségBeszúrás
[szerkesztői feloldás]
a további előfordulásoknál is egy s-sel írva [!]
kiterjed-e a
mindentudóságig? A novella nem megtörtént
tényekről való tudósítás, nem olyan mint például egy vidéki levél:
de még ez utóbbinál is miképen ellenőrízheti valamely szerkesztő, hogy valótlant ne
irjanak neki való helyett? S ha valótlant közölt, mi egyéb elégtételt adhat, mint hogy
felvilágosíttatván megczáfolja vagy megigazitja az előbbi hamis közleményt. De a novella
nem vidéki tudósítás: hanem (kivált ha a jelenben játszik) oly mű, melyről mind a
szerkesztő mind olvasói azt teszik fel, hogy költött személyek és
események szerepelnek benne. Vajon mikép gondolják önök ez esetben a szerkesztői
felelősséget arra nézve, hogy semmi oly álnév, oly költött esemény ne forduljon elő, a
miben valaki, országszerte, czélzást találhat magára vagy viszonyaira? Mit tegyen a
szerkesztő? Soha egy novellát is ki ne adjon míg végire nem jár, nem
lét[sic!]
[törölt]
« é »e
zik e a két magyar haza valamely pontján
oly egyén vagy család, ki a költött viszonyokat magára veheti s magát sértettnek
képzelheti. Ily felelőséget embertől követelni nem lehet: quia ad
impossibilia nemo obligatur.Beszúrás
n
S mint tettem volna én a jelen esetben? Hogyan járhattam végére,
nincs e czélzás valakire a költött nevek alatt? Kihez fordultam volna, hogyan kezdtem
volna hozzá? Gondolják meg ezt: létezhetik-e ily neme a felelőségnek!
Jegyzet
quia ad impossibilia nemo obligatur– mivel lehetetlen dologra senkit nem lehet kötelezni (lat.)
De önök azt mondják: nem kellett volna egy ily – szerintök rosz –
munkát kiadnom. Lehet: e téren elfogadom a felelőséget. De nem gondolom, hogy Önök
sérelme abban áll, s azért kivánnak fenyegetve elégtételt, mivel a munkának csekély
aesthetikai becse van. Lehetne a kérdéses novella akár remekmű is: és még is
történhetnék, hogy valaki czélzást talál
na
vagy
képzelBeszúrás
ne
benne. Sőt minél
hiBeszúrás
[törölt]
« t »v
ebb a jellemrajz, minél élethűbbek az
események, szóval minél jobb a novella: annál valószinűbb hogy valaki czélzást
vélBeszúrás
jen
benne rejleni saját viszonyaira. Tehát a mű becse nem
nyujt garantiát arra nézve, hogy a szerkesztő minden czélzástól ment művet fogad el
kiadásra. Hogyan feleljen olyasmiért, a mit megelőzni vagy elháritni teljességgel nem
volt hatalmában!
Beszúrás
Én a kérdéses novella szerzőjét nem ismerem, csak aláirt nevéről, mely álnév is lehet.
Azt fogják Önök mondani, miért adtam ki művet ismeretlen vagy álnevű szerzőtöl. Ha csak
egy báli tudósítás vagy akármely tényleges viszonyokat érdeklő
közlemény lett volna: bizonynyal tudnom kellene az iró igazi nevét. De szépirodalmi
műveket, verset, novellafélét kiadunk a nélkűl, hogy a szerző kilétét kutassuk. Hiszen
nagy írók léteznek, kik teljes életökben ál név
hasonló kellemetlenségek kikerűlésére.
[!]
alatt irtak: az pedig hogy kezdő
álnév alatt lép fel, nagyon közönséges[sic!]
n
dolog. Hogy kezdőtől, ismeretlentől ne közöljünk semmit: azt sem
lehet szabályul felállitni, mert kezdőkből válnak a mesterek és ismeretlenből az
ismertek. Szóval semmi
Jegyzet
közönséges– általános
útmód
[bizonytalan olvasat]
Szerkesztői feloldás: út-mód
[szerkesztői feloldás]
(sor végi elválasztás)
Most már azt nem tudom, miféle elégtételt adhatnék önöknek, a mi jobbá, és ne
roszabbá tenné a dolgot. Ha például ilyenforma nyilatkozat
jelennék meg:
„Miskolczról, Többen aláirással levelet
vettünk, melynek folytán kijelentjük, hogy a lapunk X számá
[hiány]
]ban ’Különös
végrendelet’ czím alatt megjelent novella kiadása által egy ottani tisztes család
[hiány]
Kiterjedés: 1
Ok: olvashatatlan
Egység: karakter
Kiterjedés: 1
Ok: olvashatatlan
Egység: karakter
[törölt]
« viszonya »
Ha, mondom, ilyen forma nyilatkozatot bocsátnék közre: a minthogy részemről egyebet nem
is mondhatnék: vajon mi czél lenne elérve általa? Én, Önök vagy az illető helyzetében,
kétszer is meggondolnám: tanácsos-e a dolognak nagyobb nyilvánosságot adni; tanácsos-e a
közfigyelmet nemcsak Miskolcz környékén, hanem az egész
hazában, arra az észre is alig vett, s azóta elfeledett szerencsétlen novellára
fordítani; tanácsos-e oly műre, melyet minden olvasója (talán egy-két miskolczinak a
kivételével) csupa képzelet szüleményének gondolt, némileg a valóság bélyegét ütni s
czáfolgatás által oly fontosságot adni neki a mivel nem bir? Én azt hiszem,
nemes ignoratio
n
lenne reá a
legillőbb czáfolat, s legméltóbb megtorlás.
Jegyzet
ignoratio– figyelembe nem vétel, tudatlanság, itt: figyelmen kívül hagyás (lat.)
Ezeket kivántam a dolog érett megfontolása után közölni Önökkel. Tehettem volna, hogy
egyszerűen nyilatkozzam a lapban:
n
de tanácsosbnak látám ez útat követni, mert a tüzet nem
gerjeszteni hanem oltani kivánnám. Hivatkozom Önök higgadt belátására, s ezzel
maradok
Jegyzet
.”
(
Ko
1864. II. 21. sz. nov. 20. 504.;
AJÖM XII. 261.,
584–585.)
Tehettem volna, hogy egyszerűen nyilatkozzam a lapban– Ott csak a levél írását ígérő szerkesztői üzenet jelent meg: „Miskolczra. S. T. K. L. J. Magánválasz ment, poste restante
[szerkesztői feloldás]
postán maradó küldemény (fr.)AranyJános
Szerkesztői feloldás:
Arany János
Arany János